Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
nünk néked- Imó, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, óh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállítottál, nem imádjuk.“ (Dániel 3: 14—18-) Ezek az emberek feltétel nélkül hittek Istenben- Függetlenül attól, hogy őket meg fogja segíteni, vagy nem, egyedül csak néki szolgálnak és nem hajlandók térdet hajtani a bálványszobor előtt. Előlegezték Istennek a bizalmat- Tudták, hogy hatalma van a megtartásra még abban az esetben is, ha velük történetesen nem teszi meg. Ők egyáltalán nem kötötték meg az Isten kezét s ugyanakkor maguk elszakíthatatlanul hozzá voltak kötve. Ilyen volt a bűnös asszony hite is- Valószínűleg még nem találkozott Jézussal. Most láthatta először- Még se szab semmiféle feltételt. Nem azzal veszi magához az illatos kenettel teli drága szelencét, hogy ha a Názáreti tényleg magához enged, akkor ezt neki adom. Nem azzal indul, hogy ha valóban nem vet rám követ, akkor szakítani fogok a régi életemmel és az ő szolgálatára adom magamat- Amit tesz, feltétel nélkül cselekszi- Mielőtt Jézus egy szót szólna, már a lábaihoz hullt, könnyel és csókkal borította a lábait és kiöntötte rá a drága kenetet- Ez az előlegezett hit, az előlegezett bizalom és az előlegezett szeretet. És a hit mindig ilyen. Ha pedig nem ilyen, akkor nem is hit. Akkor, amikor a szentírás tanúsága szerint Jézus hitet kívánt, akkor mindig ezt a hitet kívánta: az előlegezett hitet, az irányában való feltétlen bizalmatEmlékezzünk arra, amikor Jeruzsálembe menet tíz bélpok- los férfi állotta az útját- Könyörgő szavukra azt a választ kapták: „Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak-“ Jézus hozzájuk se ért, gyógyító igét se mondott. Küldte őket úgy, amint voltak, tovább. S azok mentek. Nem mondották: de Uram, gyógyíts meg előbb bennünket, hiszen a papokhoz csak azután mehetünk, ha már letisztult rólunk a poklosság- Nem ragadták meg a kezét: oly régóta várunk a veled való találkozásra, most azután nem tágítunk tőled, míg meg nem gyógyítasz bennünket- Elindultak poklosan- ,,És lön, hogy míg odamenének, megtisztulának“ — jegyzi fel róluk az evangélium. (Luk. 17: 12—14.) Előlegezték a hitet, és nem csalatkoztakGondoljunk a vakon születettre, akinek a nyomorúsága felett bizonyára a tanítványokon kívül is nagyon sokan felvetették a kérdést: kinek a bűne miatt kell ennek ennyit szenvednie? Jézus köpéséből csinált sarat tett a szemeire és azt mondta neki: „Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában-“ Ez se tiltakozott- Nem mondotta: nyisd meg előbb a szememet és akkor sokkal könnyebben megtalálom a tavat. Hitt. Indult vakon. ,,És megjőve látva-“ (Ján- 9: 1—7.) Egyszer egy apa néma és siket lélektől megszállott gyermekét vitte Jézushoz s miután a tanítványok nem tudtak rajta segíteni, a Mesterhez folyamodott: ,,ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könyhullatással monda: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek-“ (Márk 9: 14—29-) Még ez is a hitnek az előlegezése. Jézus ezt is elfogadta. Azóta is csak így lehet Jézusnak a szabadítását megtapasztalni: a hitnek az előlegezésével. A csodára várók, az élményeket hajszolok, a látni akarók, mind a farizeus vonalába esnek- A megrettent lelkiismeretű bűnösöknek nincsen mire várniok. Ők a legnagyobbért, az egyetlen megoldásért a hit előlegezésére is hajlandók- A sötétbe lépnek —-és szemkápráztató világosság fogadja őket. A puszta igére építenek — és sziklafundamentummá válik alattuk. Kiszolgáltatják magukat — és a legbiztosabb kézbe kerülnek- Mindent előlegeznek — és akkor veszik észre, hogy az Űr már régen megelőzte őket. Mert az előlegezett bizalom sem előzi meg az Urat- Ö előbb hitt felőlünk. A terméketlen fügefa gyökerére lesújtó baltát az ő előlegezett bizalma tartóztatta fel: „Hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: és ha gyümölcsöt terem, jó. • .“ (Lk- 13: 8—9). — Testvérem! Amikor már senki nem hitt felőled. Magad se- Krisztus még mindig hitte, hogy ha elhordozza bűneidet, átveszi a terhedet, mindent elszenved helyetted és éretted, teljesen megújulhatsz. Az e/lőlegezett szeretet sem előzi meg az Urat- „Ö előbb szeretett minket!“ (I. Ján- 4: 19.) „Isten a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.“ (Róm- 5: 8). Jézus Krisztus a Golgotának a keresztjén kikötés és feltétel nélkül szenvedett minden bűnösért- Az engesztelés oltárán mondott, közbenjáró, főrapi imádságába — „Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek“ (Lk. 23: 34) — belefoglalt válogatás nélkül minden bűnöst. Ártatlan vérének az utolsó cseppig való kiontásával engesztelést szerzett, eleget tett minden vétekért- Mennybemenetelét megelőzően az evangéliumhirdetés parancsával — „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!“ (Mk. 16: 15) — bejelentette az igényét kivétel nélkül minden emberre. Lehet itt helye a kísérletezésnek? Nem égbekiáltó sértés a feltételszabás? Szabadulásra vágyó testvér! Osztályos társam a bűnben! Tekints a Golgotára! Annak a középső keresztjén minden elvégeztetett- Hidd Krisztust hatalmasnak, téged nagyon szerető és minden áron üdvözíteni akaró Megváltódnak! Még azt is mondhatod: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek! Közös imatárgy: Az evangélizáció munkásai. Isten küldjön munkásokat az Ő aratásába. A mostaniakat tisztítsa meg. Tegye alkalmassá. Használja fel. Küldjön új munkásokat. Hívjon' elő a gyülekezetekben helyi munkára szolgáló lelkeket. Állítson pásztorokat az ébredező, vagy felébredt nyáj mellé. Ömaga munkálkodjék kegyelmesen. MÁRCIUS 2., SZERDA. Énekek: Dt. 322. Ef. 113. 4. A két adós Lukács 7: 40—43. A Jézus előtt álló két emberben emberi szemek sok különbözőséget vehetnek észre. A döntő mégis az, hogy Jézus milyennek látja őket, az Ő szemében miben különböznek és miben hasonlítanak. Ez is kitűnik Jézus példázatából, amit Simonhoz intézve mindannyiuk okulására mondott. E szerint Jézus szemében az előtte álló két ember két adóshoz! hasonló, akik közül az egyik ötven, a másik ötszáz pénzzel tartozik. Mind a ketten adósok, csak az a különbség, hogy az egyiknek nagyobb a tartozása, mint a másiknak. A kisebb tartozású- adóssal Jézus kétségkívül a farizeust példázza. A farizeus is adós. A mai keresztyén emb:r előtt általában á fenti tétel éppen nem kétséges. A farizeusok bűnössége előttünk vitán felül áll. De csak azért, mert másokat gondolunk és nevezünk farizeusoknak. A a egészen felületes bibliaismeretből és éppen olyan felületes bibliamagyárázatból a farizeus-megjelölés mögé egy gúnykép alakult ki, amelyet mindig másokra aggatunk, mások megbélyegzésére alkalmazunk még akkor is, amikor nyakig benne vagyunk abban a bűnben, amit Jézus a farizeusokban kárhoztat. Ahhoz, hogy igazán meghalljuk és megértsük az újtestamentumnak a farizeusokról és a farizeusokhoz szóló üzenetét, elengedhetetlenül szükséges, hogy megszabaduljunk a meghamisított farizíeus-képtől. A farizeus az új testamentumban nem gúnynév. Ellenkezőleg: a legtöbb, amit a zsidó emberről vallási tekintetben mondani lehetett. A zsidóság legszigorúbb vallási csoportja. Nagyon sokat adtak a törvénybeli feddhetetlenségre. Ezért mindenekelőtt ismerni igyekeztek a törvényt. Közülük nagyon sokan ifjúságukól kezdve egy életen át tanulták. Ezórt lehetett szópárrá a „farizeusok és írástudók“ megjelölés. — Rajongtak az atyai hagyományokért. Az ősatyák vallását minél sértetle- nebbül igyekeztek megőrizni és tovább plántálni. Mindig elől jártak a vallási cselekményekben. Missziói buzgóságuk páratlan volt. Megkerülték a tengert és a szárazát, hogy egy po- gányt megtérítsenek. Éppen az ő térítő buzgóságuk nyomán 6 élő víz
