Élő Víz, 1948
1948-május /11. szám
A keresztyén bizonyságtétel alapja Péter és János egy sánta meggyógyítana és a gyógyulás magyarázataképen nyújtott tanítás miatt fogságba vettettek. A kihallgatásuk után a főtanács nagyon megfenyegette őket, hogy ne merjenek többé Jézus nevében tanítani. Mindjárt ott a helyszínen elhangzott az elfojthatatlan bizonyságtétel: „Vájjon igaz * dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljetek meg! Mert nem tehetjük, hogy amit láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.“ (Csel. 4: 39—20.) ’ Mi ennek a rettenthetetlen apostoli bizonyságtételnek az alapjai Mi ad a megkötözött embereknek ilyen bátorságot? 1. Parancsot kaptak a szólásra. Még pedig a legmagasabb helyről. A feltámadott és mennybekészülő Uruk bízta rájuk testamentumként: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek“. •(Márk 16:15.) A bűnösök iránti mentő szeretetből élétét áldozó és kárhozatot is megkóstoló Istenfia, a minden hatalom és uraság fölé emelt Királyok Királya adta a parancsot — és most hatalmukat féltő, kicsinyes ■emberek próbálják eltiltani őket. Világos, hogy nem engedhetnek, nem lehetnek hűtlenek ahhoz, akinek életet és üdvösséget köszönhetnek. 2. Tények vannak mögöttük, ők nem képzelődnek, nem álmodtak, nem másod- vagy harmadkézből vett értesülések alapján beszélnek, hanem személyes tapasztalásból. A Názáreti Jézus szemük láttára gyógyította a bélpoklost, vakot, siketet, támasztotta fel a halottat, fülük hallatára parancsolt a tisztátalan lelkeknek és tanított hatalommal. Vele voltak a gecsemánei gyötrődésben, előttük nyújtotta kezét engedelmesen az elfoga- tására kivonuló fegyveres csőcseléknek, szenvedett ar- culveretést, kigúnyoltatást és latorhalált. Látták halva és feltámadottan. Szájából hallották mindennek a bejelentését, majd a magyarázatát. Éppen azért olyan a bizonyságtételük, mint valami tanúvallomás, rövid és tényszerű: Isten Fiát elárultátok, az életnek Fejedelmét megöltétek, Isten pedig feltámasztotta. Mi vagyunk a bizonyságai. A Benne való hit által meggyógyult ez a sánta. (Csel. 3:13—16.) Nincs itt semmi emberi vélekedés, erőtlen mellébeszélés. Csupán a tények regisztrálása. A Golgotái keresztet mindenki látta. Hiszen a főpapok állíttatták. Az üres sírt is megnézheti akárki. A meggyógyult sántán kívül álmélkodik a tömeg. Ilyen letagadhatatlan tények alapján csak egy álláspont lehetséges: „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és ‘hallottunk, azokat ne szóljuk“. 3 3. Mindenki számára elengedhetetlenül fontos, döntő üzenet birtokosainak tudják magukat. A nagypénteki kereszt nem csupán egy szűk vallási testület oltára, hanem azon az egész világ bűnéért beinutattatott az engesztelő áldozat. A húsvéti sír nem csak egy kis igazságkereső csoport igazolása, hanem az Isten felelete az engesztelő áldozat elfogadásának kifejezésére: Jézus Krisztusban megbékélt a világgal és most már han- gozhatik minden emberhez: Béküljetek meg az Istennel! A pünkösd nem csupán kísérteties lélekjárás, beteges emberek képzelgése, hanem a mgdicsőült Krisztus ígéretének beváltása: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim mind a föld végső határáig“. (Csel. 1:8.) S attól kezdve, ahol ■csak megfordultak, mindenütt azt látták, hogy az emberek éppen a nélkül- a kegyelem nélkül szűkölködnek, ami nékik osztályrészül jutott. Nincs semmire sem olyan nagy szükségük, mint a töviskoronás Király vérében való megtisztulásra, a feltámadott és élő Krisztussal való találkozásra, a Szentlélek megvilágosítására, vezetésére és erejére. Hát nem szívtelenség lenne tőlük, ha hallgatnának? Nem volna-e önző szűkkeblűség és fukarság, ha maguknak tartogatnák ezt a mindenek által nélkülözött kincset? Hiszen amit ők hallottak, mindenki számára hallották. Amit ők láttak, mindenki helyett látták. Hogyne adnák akkor tovább mindenkinek, hogy azok is higyjenek és életük legyen és bővöl- ködjenek* # Ezen a hármas pilléren nyugszik az apostolok tanúskodása és ez a mindenkori keresztyén bizonyság- tétel alapja. Ismered-e Te is, Testvérem, ennek az alapnak bizonyságot adó és minden kétséget eloszlató erejét? Vagy azt gondolod, hogy Te nem kaptál parancsot a bizonyságtételre? Amíg a földön egyetlen egy hitetlen, kételkedő vagy pogány ember lesz, addig egy keresztyén sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hallgasson a Megváltójáról. Jézus szava az ítélet napjáig érvényben van: „Valaki szegyei engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, amikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal“. (Márk 8: 38.) Vagy te még nem élted át Krisztus szabadításának a tényeit, nem valóság a bűneid bocsánata, Istennek a békessége és a Szentlélek öröme? Akkor te még nem is hittél igazán, nem ébredtél fel valósággal a bűnnek az álmából. „Serkenj fel, aki aluszol, támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus.“ (Ef. 5:14.) S az Ö ragyogásából ezután bizonyára te is fogsz látni valamit, amit másoknak megmutathatsz. Az ő sugárzó dicsősége majd csak visszatükröződik terajtad is, amit mások megláthatnak. Azt bizonyára te sem mondod, hogy nem ismersz kegyelem nélkül szűkölködőket, hitetlen, erőtelen, nyomorult embereket. Nap-nap mellett találkozol, együtt élsz velük. El tudod nézni bizonyságtevő szó nélkül az ő vakságukat és botorságukat. Miért helyeztettél közéjük, ha nem azért, hogy „legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényietek, mint csillagok e világon, életnek beszédét tartván elé- bük ...“ (Fii. 2:15—16.) Jegyezd meg jól az apostol intését: „Az Ür szolgája legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas,, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket, ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Űr szolgája által az Isteu akaratára“. (II. Tim. 2: 24—26.) A ma bizonyságtevőjének sem kell egy szikrányit sem eltérni az apostoli alapvetéstől: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről. (Ez az (élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk); amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségiek legyen velünk és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ö Fiával, a Jézus Krisztussal. Es ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen“. (I. Ján. Ír 1-4.) £ 1 1 ÉLŐ YlZ 5
