Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
Nem véletlen, hogy Jézus éppen farizeusnak mondta a legbiztatóbb és legfélreérthetetlenebb evangéliumot. Nyilván éppen azért, mert nagyon jól tudta, hogy a farizeusnak a legnehezebb hinni. „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen .benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ általa“ (Jn- 3:14—17). — Ilyen nagy szeretetre még a farizeusszív is megindulhat. Ilyen drágán szerzett kegyelem láttán még a farizeus-szív is összetörhetik. Ilyen biztató örömhírre még a farizeus-szív is hitre bátorodhatikTalán semmi szükség nincs már arra, hogy a másik adósról külön szóljunk. Hiszen Jézus is csak az adósságuk összegeinél emlegette őket külön. Bűneik nyomorúságában és a kegyelemre szorultságban teljesen egyekFelfoghatatlanul nagy örömhír, hogy a mennyei hitelezőnek nem keményedéit meg a szíve akkor sem, ha nagy adósságot kellett elengednie. Testvérem, akit utolértek a bűnei s számosabbak a hajszálaidnál, emlékezz arra, hogy ,,hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik“ (Róm. 5: 20). „Azt mondja az Ür: Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú“ (És. 1:18). ,,Jézus Krisztusnak, az (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden bűntől“ (L János 1:7). Előtted is nyitva áll annak az útja, akiben csodálatos módon eggyé lett a két adós: a feddhetetlen farizeus a bűnösök elsejévé. Ö mondja egy bizonyságokkal és próbatételekkel teli élet vége felé: „Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését példa gyanánt azoknak, akik hiendenek őbenne az örök életre. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen-“ (I- Tim. 1:14—17.) Közös imatárgy: Az evangélizáció eszközei. Vigyük Isten elé: d gyütekezeti evangélizációkat, azok előkészítését és folytatását, a konferenciákat, bibliai tanfolyamom kati Levelező Bibliaiskolát, Élő Vizet, iratterjesztést. Könyörögjünk evangélizáló könyvek, traktátusok megjelenéséért és elterjedéséért. Imádkozzunk a belmissziói otthonaink kibővüi- léséért, hogy még nagyobb tömegeket fogadhassanak be már a nyári konferenciákon. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK. Énekek: Dt. 413. Éf. 127. 5. A mértékletes és a tékozló Lukacs 7: 36—47. Most lássuk meg, hogy mennyire különbözik a Jézusnál találkozó két embernek a szolgálata, amivel a Mester felé fordul. Simonnak a vendéglátása bizonyára fényes ünnepség volt. Csillogtak a drágaságok, sürögtek-l'orogtak a szolgák, bőviben volt az ennivaló és előkelő a társaság. Talán Jézus nem is vett részt másik ilyen lakomán. Még hozzá fz egészen az ő tiszteletére rendeztetett. Kivételes, ritka, nagy szolgálat Jézusnak — gondolnánk. A bűnös asszony megjelenése csupa alkalmatlanság. Idegen házba, ebéd idején rontott be Jézushoz. A szentírás szakavatott ismerőivel való elmélyedt beszélgetést zavarta meg. Férfi társaságban egy könnyes asszonyi kitörés roppant furcsán hathatott. A drága kenetnek a kiöntése Jézus lábára teljesen értelmetlen volt. Alkalmatlan, kellemetlen és értelmetlen megroha- nása Jézusnak — mondják. Mennyire máskép fest ennek a két embernek a szolgálata Jézu9 szemében: Simoné csupa hiány és fogyatékosság, az asz- szonyó fejedelemnek kijáró hódolat. Nagyon kifejező Jézus< összehasonlítása: „Az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával torié meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem saünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én f jemet meg nem kented: ez pedig drágakenettel kéné meg az cn lábaimat.'4 Okulásunkra vizsgáljuk meg közelebbről is ennek a két embernek a különböző szolgálatát. I. Simon szolgálatára talán a legjellemzőbb 1. a megfontolt mértéktartás. Legalább is Jézús személyét illetően. Abban esetleg nem volt határ, ami az asztalra került és ami a vendégség fényét növelte. Hiszen mindennek a ragyogása őmagára hullt vissza. De Jézus megtisztelésében mégse akart túlságosan messze menni. Ki tudja: hátha nem próféta, és akkor minden farizeus rajta kacagna, mivel ő felült egy vándortanító ékes szavainak és sodródott a helyes ítélet alkotására képtelen aljanép könnyen lelkesedő tömegével. Bölcs megfontolás és mértéktartás. Ezl a fontos. És látjuk, hogy a józanul kitűzött mérték még a legközönségesebb vendégnek kijáró tisztelet mögött is messze elmaradt. Isten földönjáró Egyszülöttje a vendéglátó farizeus házában még az út porának lemosására szolgáló lábmosó vizet, az üdvözlő csókot és a tikkasztó hőségben üdítő olajat sem kapta meg. Ma is sokan szolgálnak így Jézusnak: beosztással, megfontoltan, józanul. Vigyázva arra, hogy a túlzásnak, rajongásnak még a látszatát is kerüljék. Nehogy megszólás, gúny vagy nevetség tárgyává legyenek. Arra is gondolva, hogyha mégse bizonyul igaznak a szentírásnak a szava a halál utáni ítéletről, üdvösségről és kárhozatról, azért ne rontsák el egészen a földi életet sem, no fosszák meg magukat teljesen az evilági örömöktől, céloktól és sikerektől sem. Ugy-e megértjük, hogy mennyire szenved Jézus az ilyen szolgálattól. 2. A külsőségekben nem volt hiány Simon szolgálatában, mindarra, ami látszott, sokat adott ő, de teljesen vértelen volt a benső, Jézus személyének szóló szolgálat. Az egész vendégség, ünnepi lakoma inkább a nyilvánosságnak szólt. Talán azért kellettek még a vendégek is. Erre volt jó az egész városnak tudtára adott meghívás. S a sok külsőség, a nyilvánosság részére szóló cselekmények között észrevétlen el is maradt a vendég illő fogadása, köszöntése és kiszolgálásaSok keresztyén szolgálata is kimerül a külsőségekben- Nyilvános szereplések, tisztségvállalások, bizonyságtételek, gyülekezeti és közösségi munka kell, hogy legyen- A gyülekezetemnek, a barátaimnak, munkakörömnek és a családomnak tudnia kell, hogy én Krisztust'szolgálom. Azonban, amikor a szerep végig van játszva, a kitűzött munka el van végezve, a gyülekezet, az ismerősök, a család elvonul a nézőtérről és egyedül maradhatnék a Mesterrel, már véget is ért a szolgálatom. Szolgálom a Krisztus ügyét, egyházát, népét, de nem őmagát. A zajban, sürgés-forgásban megállóm a helyem, de a csenddel már nem tudok mit kezdeni- Magát Jézus Krisztust nem tudom fogadni, tisztelni és szolgálni- Nincsen meg vele a személyes, élő kapcsolatom- E nélkül a rejtett benső szolgálat nélkül pedig nem érnek semmit a megejtő külsőségek sem. 3. Simonnak a szolgálatából hiányzott a szíve. Az eszével csinálta- Minden tagja foglalatos volt benne- De a szíve sötét volt és mozdulatlan. Ezért nem ismerhette fel a Názáretiben az Isten Egyetlenjét- A bűnöshöz lehajló, megígért Megváltó kegyelmes cselekedete ezért kinyilatkoztatás helyett elfedezte a Messiást. A két adósról szóló példázatot is csak az értelmével hallgatta. Jézus kérdésére: „E kettő közül azért mondd meg, melyik szereti őt jobban?“ — helyett feleletet adott a bűnöst illetően: „Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el-“ De a példázatból a maga részét, a farizeusnak szóló üzenetet már nem tudta megragadni. Ehhez hiányzott a szíveEbben sem egyedülálló Simon szolgálata- Sok keresztyénnél is csupán csak az értelemmel helyesnek vélt út a keresztyén szolgálat, felöltött köntös a vallási élet, pergő gramofon8 ÉLŐ VÍZ
