Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
u maradhat meg?! Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy félje0 nek téged! Várom az Urat, várja az ón lelkem, és bízom ígé1 rétében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, n az őrök a reggelt.“ (Zsolt. 130: 1—6.) Testvérem! Neked ismerős-e ez az útszakasz? Megjártad-e ! már? Mert Jézus Krisztushoz így lehet jönni. Minden terhed- . del és a meghallgattatás teljes bizonyosságával. Ne elégedj i meg kevesebbel! Ezen az evangélizáción sem. Közös imatárgy: Evangélizdló Szolgálatunk. Legyen az evangélizációnk egyre erőteljesebben ébresztő. Hasson mind szélesebb területen. Jusson el olyan gyülekezetekbe is, ahol még eddig nem volt. Legyen egyre elmélyülőbb. Munkálja a nagy magyar lelki ébredést. Evangélizáció a férfiak, az ifjúság, az egyháztól elidegenültek között. Az utómunka. MÁRCIUS KEDD. l Énekek; Dt. 408. Ef. 5. 3. Á kísérletező és a hívő Lukács 7: 36—39. Két ember van Jézusnál. Két különböző ember, akik kü- I Ion bűző indíttatásra mentek Jézushoz és ennek alapján külön- i böző magatartást is tanúsítottak irányában. 1. A, farizeus kísérletezésképpen hívta magához Jézust. So- t kát hallott róla és most közelebbről is meg akarta ismerni. . A saját szemével akarta látni és fülével hallani, bogy ki és [ mi az a próféta, akiről Júdea és Galilea-szerte csodálatos dol- I gokat beszélnek és ezrek követik. Nem fogadta el mások állí- 1 tását, hanem maga akarta kipróbálni, hogy vájjon Istennek i a prófétája-o a Názáreti Jézus, vagy nem. Vizsgálódó szem- i inéi nézte minden mozdulatát és kritikus füllel hallgatta a i szavait. Mikor Jézus magához engedte a bűnös nőt, megszületett a mérlegelés eredménye: nem próféta. „Ez ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őtt illeti: hogy bűnös“ — mondta magában. Ez örök farizeusi viselkedés Jézussal szemben. Jézusnak a szavai, csodatetteli, meggyógyult, ördög hatalmából szabadult emberek bizonyságtételei soha nem elegendők számukra, hanem ők külön akarnak próbát tenni Jézussal. Egy vak és ördöngős meggyógyítása, négyezer embernek hét kenyérből és kevés halból való jóltartása után odamennek hozzá, hogy mutasson nekik mennyei jelet (Mt. 12: 38, 16: 1), amely igazolná az ő Istentől kapott hatalmát. Máskor próbára akarják tenni különböző kérdéseknek a felvetésével. így adják fel uoki a házassági elválás (Mt. 19: 3—9), az adófizetés (Mt. 22: 15—21), a nagy parancsolat (Mt. 22: 34—40) kérdését. Ezek a próbálkozások mindig negatív eredménnyel jártak. Simon is azt szűrte lo a megfigyelései eredményeképpen: nem ' próféta. S egyetlen kísértő szándékú társa sem hullott előtte térdre, hogy uraként és megváltójaként imádja. Jézus Krisztus nem ember, hogy kísérletezni lehessen vele. Mégis hányán teszik ugyanezt ma is. Hallottak az imádság erejéről s erre elhatározzák, hogy ők is kipróbálják. Valaki elmondta nekik a rendszeras bibliaolvasás áldásait, erre ők is megkísérelik olvasni a bibliát. Láttak békességgel keresztet hordozó, csapások alatt is örvendezni tudó keresztyéneket s érdeklődő kérdésükre mindennek a magyarázata: Jézus Krisztus. Erre ők is kipróbálnak követőivé szegődni, hogy megtudják, úr o ö valóban, hatalmas-e manapság is. Az eredmény itt is következetesen az, hogy az imádság erőtelen lesz, a bibliaolvasás abba marad, és Jézus Krisztus nem bizonyul követésre méltónak. A kudarcot követő bizonyságtételekre már fölényesen hangzik: én megpróbáltam, de nem volt semmi eredménye. Testvér! Talán neked is az érik a lelkedben, hogy végre megpróbálsz rálépni a keskeny' útra és új életet kezdeni. Kár a próbálkozásért. Bizonyosan nem fog sikerülni. Kísérletezésre, próbálkozásra nem adja oda magát Jézus Krisztus. Égesd fel magad mögött a hidat! Tedd meg! Egész szívvel! Sohasem fogsz visszakívánkozni a régi életbe. 2. Lehetett Simon egészen jószándékú kísérletező, aki nem zárta el eleve a szívét Jézus előtt. I)e feltette magában, hogy csak ha az ő szemében is prófétának bizonyul, akkor áll a követői közé. Feltételhez kötötte Jézus elfogadását. Ebben so volt egyrediil Simon farizeus. A között a sokezer ember között, akik elindultak Jézus hallgatására, sőt követésére, do azután elmaradoztak tőle, nagyon sokan lehettek olyanok, akik azért fordítottak neki hátat, mert nem felelt meg az ő feltételeiknek. Még az utolsó napon a Golgota keresztje alatt is ott vannak a. gyalázkodó tömegben a farizeusok is: ,,A főpapok is esúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben ezt mondják vala: Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.“ (Mt. 27: 41—42). Ott voltak az alatt a kereszt alatt, amelyen az Istent kiengesztelő ÉLŐ VÍZ egyszeri, tökéletes áldozat mutattatott be. Közvetlen tanúi voltak az évszázados prófétai ígéretek kétségtelen beteljesedésének. Közelükben az egyik lator a kereszthalál kínjai között az üdvösség előízét érezte meg és bizonyos ígéretet kapott a paradicsomba való bejutására- Ök mégis hitetlenül szidalmazták az érettük is szenvedő ártatlant. Hogy lehet ez? — Feltételhez kötötték a hitüket. „Ha . • •, akkor majd hiszünk neki.“ Rengeteg ember üdvössége elvész az ilyen feltételeken- Valaki egyszer így imádkozott: „Isten, ha vagy, s ha tudsz, segíts!“ És Isten nem segített- Pedig van. Pedig tud segíteni. És mégse segít, ha az ember ilyen feltételesen kéri. Hogy jön a kicsiny porember ahhoz, hogy a világmindenség Ura és Teremtője elé szabjon feltételt?! Pedig azt tesszük. Hányszor imádkozunk így: Hogy'ha Isten megáldja valamilyen tervünket, akkor mi is juttatunk neki az eredményből. Ha megőrzi valamelyik hozzátartozónkat, akkor fokozottabban ragaszkodunk hozzá. Hogyha megtart bennünket valamilyen veszedelemben vagy betegségben, akkor egész életünkben csak neki szolgálunk. — Vagy gondoljuk el, mennyben vannak az Is: tenro haragvó emberek, akik mind azzal okolják meg az elidegenedésüket, vagy lázongásukat, hogy Isten nem úgy cselekedett, ahogyan ők eléje szabták: nem gyógyította meg a betegüket, nem őrizte meg a távollevő családtagot, nem tartotta meg javaikat, nem teljesítette az álmaikat, stb. Gondolj csak arra, hogy még hozzád hasonló földi emberrel szemben is milyen megbélyegző és sértő a feltételek kiszabása. Magaddal egyenrangúnak tartott embertársadnak nem mondod: majd ha látom a pénzt, vagy más ellenértéket, akkor jövök én, de addig nem. Az ilyen feltételszabás azt jelenti, hogy az illetőt magadnál megbízhatatlanabbnak ismered- Ha más csinálná veled, vérig lennél sértve. És te nyugodtan megteszed az Istennel- Pedig Ö se tűri. Nem hajlandó magát alávetni a porember feltételeinek. Elvégre Ő az Isten és mi vagyunk az emberek- Ő a Teremtő és mi vagyunk a teremtmények. Mind a kísérletező, mind a feltételt szabó magatartás abban a farizeusi alaptulajdonságban gyökerezik, hogy nem látják menthetetlennek a maguk helyzetét, nem égett körmükre a dolog. Megvan a saját igazságuk és az abban való reménykedés mellett ráérnek kísérletezni, feltételeket szabni. Elboldogulnak a magukéval is- Éppen azért rajta kell veszíteniük a kísérletezésen. Istennek mindig az volt a szokása, hogy „éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen“ (Lk. 1: 53). Ez be fog teljesedni minden farizeuson- Rajtad is, ha még mindig csak kísérletezgetsz a szoros kapu előtt! 3. Isten mindig feltétel nélküli hitet és előlegezett bizalmat kíván az embertől. Egyik legbeszédesebb példája eönek a szentírásban a három rabságba hurcolt zsidó férfiú: Sidrák, Misák és Abed- negó története, akik Nabukodonozor király kihirdetett parancsa ellenére is háromszor napjában a Seregek Ura előtt borultak térdre- Amikor a király' haragra gerjedve maga elé rendelte őket: „Sidrák, Misák és Abednegó! Szánt-szándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, amely'et felállíttattam? Ha tehát készek vagytok: mihely't halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, amelyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemencébe; és kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből? Feleiének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Öh Nabukodonozor! Nem szükség erre felel•>
