Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
A BŰN RABSÁGÁBÓL ISTEN FIAI SZABADSÁGÁRA Az alanti bizonyságtételeket fóti konferenciánkon Istennek szabaditását már korábban megtapasztalt testvéreink és azok élettársa mondta el. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek: de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.“ I. Kor. 1:18. I A megtalált drachma. Az elveszett drachmáról szóló példázatból (Lukács 15:8—10.) megláthatjuk azt, hogy a példázat- beü asszony gondosan keres egy elveszett értéket. És amikor megtalálta, nagy öröme volt. Kedves testvéreim, én is ilyen elveszett drachma voltam. I. Mózes 1:27. versében olvashatjuk: „Teremlé az Isten az embert az ő képére“ — és mint ilyen, érték volt előtte, de jött a bűn és az elszakasztotta az embert Istentől. Isién előtt azonban érték maradt az ember igy is. Keresett engem is. inig elveszett voltam. A sátán mint hűséges utitárs sugdosta folyton- „Milyen szép az élet!“ Szóba álltain vele, hallgattam rá, kezdtem mindennel elégedetlenkedni, nem Voll elég a kapott szeretet, semmi sem volt jó. Szegény feleségem életét pokollá tettem. Ha valaki figyelmeztetett. hogy nem jói van ez igy, azt mondottam, hogy próbálok én rendesen élni, de mindenki az én vesztemet akana. Én olyan szerencsétlen, sórsüldö- zött vagyok, életem tele van búval és bánattal. A borban kerestem a vigasztalást, de nem találtam meg. Nem volt megállás és én mint egy fékevesztett őrült rohantam a mélységbe. Korcsmából-korcsmába mentem, mámorosnak kellett lennem, mert ha tiszta volt az agyam, szörnyű tépelődés gyötört. A korcsmából igen sokszor csak néhány lépés a börtön kapuja. Olyan életet éltem, hogy a feleségem elvált tőlem. Akkor azt gondoltam, most már szabad vagyok s ekkor kerültem bele teljesen a sátán hatalmába. Nem volt semmi gát, hogy a sátánnak hű szolgája legyek. Ott vergődtem hosszú ideig. Isten keresett, szólt hozzám, világosságot gyújtott, én azonban nem értettem, nem láthattam, annyira sötétségben voltam. Pest felszabadulása után hazamentem Makóra. Ekkor megindult az életem a lejtőn a mélységbe. Csaltam, loptam, börtönbe kerültem. Oda kellett jutnom, hogy- meglássam azt, hogy az életemet nem más hanem én tettem tönkre. Iszonyatos lelki-testi gyötrődésben éltem. Az Ür csodálatos módon .gondoskodott rólam. A börtön lelkészét használta fel az Ür. Testileg teljesen legyengültem. Múlt év februárjában súly-os betegségbe estem. Ebben a betegségben láttam meg az én szörnyű bűneim. Háromszor megoperáltak, hosszabb ideig kórházban feküdtem és elvkor is többször meglátogatott a börtön lelkésze. Elmondottam neki, hogy nagy lelki gyötrődésben vagyok. Rövidesen letelik a büntetésem, nincs hová mennem. Akárkinek írok, nem kanok választ. Mindenki utálattal fordult el tőlem, ö akkor azt mondotta ha az Űr Jézussal megtalálom a kapcsolatot, mindazt visszkapom, amit elveszte item. (Máté 6:33.) Amikor megkezdődött rajtam a sálán hatalma, az én szeretteim, különösképpen a feleségem, mindent elkövettek és áldozatot is hoztak értem, de nem ért semmit, mert ők is bűnösök voltak. Azt mondja Isten Igéje III. Mózes 9:2. versében hogy a bűnért való áldozat ép legyen. Tehát engem csakis olyan szabadíthatott meg. akiben nem volt bűn. Az én gyógyítóm és szabadítom az Ür Jézus Krisztus," "aki megszabadított ebből a szörnyű rabságból, bűn nélkül való volt. Azt mondja az Ige: János 8:6-ban: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.“ Most hadd térjek vissza az elveszett drachmára A kedves testvérek is voltak már úgy, hogy elvesztettek valamit és hosszabb ideig nem találták meg. Amikor megtalálták, be volt szennyeződve, rozsdásodva. Az a szenny és piszok^ ahol volt, rátapadt, k Szükséges volt valami, ami által megtisztítható volt. Engem is, mikor az Űr megtalált, telve voltam szennyrel, piszokkal, bűnnel, az én részemre is volt, ami megtisztított minden szennytől, bűntől, — az Ür Jézus Krisztusnak a kereszten kiontott vére. Az Ür csodásán működik. Mikor a múlt évben hazamentem, — az Űr egy közösségbe vezetett engem s volt feleségeriimel majdnem egy időben, de egymástól függetlenül megismertük az Ür Jézust és ezért ez év júliusában újra megesküdtünk. Megbizony-osodott az, hogy sokkal több szerelelet-örömet nyertem és nyerek vissza az Ür Jézusban, mint amennyi bűnös életem elvesztésével elmarad. A szabadulást egyedül az Ür Jézustól kaptam. Nagykőn jól tudom, hogy a sátán nagy- ügyességgel ejt rabul. Benne voltam. Az ő célja, hogy elködösítse IátasunKat. Én is azt mondottam: — arpit ma is hallani — ugyan kérem, mi a bűn abban, ha egy pohár bort megiszom? — Nem is az volt a bűn, hogy a bort megittam, hanem hogy mimódon jutottam a bornak az árához. Mondjuk talán nem loptam, de a családtól vontam el. így van azzal minden részeges ember, akár férfi, akár nő. Nem fontos sem a ruha, sem az ennivaló, sem a családi békesség, sem az otthon melege, mint egy őrült rohan az ital után. Családi tragédiákat előidéző, a testet-lelket egyaránt romboló méreg. Megköszönöm az Ürnak szabaditását és meg'bocsájtó szeretetét, melyet ingyen kegyelemből adott nékem. Azokért pedig, imádkozom, akik még ma is az iszákosság fertőjében szenvednek. „Aki Krisztusban van., új teremtés azj a régiek elmúltak, imé újjá lett minden.“ II. Kor. 5:17. Nagy Jenő, Makó. Hatalmasat cselekedett velünk az Úri Férjem, iszákossága pokollá tette életemet. Pedig amikor józan volt, igen nagy szeretettel volt hozzám. A sátán azonban olyan nagyon erőt vett rajta, hogy a mi szeretetünk nem tudta megmenteni a teljes lezülléstől. Minden mozdítható holmit eladott annyira, hogy teljesen ruhátlan lett. 22 évi házasság után én törvényesen elváltam tőle és teljesen minden nélkül maradtam, mert minden elment az iszákosságra. Férjemet jó helyekre sikerült elhelyezni, de bizony nem sokáig maradt egy-egy helyen az iszákossága miatt. Mikor józan volt, igen jó munkaerő volt. Én beteg lettem, férjem pedig börtönbe került. 1948. júniusban hazajött. Hozzám fordult segítségért, de én nem állottam vele szóba, elutasítottam minden kérését. Meglepett, hogy a régi életében mindig csak azt hallottam róla, hol ebben, hol abban a korcsmában látták, majd jpedig azt kezdtem hallani, hogy férjem a templomokba jár és napról-napra rendesebben öltözködik. Voltak emberek, akiket az Ür arra indított, hogy ezt a nyomorultat felkarolják. Hogy micsoda csodálatos gyógyítást végzett az Ür őbenne, arról mindig többen és többen tettek bizonyságot. Mikor erről magam is meggyőződtem, ez év július hó 30-án újból házasságot kötöttünk. Most nagyon boldogok vagyunk, tudunk örülni annak, hogy Isten gyermekei vagyunk. »Ekkor mégtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk vi- gadozással; akkor igy szóltak a pogány ok: hatalmasan cselekedett ezekkel az Ür. Hatalmasan cselekedett velünk az Ür, ezért örvendezünk.« (Zsoltár 126:2—3.) Nagy Jen öné, Makó. 2 ÉLŐ VÍZ
