Élő Víz, 1949
1949-április / 9. szám
EVANGÉLIUM — GYERMEKNYELVEN Füves legelőn, csendes vizek partján sok, sok juh legelészett. Mind olyan fehérek voltak, mint a kék égen úszó apró felhők. Pásztoruk nevükön szólítgatva terelgette őket és ők engedelmesen követték, mert ismerték a pásztor hangját. Egy napon új bárányt hozott közéjük a pásztor. A juhok idegenkedve nézték, mert az új jövevény . . . fekete volt. Fekete bárány. Azt beszélték róla, hogy késő éjjel mentette ki a pásztor a mocsárból, amikor már majdnem elveszett. Most idehozta, hogy vigyázzon rá, hogy többé el ne tévedjen. A fekete bárány örvendezve futott a sok, szép fehér juh közé... észre sem vette, ^hogy azok lassan elhúzódtak- tőle. A pásztor néha elővette furulyáját és a juhok ilyenkor csoportokba verődve hallgatták. A fekete bárány is le akart telepedni közéjük ... de a fehér juhok elküldték. ,,Nem illik közénk“, — mondották néhányan. A fekete bárány meghallotta vélekedésüket és szíve fájdalmasan összeszorult. Magára nézett. Igaz, ő más volt, mint a töbi. Fekete bárány. Eltűnt szeméből az öröm — és visszahúzódott. A pásztor szeme tűnődve figyelte, amint a fekete bárány mindegyre magára maradt és kerülni kezdte a nyájat. Messzire elkalandozott egyedül és sokáig kellett szólítgatni, míg meg- hallo^a pásztora hangját. Egy napon szokatlanul nagy volt a meleg és a pásztor késő estig kint maradt nyájával a réten. Már a hold is felkelt, amikor hazafelé indult velük a keskeny úton. A lágy esti szellő búcsúzva simogatta a juhokat és ezek halkan bégetve viszonozták a köszöntést. Hazaérve a pásztor kinyitotta az akol ajtaját és számolni kezdte juhait, amint egyen- kint bementek az ajtón: „Egy, kettő, három . . . tíz, ötven, nyolcvanöt. . . kilencvenkilenc . . . körülnézett kereső szemmel, — hol van a századik juh?“ Nyugtalanul lépett az akolba és újra számolni kezdett: „Egy, kettő ... tíz . . . ötven .. . nyolcvanöt. . . kilencvenkilenc!“ Nagyot dobbant a pásztor szíve: a századik juh elveszett. Sietve gyújtotta meg lámpáját és bevilágította az akolt. Igen, jól sejtette. A fekete bárány elveszett A juhok .közül többen észrevették pásztoruk nagy szomorúságát és vigasztalni kezdték: „Majd megtalálod reggel!“ A pásztor a fejét rázta: „Reggelig odaveszhet!“ „Sötét van, veszedelmes az éjjel!“ „A szeretet kiűzi a félelmet!“ „Van kilencvenkilenc juhod!“ „Nincs nyugtom, míg meg nem találom és haza nem hozom a századik, elveszett juho- mat!“ Az égen szokatlan erővel kezdtek ragyogni a csillagok: „Mi is segítünk!“ — integettek. A hold újra kibújt felhőtakarója alól és biztatóan mosolygott: Indulj bátran, veled megyek!“ A pásztor elindult. A keskeny úton hallgatva ment át, a füves legelőre érve nevén szólítgatva elveszett bárányát. Néma csend körül. A pásztor az erdőbe hatolt. Sötétség ijesztgette, kígyó sziszegett rá a fűben, denevér repkedett á feje felett, tüske akadt ruhájába és göröngy vérezte fel lábát. A pásztor csak ment tovább. Amint a sziklás hegyoldalon kapaszkodni kezdett, a szakadék mélyéről gyenge bégetést hallott. Dobogó szívvel kapaszkodott feljebb és a szakadék mélyén a hold sugarai megvilágították a sebesülten fekvő fekete bárányt. Bátran ereszkedett le az életveszélyes mélységbe és végre szívére szoríthatta fájdalmasan nyöszörgő bárányát. Már hajnalodott, amikor a pásztor újra átlépte az akol ajtaját. Letette a fekete bárányt a fehér juhok közé. A „kilencvenkilenc“ meg- hatottan nézte pásztora nagy örömét a megkerült „századik“ felett... és csendesen körülvették a fekete bárányt. Szász Edit missziós nővér. Hegyek között Csak egy virág.. r csupán egy szál virág volt, Mely csábított a szakadék határán, Gyanútlan gyermek játszva fut feléje, És máris csúszik lefelé a mélybe A meredek szirt omladékos hátán. (Hegyek közt járva, oh de sokszor látom. Mikor az ember mit se sejtve lép ott, Valami vonzó, csalogató szépség Veszi körül a legtöbb szakadékot.) Gyanútlan ember! Mélyre hullott bárány! Ha fölülről egy kéz nem nyúl feléje, Jaj, ki segít halálos zuhanásán! Pedig..pedig... csupán egy kis virág volt, Mely csábított a szakadék határán ... Így szoktál te is velünk tenni... Sátán ... Haluszka M. Rózsa. ÉLŐ VÍZ 7 Mese a fekete bárányról
