Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
V. ÉVF. 25. SZ 1949. DECEMBER 4. (Szeíifaitien fa .szamárkátőn Már évszázadokkal előbb így szólt Felőle a prófécia. Az Őt küldő Atya rendelte ezt különös ismertetőjelként. Azt akarta, hogy ez a bevonulás különbözzék minden más diadalmenettől s az ígéret népe semmiképpen ne tévessze el a találkozást. A választott népnek nem kellett futnia seregek élén felvonuló hadvezérek után, nem kellett kapkodnia tömeg közé szórt aranyat és száj- tátva hallgatnia a nagyokat ígérőket. Várhatott csendben, türelmesen és figyelmesen. A bethfagei úton mégis kevesen fogadták. Nem lehetett olyan nagy az a sokaság, amiről az evangélisták írnak, hiszen a gyermekek hangja annyira kihallatszott belőle, hogy éppen ez bántotta a főpapok és írástudók fülét. S ki tudja, hogy a hozsánnázók közül is hány kiáltott pár nap múlva »feszítsd megvet. Hiába szólt az ígéret és hasztalan volt a gondos előkészítés, nem ismerték fel Őt. Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be Őt. (Jén. 1:11.) A meglátogatott nép fiai közül nagyon sokan még mindig várják, még többen pedig már egyáltalán nem várják a megígért Királyt. Mindazok, akik nem hittek az ígéretnek, akik a világos ismertetőjel ellenére is, a hatalmasok, a fegyveresek ys az uralkodni akarók között keresték. Pedig ez a szegényes bevonulás nem is csupán csak különös ismertetőjét volt. Nemcsak a biztos felismerés végett rendeltetett így. A mennynek és földnek Királya valóban odahagyta minden égi dicsőségét. »Mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresité, szolgai formát vévén fel...« (Fii. 2:6—7.) Nem lehet senki olyan szegény, akinél Ő még mindig gazdagabb. Szembenézett minden kísértéssel, megkóstolt minden nyomorúságot, kiszolgáltatta magát jobban, mint akárki, hogy senki ne mondhassa; könnyű az Isten Fiának. Ő el akar jutni minden szegényhez, jól akar tartani minden éhezőt és meg akar vigasztalni minden sírót. Ez a Király fel akar emelni minden lesújtottat és fel akar oldani minden megkötözöt- tet. Azért lett szegénnyé, hogy az Ő szegénysége által minden nincstelen meggazdagodjék. (II. Kor. 8:9.) Ma is szegényes köntösben jön. A szent ke- r észt ség vizének néhány cseppjében, az Űrvacsora korty borában és falat kenyerében, az emberajkon hangzó elröppenő evangéliumban. Milyen sokak számára bolondság ez! Kevés víz az a megtisztuláshoz, sovány eledel a jóllakáshoz és üres szó csupán a bűntől való szahaditáshoz — mondják. Ne törődj vele. Azt a szegényen és sZamárháton bevonuló poros vándort is fitymálóan kevésbe vették a Jeruzsálemen való uralkodáshoz, mégis meg kell hajolnia Előtte egyszer minden térdnek, mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak. (Fii. 2:10.) Legyen neked is elég, hogy Isten azt mondta, hogy a keresztség a Krisztus halálába való bele- temetkezés (Róm. 6:4), az Űrvacsora az örök élet eledele (Ján. 6:54.) és az evangélium Isten üdvözítő hatalma (Róm. 1:16.). Higyj az igének, mint ahogy a jeruzsálemi gyermekek hittek az ígéretnek (Zak. 9:9.) és akkor teliozzád is betér az ádventi Király, téged is megszabadít a bűn rabságából, gazdaggá tesz és üdvözít. élő víz t
