Élő Víz, 1948
1948-május /11. szám
kem.“ Engedelmesség nélkül ne várjon senki eleven bibliaolvasást! 3. Harmadik feltétel az, hogy mindig Krisztus érdemére építve jöjjünk az igeolvasásban Isten elé. Ez azt jelenti, bogy mindig az alázatos bűnbánattal, mint érdemtelenek járulunk Isten elé. Hiszen szédítő gondolat az, hogy Isten bármikor „rendelkezésemre álljon“, amikor csak kezembe veszem a Bibliát. De azt tapasztaltam, hogy valahányszor egyedül csak Jézus bűntörlő érdemére támaszkodva könyörögtem, mindig csodálatos konkrétséggel kaptam az Ürtól feleletet. Szinte megdöbbentő, hogy Jézusért mennyire szószerint szól az Űr! Ezt Isten gyermekei számtalanszor tapasztalhatják, így azután mindegy, hogy mit szól az Ür: ostoroz-e Igéjében, vagy simogat, csak néma ne maradjon. 4. Sok-sok szempontot lehetne még felhozni. Még csak egyet hadd említsünk meg. Ez pedig az állandó, rendszeres igeolvasás ajánlása. Nem várhatok áldást, ha csak szeszélyesen, a bajok idején kérdezem: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ (Csel. 9: 6). Az Isten embere már az Ötestamentumban azt mondja: „Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Ür Isten megnyitotta fülemet és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.“ (És. 50: 4—5). Az apostoli keresztyén gyülekezet tagjai is „minden nap egyakarattal kitartva a templomban és megtörve házanként a kenyeret, részesednek f-----------------------------------------------------------------3 0.000 FORINT... Gyenes . . . Kapernaum . . . Csendeshetek! Már így is sokunknak sokatmondó szavak. Olvasásuk, vagy hallásuk nyomán pedig sok-sok áldásiadé alkalom elevenedik fel lelkűnkben. Mennyi kedves arc jelenik meg előttünk. Hány szjvnek, életnek jelentik a megbékélést, a megnyugvást, Jézussal való boldog találkozást! Örömmel olvastam azért az „Élő Víz“ 1948. nyarápak csendesheteire vonatkozó előzetes bejelentését. Meggyőződésem, hpgy a csendeshetek rendezősége és Kapernaum vezetősége az idén is elkövetnek mindent, ami tőlük telik. Lehetetlenre azonban ők sem képesek. Hadd tegyem fel azért a kérdést: Mit tettünk mi, Gyenes áldásaiban részesültek azért, hogy a csendeshetek alatt másként legyenek ottlétünk körülményei? Mit tettünk azért, hogy minden résztvevőnek legalább egy szalmazsák jusson éjszakai nyugalma zavartalan biztosítására?! (Csak zárójelben: Mennyi szunyókáló „résztvevőt“ láthattunk tavaly sorainkban már egy-egy délelőtti előadáson is. De ne csodálkozzunk! Hi- Szent ketten „pihentek“ egy szalmazsákon. Sőt! Volt, mikor öten kettőn.'30—35 személynek egy vödör meg egy mosdótál. Még csak jól meg sem is mosakodhattak!) Ne gondolja senki, hogy nagy dolgokról,-vagy nagy tervekről akarok szólni. Csak egy kis számítást teszek. vala eledelben és tiszta szívvel.“ (Csel. 2: 46.) Az ötletszerű rendszertelen bibliaolvasás azt jelenti, hogy csak olykor-olykor, mikor kedvem szottyan, vagy szükségem van rá, megyek az Uramhoz üzenetért. A rendszeres bibliaolvasásban naponként állok oda Krisztus elé, hogy meghallgassam, ha van valami mondanivalója nekem: akár figyelmeztetés, bűnleleplezés, biztatás, felmentés, megbízás, vagy parancs. A rendszeres igeolvasásban bontakozik ki előttünk ki rendre a biblia egész üzenete, a teljes evangélium és lesz helyes képünk a bűnről és kegyelemről, megtérésről és új életről s honosodik meg szívünkben egyre jobban a vágyódás az igazi otthon, az örök haza után, ahol azután a színről-színre látás és a Megváltónkkal való zavartalan közösség vár bennünket. Persze ez a rendszeres bibliaolvasás nem könnyű dolog. Azonban minden nehézségen átsegít az, ha a szentigében az érettem meghalt és feltámadott Megváltóm üzenetét keresem. Ha valakinek eddig még nagyon unalmas, fárasztó és elhordozhatatlan terhet jelentő volt a naponkénti bibliaolvasás, annak csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy térjen meg igaz megtéréssel az Űrhöz, fogadja személyes hittel a Golgota keresztjén elkészített váltságért bűnei bocsánatát és akkor bizonyára ő is sok más megtérő lélek módjára, mint most született csecsemő, vágyakozik az ige tiszta hamisítatlan tejitala után, mivel, hogy megízlelte az Ür jósá- gát (I. Pét. 2: 2-3).--------------------------------------------- - . Sz erény megítélésem szerint 2000-re tehető azok száma, akik 1947. folyamán Gyenesen különböző csendesheteken, konferenciákon résztvettünk. Valamennyien kivétel nélkül megegyeztünk abban,' hogy szükséges Kapernaum kibővítése, felszerelésének gyarapítása. Megállapítottuk ezt az égető tennivalót. De az eszmét — tett nem követte. Pedig milyen hatalmas lehetőségét adta ennek Isten a kezünkbe egy egész éven keresztül. S 'mondjuk meg őszintén: várta is tőlünk annak megvalósítását. Hát nem ezért ébresztett és áldott meg bennünket, hogy áldásaink gyümölcsét lássa? Már most! Ha a 2000 résztvevő mindegyike csak 10 hónapon át és csak havi egy forintot (hát még ha 2, 5, vagy 10 Fí-t!) küldött volna be Kapernaum megnagyobbítása és felszerelése céljára, úgy a vezetőségnek 1948. nyarára 20.000 forint állhatna rendelkezésére! Mennyi keserű panasz, mennyi bántó nehézség, mennyi sokakat visszatartó ok szűnhetett volna meg csak egy év alatt is. Hát mégha ez a megmozdulás 2—3 éven át nyerne megvalósítást! Gyenesen járt kedves testvér, halld meg és szívleld meg egyik szép énekünk szavát: „Munkára fel! Munkára fel! Ki nézné tétlenül az aratást! ... El gyáva kétség, hitvány félelem ...“ Félre kifogás, félre bírálgatás! Élő hit mértéke a tett. Különben veszedelmesen járjuk azt az utat: Uram, Tied a szívem és az éltem, de... enyém a pénzem, és az erszényem! Hát akkor lehet-e, szabad-e, merjünk-e beszélni ébredésről?! . Cs. L.
