Élő Víz, 1949

1949-január / 1. szám

Beteli a topat ó tapa_s_zt a 1 ata i_. •II.

Egy idős férliről megtudtam, hogy gyógyíthatatlan tüdőbeteg. Látszott is rajta. Felolvastam neki egy misszióslapot, majd iueg^kérdeztem, hogy. van-e valami köze krisztushoz. Válaszából úgy láttam, hogy ez egyáltalán nem válószinü. Pár percig beszélgettünk még. ke tudtam, hogy senkije sincs, Kb. egy-hét múlva ismét beszéltem vele. '‘Nem tetszik gondolni hogy jó lenne sürgősen rendezni Krisztushoz való viszonyát?1’ - kéruezten beszéd közben. 'Nem'- - felelte fáradtan. ‘‘Viszont nem tetszik tudni, hogy meddig van még idő1“ Helybenhagyta, de úgy, mnt aki halogatni akarja a dolgot"/ '’Azt nem lehet tudni.11 Szóltam még néhány szót, mire keserűen azt mondta1 “Hagyjon engem,kérem. •• Erre elköszöntem. Mikor legközelebb be- mentem abba a kórterembe, már üres volt az ágya. Néhány nappal azelőtt meghalt. Tudom, hogy egy-két héttel nalála előtt gyónt és áldozott /kát. volt/, ez azonban a közöttünk lefolyt beszélgetésre nézve valószínűleg csak üres formaság volt. Azt mondták, hogy csendesen, "szépen’ halt meg, én azonban úgy érzem, hogy sokkal borzalmasabb lehetett a halála, mint azé a tetanuszos fiúé, akiről s még néhány esetről írni fogok, ha az ür megengedi.-g -ö.

fAz idvesség a zsidók közül támadt.11

/János 4,22/

A ciiuben adott igerész a Szentirásnak igen egyszerű és határozott megállapítása, m\gis mini a választott zsidó nép, mind a megkeresztelt pogányság hideg közönnyel megy el mellette. Ennek az érthetetlen magatartásnak csak abban lehet az okát megtalálni, hogy az idvesség az egyik nemzedéknek épen annyira nem fontos, mint a másiknak. Az emberek életkérdései e földi vonalon mozognak, s itt próbálnak tőlük teihetöleg megoldásokat keresni kérdéseikre, s itt szeretnék maguk számára a jólétben és élvezetekben az idvességet biztosítani. Az idvesssgben épen az örök, el nem múló, érzékeinkkel fel sem fogható javaknak részese az ember.

Az em er azonban épen arról a másról nem akar oudomást szerezni, Akiben az füvessé^ ténylegesen adott valósig számára, főt úgy zsidókj mint pogány-kereszt ének életük megrablójának és megrósztójának tekintik Krisztust, az idvesség .kizái Öld ps Urát. A zsidók számára az-a bouránko* zás, he y Krisztus magát Istennel egyenlővé tette, 3 másik oldalon oe- dj.;' az, hogy az idvességet hozó és adó Krisztus a zsidók közül támadt, bein’ zsírók, sem pogány-kereszt, onek nem látják és nem sitik Istenx.ek az cinben--értelem számáré*, tényleg teljesen megfoghatatlan üdv tervét-. A zsi- ü' nép nem’érti, hogy Krisztusban miért teljesedett- be valóságban Istennek rájck vonatkozó választása, ä keres ,.t./ nek pedig nem értek, vagy legfeljebb irigykedve nézik mindazt, ami istennek a zsidó népre vonatkozó választását illeti. Isten tervei ,s szándékai előtt a világ értelmetlenül áll, elfogadni nem tudja, ás ennek az elfogadni nem tudásnak egészon szomorú és tragikus következni nyei vadnak.

Isten üdv tervének elfogadni nem tudása eredménytzte a világtörténete folyamán a zsidó és pogány nópek közötti ellentéteket, amik a történelem folyamán mindig kölcsönös gyűlöletben jelentkeztek. ivei ezeket a sorokat - kever kivételtől eltekintve - keresztyének olvassák, itt ennek a g ülöletnek csak egyik oldalával, az antiszemitizmussal foglalkozunk.

Az antiszemitizmus legmélyebb gyökere Isten üdvtorvéxiek föl nem ismeréséből, az egyes ember Krisztushoz való viszonyának rendezetlensó • é- ből származik. Ennek a rendezetlen viszonynak a fő jellemzője, a bűnöm bocsánatának át nem élése. Amint az eg es ember Krisztusban bűneinek b - csánatát e*lto0adta, a mélységet is meglátta, ahonnan ő kiszabadult. Az ilyen ember mindig a saját bűneit látja a legsötétebbnek, ezért nem tudja magát másoknál különbnek tartami. Ahogyan Pál apostol elmondta magáról hogy a bűnösök között első vág ok én, úgy a bünbocsdnatot nyert embernek is ez állandó éi.-.nye, am^t csak az anrsik tény tud Örómie változtatni, hogy Krisztus mégis kon/01 ült rajtam.