Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
Ax cssxeécapá cscnick creme (Zsoltár 51:10.) Ez a tétel ellenmondásnalc látszik. Ha valakinek a csontja összetörik, annak mély fájdalma van és nem 'öröme. A természetes világban az összetört dolgokkal nean is tudunk mit csinálni, nemhogy öröm volna rajtuk. Az összetört dolog, tárgy rendszerint haszontalan s egyben veszedelmes is. Azért van minden háznál roncstemető, ahová a törölt edényeket, üvegeket rakják, hogy meg. ne sebesítsen valakit. Ebben a versben azonban az Isten országában vagyunk és itt egész más a törvény, mint a (természeti világban. Isten országában érvényes ez a tétel: az összetöreltelésnek öröme van. Persze ez nem olyan könnyű öröm, mint a tréfának derűs mosolya, amely kikerekíti az arcunkat, de .mélységes öröm. Nagy viaskodásból, belső lelki mélységből fakadó öröm. Erről az örö|mről senki semmit sem tud, amíg ezeket a nagy mélységeket meg nem járja, de akkor majd ilyen tapasztalata lesz: az összetört csontoknak van kínos, égető fájdalma, de van felmérhetetlen, mélységes öröme. Mik azok az összetört csontok? Nem jelentik azt feltétlenül, hogy az illetőnek csontrendszerét kerékbetörték, lábszárait összezúzták, de lelkiképpen kell érteni. Az összetört csontok belső lelki kínt jelentenek^ más szóval összetörelésnek, tö- redelemnek hívjuk ezt a testi-lelki állapotot. A lö- redelem az egész embernek mélységes megrázkódtatása. Olyasféle, mint mikor az edényt magasra emelem és aztán leejtem. Az ember a maga büszkeségében, gőgjében, test szerinti járásában magasra emelkedik, aztán egyszerre lelaszíttatik, leesik onnan. Az esés természeti és lelki törvénye egy és ugyanaz. Vagyis minél magasabbra hágott valaki a bűn útján, annál nagyobbat bukik. Az esés sebessége mindig gyorsuló, azért nagy zúzódás a vége. Nem tudom, repültél-e már? A felfelé repülőnek jó érzése van, vitetik, a csúcspontnál a legkellemesebb, amikor szinte megáll a levegőben, nincs súlya. Ez azonban csak egy pillanat, aztán jön a levegő súrlódása, éktelenül sebesedő zuhanás és lent a földön összetörtén terül el az ember. Lelkileg ugyanígy van. Gondolj Dávidra. A kegyes király imádkozik a háztetőn, diadalmas csaták szemlélője a filiszteusok ellen, megkívánja vitéze feleségét, Bethsabét. Egész dúrva bűn húzódik meg a kegyessége mentén, sőt ráfonódik és a tetejére hág. Minden sikerül, emelkedett a bűn útján és akkor jön a nátáni prófétai szó: Undotk, gyalázatos, igazságtalan, rabló, gyilkos, parázna, istentagadó — és Dávid lezuhan összetörtén a nagy mélységbe. Ráront elaludt lelkiismeretére az Isten "félelme. Halálos félelme van. Égeti a bűn. Nyomja a teher. Megszűnt a biztonság. A piokol kínja égeti. Retteg Isten haragjától. Ez a töredelem, a lej - kiismeret rettegése, halálfélelem átélése: Jaj, lesújt az Isten a megsemmisítésemig. Hallgasd meg töredelmes szívű emberek vallomásait erről a lelki állapotról. „Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs élőled elrejtve az én nyögésem! Szívem dobogva ver, s szemem világa — az sincs már velem. Szeretteim és barátaim félre- állanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és. akik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja föl száját.“ (És. 38:10—14.) Ezékiás vallomása ez a halálfélelemről és összetörtségről. Aztán még- egyszer Dávidot: „És Ezékiás arccal a falnak fordulván, könyörge az Ürnak, és monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és egész szívvel és hogy ami jó előtted, azt műveltem! És sírt Ezékiás keservesen. És lön az Űr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el és mondd Ezékiásnak: így szól az Űr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok. És az assiriai ,király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e városi! Ez legyen jel néked az Ürtól, hogy teljesíti azt az Űr, amit mondott: Imé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átvonult. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett és betegségéből felgyógyult. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kajmihoz, megfosztva többi éveimtől! Mondám: nem láTom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.“ (Zsolt. 38:2—11.) Ez a .töredelem: A lelkiismeret oly félelme, amit az ember magában el sem tudna viselni. Mi öröm van az ilyen összetörettetésben? 1. A bűn megszakításának az öröme. Az az öröm van a töredelemben, hogy megszakad a bűn. Ezt addig nem tapasztalja az ember. Miért? Mert szereti a bűnt és egy jkis kielégülést talál benne. Oktalan. Saját gonoszsága még nem tanítolta meg mily keserű dolog elhagyni az Istent. Nincs undora a bűntől. A löredelemnek az öröme, hogy mindezt megkapom. Kezdek szenvedni a bűn miatt. Feléled és fáj. A bűnös test legyőzése, lefegyverzése most Jkö- vetkezik. A haldoklók halálfélelmével, a megcsömör- löttek undorával kiábrándulok abból ami bűn. Míg eddig Isten haragját nem ismerve féltem a bűn megszakításától, most az az örömöm, hogy megszakad a bűn a töredelemben. Szenvedek Ugyan, de örömöm van. „Fegyverkezzetek fel azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.“ I. Péter 4:1.— Amikor fáj a bűn annyira, hogy teljes egészemben szenvedek miatta, akkor nyílik meg az örömöm: elszakadok tőle. A töredelem öröme ez, amilyet senki más nem ért és nem becsül és nem is tapasztal. A bűnös test legyőzése, lefegyverzése az összetörettetés halálos félelmei között történik meg, mégis öröm ez, mert fájdalmaiban tisztul meg az érzéki vágy. 2. Isten jelenlétének• az öröme. A töredelmet kívülről, felülről való erő végzi, Isten van jelen. Az összetörettetésben leejtett és letaszított engem az Isten, de nem vetett el magától. Nem magamtól török össze, hanem a számomra fájdalmasan jelenvaló Isten valóságától. Ép ajckor vesz kezébe az Isten, amikor összetör. Máskép nem talál útat hozzám, csak ha összezúz. És ez nekem örömöm. Az Isten az összetörettetésnél a műhelyében van, illetve én vagyok az ö műhelyében, a műtőasztalon. Idegen munka ez neki (Ezs. 28:21.), de csak azért végzi, hogy utána a sajátját rajtam elvégezhesse. Ez a töredelem öröme: Isten kezében vagyok. A szívbe zárt erődítmény biztonságában nem ád helyt az Istennek, sem az Ö vigasztalásának, de akkor az Isten ráront a szívre, bottal, vesszővel, rettegtetéssel, halálfélelemmel, hogy megmentsen, éltethessen, megvigasztaljon. Az összetörettetésnél Isten erejét érzem. Nekem is, neki is idegenül ugyan, de Ö szól hozzám és az az örömöm, hogy mellettem van. A vesszőnek és botnak vigasztalásáról és így az összetöret- telés öröméről tesz vallomást a 23. zsoltár 4. verse. De mi vígasztalás van a botban és a vesszőben, és mi öröm? Egyedül Isten jelenlétének az öröme. Jeruzsálemben a juhkapun hajtják át a juhokat. Sötét van, a juhok összedugják a fejüket, megállnak, félnek. A pásztor kinyújlja botját, vesszejét, rávág a hátukra és noszogatja őket és ők igy .gondolkoznak: Itt a pásztor a hátunk mögött a vesszőzésben, a botülésben, indulás előre, ha sötét is van. Az ember számára is ez az Isten jelenlétének az öröme. A mindenható Űr jelen van, nem hagyott el, irányít, vezet a jó útra. Az összetörettetés egyik öröme Isién jelenlétének tapasztalata. Ilyen öröm, illetve vígasztalás nélkül ki se bírnánk az összetörettetést. 3. Az Istenhez való kiáltás öröme. Renyhe, lusta szív büszke gőgjében nem szól semmit, nem 2 ÉLŐ VÍZ
