Élő Víz, 1948

1948-január / 2. szám

tő misszió ­legtartsa, ami elveszett“ (Lukács i9:io.) kérés, könyörgés, fenyegetés, maradt minden. Persze ígéret, eskü, fogadalom, azok is unalo­mig ismétlődtek, értéküket vesztveKétségbe­esés, gyilkossági gondolatok. — íme az eredmé­nye a szeszivásnak. Pár sorban az alkoholizmus kérdésének döbbenetes valósága. 1. Itt is meg van a küzdelembe való bele- fáradás, öngyilkossági gondolattal. 2. Pontos leírás az iszákosság következmé­nyeiről: a) állandó anyagi gondok; b) ádlandő félelem és rettegés; c) a durva bánásmód; d) az iszákos lezüllött társasága. 3. Az iszákos szép szóra, könyörgésre nem hallgat, - fenyegetés nem használ. 4. Az iszákos részéről tett eskü, ígéretek, fogadalmak értéktelenek. Talán ezek a képek is igen rikítóan beszél­nek arról a nyomorúságról, amibe az iszákos viszi a családját és önmagát. De vegye kezébe valaki az újságot. Nap mint nap olvashat része­ges emberek gyilkosságairól, vagy arról, hogy a végleg elkeseredett család nem lát más kiutat a nyomorúságból, mint a részeges családtag ki­irtását, elpusztítását, hogy azután akkor ön­maguk kerüljenek a börtönbe. A múlt héten voltam egy iszákos lakásában. Egy szék nem volt, hova le lehetett volna ülni. A család ru­háit ellopja és eladja, csakhogy ihasson, persze a keresetből nem sokat lát a család. Az egyes emberi életek rettenetes nyomorú­ságában és szenvedésében az iszákosságban meg­kötözött rab elveszését, elpusztulását láthatjuk. Csak döbbenettel gondolhatunk arra, hogy mennyi minden van a mi társadalmi életünk­ben, ami az embereknek erre az útra való ju­tását elősegíti. Népszokásaink, összejöveteli al­kalmaink (keresztelés, esküvő, halotti tor, ház­szentelés, búcsúk, bálok, névnapok, bankettek) mind-mind ennek az útnak a vonalába esnek. Városokban a házi bárok is ezt a célt szolgál­ják, nemcsak a kocsmák és vendéglők. Mi ma­gunk is benne élünk ebben a forgatagban, s ezért tudunk olyan részvétlenül elmenni azon szenvedés mellett. amit a mértéken felüli szesz­fogyasztás idéz elő. De hát hol a mérték? Senki sem tudja megmondani. Senki sem tudja, hogy mikor lesz olyan jókedvű, mikor már nem tud­ja megítélni, hogy elég-e? Ez a szeszfogyasztás csalfa útja. Jókedvre derít, bút-bajt felejtett, de ugyanakkor már a kritikai képességemet is alászállította, rávitt már az elveszés útjára. Krisztus ezeket a pusztulás, az elveszés út­ján járókat keresi, hogy megtartsa őket. Krisz­tusnak ez fi munkája bennem és benned valósul meg kedves testvérem. Te és én leszek, vagyok az ö küldötte. Téged küld a gyilkossággal véa- ződő szórakozási alkalmakba, a házi bárokat él­vező társaságokba, borgőzös kocsmák réveteg szemű, puffadt arcú elveszettjeihez, síró asszo­ha a Tuí megszabadít titeket vatósigqal Szabadok tesztek. " Jahosev.ssó nyok könnyeinek törlésére, éhező, fázó gyerme kék segítésére. Ne nézd megvetően az apa vagy az anya bűnét! Mivel ilyen nagyon nyomorul­tak, igényelnek nagyon de nagyon sok szerete- tet, hogy megtarthatók legyenek. Igen, Krisztus benned megjelent szeretete által. Az iszákosokat mentő munka imaközössége ezt a szer etetet juttatja el az iszákosság rabsá­gában lévőkhöz, hogy Krisztusban az élet nekik is újra felragyogjon! Szeretettel hívunk az imaközösséghez való csatlakozásra. Csatlakozást be lehet jelenteni dr. Szálán Károly idegorvosnál, Budapest, VI., Andrássy-űt 95. sz. alatt. „Nem fizettek rá?” Baráti társaságban, testvéri közösségben voltunk, együtt. Az épen akkor megjelent Karácsonyi Evangéliu­mot nézegettük. Közösségünk egyik tagja, aki járatos a nyomdai dolgokban, s tájékozott a papír-árak terén is, a Karácsonyi Evangélium végiglapozása után csodál­kozó arccal fordult a szintén jelenlévő szerkesztőhöz: — Hogyan ludtok 3 Ft-ért adni ilyen remek papír­ra nyomott 24 oldalas kiadványtf Nem fizettek rá erre? — Keresni nem keresünk rajta, de ha mindenki be­küldi az árát, nem fizetünk rá. — No és be fogja küldeni mindenki? — Remélem. Bennünket nem hagyott nyugton a kérdés, s most már azt tudakoltuk, hogy milyen mértékben folyt be eddig a hasonló kiadványok ára. A kapott felvilágosí­tások bizony elszomorítók és szégyenkeztetők voltak, ítélkezés helyett azonban önmagunkat kezdtük vizsgál­ni, s ennek során az alábbi vallomások hangzottak el. „Az egyh'ázi, evangéliumi folyóiratok olvasását való­ságos jócselekedetnek, érdemnek tartottam. Az előfize­tési díjakat sokkal hanyagabbul és pontatlanabbal küld tern meg. mint a világi lapok dijait.“ ..Visszaélek azzal, hogy nem küldenek erélyes fel­szólító leveleket és az előfizetési díjjal való késedelmes- kedés nem jár a lap küldésének azonnali megszünteté­sével.“ „Nem gondoltam meg azt. hogy az evangéliumi ki­adványok megjelenését külföldi segítség és magyaror­szági testvéreink tized fizetésé, áldozatkészsége teszi le­hetővé és olcsóvá. Amikor tehát egy-egy olcsó evangé­liumi kiadványhoz jutok, máris mások anyagi támoga­tásában részesülök, még ha a kiadvány árát teljes egé- szében és pontosan megfizetem is.“ ,.Élvezem az evangélikus evangélizáció áldásait, imád­kozom is ezért a munkásságért, de eddig nem éreztem anyagiakban is megnyilvánuló felelősséget érte.“ Ezek után a vallomások után ígéretek is hangzot­tak el. Hisszük, hogy az Istennel: tett fogadások nem maradnak teljesítetlenül. De hiszem azt is honi/ kedves testvérem, te is belenézel ezeknek a vallomásoknak a tükrébe, — és nem hiába! Uzoni László. élő víz 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom