Élő Víz, 1949

1949-február / 5-6. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA EGYÜTT Isten népe széjjel van szórva ebben a világ­ban. Még a keresztyén-Európában, még egy nagy evangélikus gyülekezetben is. Éppen az­ért az egyik legmélyebben gyökerező vágy a keresztyén emberek szívében a közösség, a test- véri együvétartozás, .Krisztus testének a meg­valósulása utáni vágy. Az evangélizáció tábora is szétszórt tábor. Nem fogja össze semmiféle külső keret, nem egyesíti közösen elfogadott szabályzat. Csak az Urunk egy és a szolgálatunk közös. S akiknek a szívére súlyosodik a lelkek kárhozattól való men­tésének és megtartásának a vágya, s ezt a szol­gálatot egyedül Isten dicsőségére, Jézus Krisz­tus parancsnoklása alatt végzik, azokkal egy­nek tudjuk magunkat. A most kezdődő héten mégis szeretnénk együtt lenni. Az evangélizáció egész szétszórt tábora. Nem utazunk ugyan egy helyre, hogy a földrajzi távolságot szüntessük meg egymás kö­zött. Nem ülünk le tanácskozni, hogy az eset­leges véleményeltérés szakadékait tömjük be. Hanem felsorakozunk Urunk elé. Őbenne és ő általa van a mi egységünk. Igét fogunk hall­gatni és imádkozni. Ez a mi szolgálatunk belső kamrája. Ebben kell találkoznunk. Február 27-től március 6-ig tartjuk meg ez- idén az évenként megismétlődő láthatatlan evangélizációnkat. Az ÉLŐ VIZ jelen, össze­vont száma közli az anyagát: minden napra evangélizáló előadást és közös imatárgyakat. Ennek alapján megrendezhetjük az evangélizá- ciót csoportokban (gyülekezetenként, bibliakö­rönként vagy imaközösségenként), vagy meg­tarthatjuk otthon házi áhítat, vagy akár egyéni elcsendesedés formájában is. A nagy szétszórt­ság ellenére is összekapcsol bennünket az ige és az imádság. Együtt leszünk az Ür előtt! A szórványhívő és a nagy gyülekezeti cso­port, a keskeny út vándora és a hordozó test­véri közösség tagja együtt lesz most Isten gyer­mekeinek nagy családjában. Ne érezze magát senki se egyedül, testvértelenül. Üljön csak oda az ige elé, — ezt csináljuk sok ezren mások is. Kulcsolja össze a kezét imádságra, — vele együtt imádkozik az evangélizáció egész tábora. Fe­lejtsük el a fizikai távolságot és hagyjuk, hogy gyülekezetté formáljon bennünket a Szentlélek Úristen. Tartsuk szem előtt az evangélizáció időrendi beosztását és az elmélkedéseket a megadott sor­rendben és időpontokban olvassuk el. Napon­ként lehetőleg este 6 órakor. — Ha otthon tart­juk is meg az evangélizációt, tegyük azt áhíta- tos elcsendesedéssel. Ne csak munkánk mellett fussuk végig a szöveget, hanem énekeljünk, imádkozzunk előtte, utána. Szenteljünk időt az elcsendesedésre. Kapcsolódjunk bele a láthatat­lan imaközösségbe. Ha az esti 6 órai időpont nem alkalmas (különösen az egyéni elcsendese- désnél és a házi áhítatnál), tehetjük a napnak bármely más óráján is. Helyszűke miatt nem közölhettük az alap­igék szövegét. Olvassuk el minden esetben a bibliánkból. Tanuljuk meg a jelen számunkban közölt éneket és énekeljük el minden* nap. Legyen ez az idei láthatatlan evangélizációnk énekévé. Kérjük azokat az olvasóinkat is, akik eddig még nem vettek részt ilyen evangélizáción s most se szándékoztak, ne tegyék félre a lapot, hiányolva megszokott olvasnivalójukat, hanem kapcsolódjanak be ők is ebbe a láthatatlan tá­borba. Üljenek oda ők is naponként a kijelölt szakasz elé. Nem fogják megbánni. „Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Ür Jézus Krisztus­tól! A kegyelem legyen mindazokkal, akik sze­retik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanság- ban. Ámen.“ (Ef. 6: 23—24.) ÉLŐ VÍZ 1 V. ÉVFOLYAM, 5—6. ÖSSZEVONT SZÄM. 1949. FEBRUÁR 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom