Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
@£endes óta EGYENKÉNT A népek nagy tengerében az egyes ember nem sokat számít. Nagy városokban tömegek szoronganak. Bármilyen szorosan vannak is, nem törődnek egymással. Szinte a szomszédok sem tudnak egymásról. Lehet valaki beteg, — alig fáj valakinek, s ha egyik napon elszólította a halál — nem hiányzik senkinek. Temetik részvétlenül a sok ismeretlen többi közé. Jártál-e valaha hegyormon, ahonnan alátekinthettél az alant hullámzó sokaságra? Ott sürgött- forgott, morajlott a tömeg messze lent a lábaid alatt s az jegyest szinte alig lehetett észrevenni. Iía megkérdezted magadtól vagy mástól, hogy vájjon mennyien lehetnek, .olyan mindegy volt, hogy százzal több vagy kevesebb. Ha egyet közülük eltapostak volna, nem maradt volna utána üres hely. Ilyenek az emberek a világ szemében, de nem Isten előtt. Isten sohasem a tömeget, hanem mindig az egyes embert nézi: mire sóvárog a lelke, hogyan vívja a harcát, mibe rejti a fájdalmát, mint tör a célja felé. A legjelentéktelenebb ember, akit senki észre nem vesz, sokat számít Isten előtt. Ő sohasem a legjobbakat választotta, hanem inkább mindig azokat, akik rászorultak és nem boldogultak nélküle. Senki sincs annyira mélyen, hogy Isten ne látná. Senki sem olyan gonosz, hogy Isten ne szeretné. Senki sem olyan értéktelen, hogy Istennek ne volna drága. Mindebből tanuljunk meg ma egy fontos dolgot a keresztyén szolgálatunk számára: ha tömeget akarunk megnyerni Krisztus számára, akkor egyenként hódítsuk meg az embereket. János evangéliumának 4. fejezetében áll előttünk Jézus a lelkek mentőjeként. Nem sajnálja az időt elfáradtan az egy emberrel való foglalkozásra és az az eredmény, hogy egy egész várost meghódít. Mi egészen fordított sorrendben végezzük a munkánkat és azért olyan kicsi az eredmény. Yagy gondoljunk Pál apostol munkamódszerére. I. Thess. 2:11-ben írja: »Tudjátok, hogy miként az atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.« Ő nem tudta befejezettnek a szolgálatát akkor, amikor leszállt az előadói asztal mellől, hanem a 9. -vers szerint éjjel-nappal munkálkodva hirdette az Isten evangéliumát. A Cselekedetek - könyve beszédes bizonysága annak, hogy Pál nem tömegként nézte az embereket, hanem nagy értéket tulajdonított az egyes léleknek. Az egész európai misz- sziója egy asszonynak, thiatirai Lídiának a megtérítésével kezdődött és a filippii börtönőrrel folytatódott (Csel. 16:13—15, 27—32). Korintusban is Akvila és Priscilla műhelyében kezdi a bizonyságtételt a sátorponyvaszövés közben. Azután következik Justus, majd Krispus s végül »a korin-v tusbeliek közül is sokan hallván hisznek vala és megkeresztelkednek vala.« (Csel. 18:1—11.) Isten bizonyosan meg akarja nyitni szemeinket az egyes lélek értékének a meglátására. Mi mindig nagy ébredést sóvárgunk, tömegek megmozdulására várunk és a nagy számokat szeretjük. Talán csalódva mondjuk egy-cgy evangélizáció után: Csak egy lélek, egy öreg asszony vagy egy fiatal leány. Nagyon sokat kell még tanulnunk a pásztortól, aki otthagyta a 99 juhát és indult az egynek a keresésére. Pedig nyilván nem a legszebb, vagy legjobb juha volt. Valószínűleg a leghitványabb kóbor birka. És mégis mindent odahagyott és kereste míg csak meg nem találta. A samáriai asszony se lehetett valami értékes teremtés, valószínűleg Sikár város legrongyabb asszonya, Jézus mégis mindent megtett, hogy megmenthesse. Isten adjon nekünk bátorságot az egyes lelkekért vívandó harchoz. A szemtől-szembc való bizonyságtételhez mindig több bátorság kell, mint a szószékről való dörgedelemhez. Isten adjon nekünk bölcseséget ehhez, hogy megtaláljuk a helyes hangot, amely közel férkőzik a szívhez, nem rettent el, nem keményít meg és nem tesz bizalmatlanná. Ehhez a bölcseséghtíz hozzá lehet jutni: »Ha valakinek közületek nincsen bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel...«^ (Jak. 1:5.) És adjon Isten ehhez szeretetet. Mert a szeretet megnyit minden ajtót. A bezárt szívet is. Minden ember különböző. Egyiknek ez a nehézsége, a másiknak az. Vezetésre, irányításra szorulnak. Ezt pedig csak egyenként lehet megadni nekik. Hányán állnak ott Isten országa határán? Csak egy kis mozdításra van szükségük, és átjutnak. Hiszen a kapu is olyan szoros, hogy azon csak egyenként lehet átjutni! Wislöff Fredrik Evangélizációs naptár Dec. 4. Bépcelaki csendes vasárnap. Dec. 4—10. Csillaghegy (Győri János). Dec. 4—10. Mezőberénv II. (Danhauser László). Dec. 1—7. Csömör (Kemény Lajos). Dec. 5—11. Pilis (Ponicsán Imre). Dec. 6—8. Presbileri konferencia Répcelakon. Dec. 8—11. Szabadi (Cséry Lajos). Dec. 8—14. Arnót (Harmati Béla). Dec. 11. Orosházán gyülekezeti találkozó. Dec. 12—14. .Mátyásföld (Jávor Pál). Dec. 11—18. Kőszeg (Túróczy Zoltán). Dec. 12—18. Gvoma (Cseprcgi Béla). Dec. 12—18. Elek (Kajos János). Dec. 12—18. Iharosberény (Káldy Zoltán és Cserháti Sándor).
