Élő Víz, 1949

1949-április / 9. szám

„Amely egyház nem teljesíti a misszió parancsát,

a<z tntntUeieU&tiit el fog. veswti"

Negyedik alkalommal ült össze a missziói világ- szövetség, megtárgyalandó a múlt munkáját, a jelen helyzetét és a jövő kilátásait, ezúttal Whitbyben, Kanadában. Első konferenciájuk 1910-ben volt Edinburghban, majd 192^-ban Jeruzsálemben és 1938-ban Tambaranban. Míg az első konferencia 1335 résztvevője közül 1% volt színes keresztyén, addig Tambaranban már több mint a fele a résztvevőknek, a missziók munkája nyomán támadt fiatal egyházak képviselőiből tevődött össze. Utóbbiak ekkor már szenvedélyesen harcoltak függetlenségükért és önállóságukért* és tiltakoztak a missziói egyesületek, vagy nyugati egyházak gyámkodása ellen. Whitbyben 1947-ben megváltozott a helyzet.

A második világháború végigzúdult úgy a régi mint a fiatal egyházakon. A fiatal egyházak, megfosztva misszionárius vezetőiktől (kölcsösösen internáltattak), a legnehezebb viszonyok között, kényszerültek önállóan megállani és dönteni. Sokszor hihetetlen szenvedéseken és megpróbáltatásokon mentek keresztül és jutottak el az érett férfiúságra, de ugyanakkor meglátták, hogy szükségük van a missziók lelki és anyagi támogatására is. A régi, nyugati egyházak pedig megpróbáltattak és könnyűnek találtattak. Kégi fölényük elveszett és aláza- zatosan kellett mcglátniok és ell'ogadniok Isten rajtuk végigzúgó ítéletét. Míg Tambaranban éles harcban állottak szemben egymással a régi és ifjú egyházak, addig Whitbyben csodálatos egységben találkoztak, a vilá urában, Krisztusban.

A whitbyi konferencia egyik legcsodálatosabb tapasztalata volt, hogy a kiosztott kérdéseket, külön bizottságokban megtárgyaló ifjú és régi egyházak, minden előzetes megbeszélés és érintkezés nélkül, egészen lényegtelen dolgoktól eltekintve, teljesen egyezően láttak és oldottak meg. A Léleknek csodálatos megtapasztalása és munkája volt ez.

Az első meglátása a konferenciának, a missziónak két arcvonalon való harca, illetve ennek szükségessége volt. A harc a külső arcvonalon, a misszió, a régi értelmezésében, és harc a belső arcvonalon az egyházak fel- ébresztésében. Pogány világban és pogányságtól körülvéve áll a régi és ifjú egyház. Nincs külön kül- és bel- misszió. Csak misszió. Hívhatjuk az egyiket külmisz- sziónak, a világ egy más táján végzett munka, vagy evangélizációnak, a honi pogányok között végzett munka. Kölcsönösen egészítik, támogatják és erősítik egymást

A második, az egész emberiség szörnyű lelki és testi elesettsége. Hihetetlen kiábrándultság, reménytelenség, sivárság, céltalanság vett erőt az emberiségen. Nem csak a világ nagy része hever romokban, hanem maga az egész emberiség lelkivilága. A római birodalom bukása óta ilyen katasztrófa nem érte az emberiséget és nem volt soha ily nagy szüksége az evangéliumra.

A harmadik, ,,egy a világ és egy a Krisztus“. Krisztus nemcsak a mennynek az ura, de ura e világnak is. Ezt az uraságot igényli is Krisztus. Ma a misszió néni lehet egyesek, vagy egyesületek magánügye, hanem az egyházaknak legégetőbb problémája. Amely egyház ezekben az apokaliptikus időkben nem teljesíti a misz- szió parancsát, az menthetetlenül el fog veszni. Még pe dig mint elsődleges feladata az egyháznak a lelkeknek Krisztushoz vezetése, azután a többi, ebből folyó probléma, akár szociális, akár társadalmi stb. téren.

Óriásiak a feladatok. 10.000 és 10.000 munkásra, ugyanennyi különböző szolgálatra van szüksége az ú n. külmissziónak. De munkások seregére az otthoni munkának. Millió és millió Bibliára és Űjtestámentomra volna szükség. Lelki irodalomra. A modern közvetítések, mint rádió, film, hanglemez fokozottabb és tökéletesebb igénybevételére. És anyagi lehetőségekre, azaz pénzre, kimeríthetetle'n mértékben.

Lehetséges ez? A konferencia válasza igenlő volt. Lehetséges, mert ez Isten akarata és mert az idő sürget, kérlelhetetlenül sürget. Ma még kapuk vannak nyitva, melyek talán 10, talán 15 év múlva végleg bezárulnak. Óriásian nagy azoknak a területeknek a száma, ahol még nem hangzott az evangélium és hihetetlenül nagy a keresztyén pogányság száma. Ma az egész teremtett világ sóvárogja az Isten fiainak megjelenését.

A ma követelménye a bizonyságtevő, az evangéliumi, a misszionáló egyház. Hogy az egyház ezt a feladatát teljesíthesse, négy elengedhetetlen feladatot kell teljesítenie:

1. Bizonyságot kell tennie bűneiről, bűnbánatot kell tartania. Be kell vallania, hogy e világhoz, e világ hatalmasságaihoz csatlakozott és Krisztus iránti hűtlenségégében kapukat zárt be, ahoL azok talán nyitva voltak. Nem vonhatja ki magát a felelősség alól, mellyel tűrte fehér és fehér ember közötti és ezeknek színesekkel szembeni ellenségeskedését. A külmisszió vonalán gyakran vált a gyarmatosító politika csatlósává.

2. Bizonyságot kell tennie az egységről. Még pedig ijem elméleti, hanem gyakorlati vonalon. Egy a lényeges, Krisztus, és ahol a lényegtelenek, a színbeli árnyalatok válaszfalakat képeztek vagy képeznek, ti kell küszöbölni és a Léleknek egységre való munkája előtt meg keli hajolni, alázattal.

3. A bizonyságtételnek készen kell lennie a szenvedésre is. A szenvedés sohasem jelent csak veszteséget, sőt sokkal inkább nyereséget. Nem hatalmas dolog, hogy ebben a világégésben egy egyház sem pusztult el? Sőt a legtöbb egyház nem csak minőségben, de számbelileg is nyert? A szenvedés sok, megnyithatátlannak hitt kaput nyitott már meg.

4. A bizonyságtételhez végül és talán legelsősorban teljes odaadásra van szükség. Minden hiábavaló lesz, ha nem lesz az egyház és számunkra életvalósággá, hogy Krisztus Úr. Az. egyháznak vissza kell térnie a Biblia üzenetéhez és Urához. De a gyülekezet számára is minden istentiszteletnek Istennel való személyes találkozásnak kell lennie. A család a legkisebb szent közösség legyen, ahol a gyermeket Krisztus szeretetében és ismeretében nevelik fel. A nevelés döntő tétele, Krisztus az igazság és valóság, kell legyen. A megújulásnak, megújhodásnak az egyént kell megragadnia. Ez a munka minden egyes keresztyén szolgálatát igényli. Ebben a munkában minden egyes léleknek, talentumainak megfelelően részt kell venni és minden egyes léleknek hordoznia kell az egyház munkáját. A ma követelésé: Minden egyes keresztyénnek hallania kell Krisztus hívó szavát, a Lélek erejével meg kell újulnia és megszente- lődnie. Meg kell tanulnia saját helyén és saját munkájában keresztyénként élni, úgy szóban mint tettben Krisztusról bizonyságot tenni. Abban a meggyőződésben, hogy Krisztus felhasználhatja és szolgálatának, munkájának gyümölcse Isten kezében van.

Ezeket látta meg 112 egyháznak és missziói egyesületnek kiküldötte. Ezeket mondotta a Lélek a gyülekezeteknek és közöttük nékünk is: >,Ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket“.