Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
el a mi házunkat!" Megtartottuk a reggeli áhítatot. Jött az orvos és úgy találta, a beteg jobban van, mint bármikor. Vardanus is tudni akarta az orvos véleményét, s amikor megmondtam neki, rámmosolygott és azt mondta: „Mégis hazamegyek. Olvass még egy zsoltárt, kérlek." Figyelmesen hallgatta és arca sugárzott az örömtől, hogy haza mehet. Az örmény lelkész kopogtatott be. Ő is imádkozott még a beteggel. Azután hazatért Vardanus a dicsőségbe. Keleten sietni kell a temetéssel. A nagy üldöztetés utáni március 4-ike volt. Amikor Vardanus koporsóját kivittük a temetőbe, az üldözöttek előbuj- tak rejtekhelyeikről. Sírtak és keseregtek: „Ki látogat meg ezután bennünket, ki törődik velünk? Oh, milyen örömet szerzett minden látogatása! Semmit sem tudtunk a tiszta evangéliumról, míg ő el nem hozta közénk! Temetik a mi angyalunkat!" Hányszor indult útnak Vardanus iskolai munkája után. Csak annyit mondott: „Ne kérdezd, hova megyek!" Egy ilyen látogatás alkalmával szerezte betegségét is. A temetés után otthon összegyülekeztünk a nagyteremben. S felállt az egyik leány. Azt mondta: „Kerüljön, amibe kerül, de ezentúl hazatért testvérem nyomában akarok járni. Bocsássatok meg nekem!" Utána felállt a második, aztán a harmadik. Mozgolódás támadt a leányok soraiban. „Uram, add, hogy a halálom is gyümölcsöt teremjen a Te számodra!" — kérte imádságában Vardanus. És valóban ébredés támadt a házban, tüze szívről-szívre csapott és egyre terjedt. Abban az időben nem győztem szolgálni a lelkeknek. Alig jutott idő az alvásra. Ott ültek gyermekeim kitartóan néha éjfélig is az ajtóm előtt, míg egyenként be nem jöhettek. így tartott márciustól júniusig szakadatlanul. Mert Isten csodálatos áldást ad, csak szolgáltassuk ki magunkat teljesen néki és ne meneküljünk világossága elől! Vardanus halála után előkerült a naplója. Könny szökött a szemembe, amikor ilyen mondatokat olvastam: „Uram, segíts, hogy életem egyetlen pillanatában se éljek többé magamnak!" — „Isten a tudója, hogy sokszor azért nem beszélek, amikor többen együtt vagyunk, mert nem akarok vétkezni. A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz. Nem szeretném fecsegéssel tölteni az időmet." — „Uram, add, hogy életem minden pillanata gyümölcsöt teremjen Neked!" * Kedves Vardanus, kedves Katalin testvér! Most búcsút veszünk tőletek. Tudjuk, hogy a mi Urunk azt akarja, hogy itt magyar földön is szívről-szívre csapjon az Ő tüze, s embereket keres, akik készek a hit engedelmességének útjára lépni s életüket teljesen, maradéktalanul átadni néki, ahogy ti csele- kedtétek. Mindegyikünk élete lehet akadálya, vagy kiindulópontja pünkösdi ébredésnek. Lehet átok és lehet áldás. „Átsuhanó árnyék az életünk a földön, vagy átsuhanó sugár." A tietek átsuhanó sugár volt. Mi is köszönjük a ragyogását Annak, Akitől egyedül száll alá ébredés, pünkösd, mennyei tűz: Minden jó adomány és tökéletes ajándék. Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér. PUNKOSD Tanítványok seregére Isten Lelke zúgva szállott... Oh. .. attól a csodatűztől, Szikrát szórt az éj s villámlott, Én is ... jaj, de sóvárogtam Azt a Lelket, azt a lángot! Szívem hajlott már a jóra, S térdeim még ingadoztak, S árva lelkemet sirattam, A bűnöst..., a kárhozottat, S azt az erőt sóvárogtam, Melyet csak a pünkösd hozhat! S egyszer ... hozzám is leszállóit... Az volt ám a fényes reggel! Hová is mehettem volna Célját vesztett életemmel! Oh, mily messze jött utánam! Oh, milyen mélyről emelt fel! A Golgotát. .., a Keresztet Másként láttam szent fényében, Nem oly sötét, vak homályban, Mint valaha régesrégen ... Ezt a drága, új meglátást Az Ő fénye adta nékem! Oh Szentlélek! Fényességem! Csak tanítgass, csak vezetgess! Te irányítsd bolygó lábam Naponként a Kegyelemhez ... És így rajtam drága műved Napról-napra teljesebb lesz! HALUSZKA M. RÓZSA. PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM 16
