Élő Víz, 1948

1948-június / 13. szám

vagy egy ügynek a kérdését és kényszerít arra, hogy imádkozzam értük. Lehet, hogy azok, akikért imádkoznom kell, nem tudnak semmit sem arról, hogy őket valami veszedelem fenyegetné, de nékem tudnom kell. Isten beleavatott engem ebbe a titokba és abból imádságnak kell lennie szívemben. Valahányszor így ránehezedik egy-egy ember ügye a szívünkre s mi engedelmeskedve Istennek, imádkozunk érette, — ha utána járnánk, minden bizonnyal meglátnánk, hogy miért kellett éppen akkor könyörögnünk érette.

Isten az imádkozó embert nemcsak bizalmas barátjává, hanem munkatársává is teszi.

Ami Sodomával történni fog, az nemcsupán terv, nemcsak Isten gondolatában van már meg, hanem megindult már a megvalósulás útján. Isten angyalai elindultak, hogy megnézzék Sodom át, vájjon teljességgel a hozzá felhatott kiáltás szerint cselekednek-é. És itt látjuk Isten világkormányzó munkájának egy új vonását. Isten nemcsak beavatja a barátjává tett embert az ő terveibe, hanem ebben a munkában helyet is ad az imádkozó embernek. Beülteti az embert egy olyan tanácsba, melyben Sodorna sorsát intézik. Abban a tanácsban az ember, Ábrahám, nem úgy ül ott, mint aki csak hallgatólagos résztvevő. Az imádkozó embernek beleszólást enged Isten az ő világkormányzó munkájába.

Tudjuk, hogy mikor egy uralkodó halála után kiskorú trónörökös lesz az uralkodó, kormányzótanácsot rendelnek melléje. így együttesen kormányozzák az országot. Nem tudom, hogy érzed-e, milyen nagy dologról van itt szó. Arról van szó, hogy Isten az ő kormányzó munkájában ilyen régens tanácstaggá teszi az embert. Hogy mi történik majd Sodomával, abban nemcsak Isten döntése és munkája van benne, hanem Ábrahám imádsága is. Az imádkozó embert Isten nagyhatalommá emeli. Nemcsak titkaiba beavatott barát, hanem az ő világkormányzó munkatársa is.

Tudom, sok botránkoztató van ebben a gondolatban. Hitetlennek mindig, de hívőnek is sokszor. Azok, akik azt gondolják, hogy természettudományi alapon folynak a világon az események, kinevetik azt az állítást, hogy az imádságnak van hatalma történések befolyásolására. A hívő ember is sokszor beszél azonban így: Ezen a világon minden Isten akarata szerint történik. Isten akaratát semmiféle emberi akarattal megváltoztam nem lehet. Ő végrehajtja rólunk elgondolt tervét, akár tetszik az nékünk, akár nem. Ezért is kell így imádkoznunk: Legyen meg a te akaratod. Az egyik a természeti törvényt, a másik Isten akaratát látja olyan felettünk álló, hatalmi körünkön kívül eső, megváltozhatatlan szuverén tényezőnek, melynek világot és eseményeket formáló ténykedésébe nekünk alázattal csak bele lehet és kell nyugodnunk. Ezért vannak olyan sokan olyanok, akik szerint az imádkozásnak nincs semmi különösebb értelme, legfeljebb az a visszaható áldása, hogy önmagát nyugtatja meg vele az

imádkozó ember. Pedig ez a történet azt igazolja és ezt igazolja sokezer tapasztalat is, hogy a felséges Isten engem, a nyomorult, oktalan, rövidlátó és igen sokszor ostobát gondoló embert odaállít maga elé és királyi trónja mellett szavam van abban, hogy mi történik ezen a világon. Csodálatos dolog ez! Isten az imádkozó embert az ő világkormáhyzó munkájában munkatársává teszi.

Ábrahám, az imádkozó ember, nagyon jól tudja, hogy Isten, aki előtt áll, bíró. Mikor elindul Sodorna felé, akkor bírói munkára készül, ítélni megy Sodomába. Nagy dolog ez a közbenjáró könyörgés szempontjából is. Addig, amíg egy ügy ítéletre meg nem érik, sok minden történhetik, addig lehet változtatni az események ] alakulásán, de amikor egyszer eljön Isten ítélni, akkor már minden késő. Csak addig lehet megtérni, amíg Isten el nem jön ítélni. Itt van a kegyelem határa. Az ítélet előtt a kegyelem ideje van, az ítélettel jön a jog és az igazság ideje. Mikor Isten ítélni jön, akkor már többé hiába minden könyörgés és ígéret, akkor már Isten szentsége és igazsága érvényesül. Ezt Ábrahám nagyon jól tudja. Éppen ezért nyúl olyan alázatosan ehhez a kérdéshez. De mégis szót emel. A földi bíró előtt is van joga egy embernek szót emelni az ítéletre megérett bűnös érdekében. Ez az egy ember a védő. Isten is megengedi, hogy mikor ítélni akar, az ő szentségével és igazságával szemben merjen odaál- lani a bűnös ember pártjára egy valaki: az imádkozó ember.

Ha csodálkozva látod, hogy a szent Isten bizalmas barátjává, sőt még munkatársává is teszi az imádkozó embert, akkor rendülj meg most annak látásán, hogy az ítélő Isten, a szent és igaz Isten, aki egy ügyet úgy látszik, hogy már befejezett, megengedi, hogy én, a nyomorult bűnös ember odaálljak eléje és imádságommal és remegő ajkammal védelmezője legyek az én bűnös embertársamnak.

Vájjon miért tesz így az Isten? Azért, mert 0 semmit sem csinál nehezebben, mint az ítéletet. Azt olvassuk I. Mózes 18: 20—21-ben, hogy mikor Sodorna kiáltása megsokasodott és bűnök felettébb megnehezedett, akkor Isten ezt mondotta: „Alámegyek azért és meglátom, vájjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás 'pzerint cselekedtek-é, vagy nemi tudni akarom—

Ez nem azt jelenti, mintha Isten rövidlátó lenne és a mennyből nem látná, hogy mi történik So- domában. Ez nem más, mint emberi kifejezése annak, hogy hogyan húzódozik Isten attól, hogy rácsapjon Sodomára. Ha Ö csak szentségére hallgatna, akkor már régen elsöpörte volna Sodornál a föld színéről, de Ő erre nagyon nehezen szánja rá magát. Mikor végre elindul, ezért mondja el Ábrahámnak, hogy mit akar cselekedni. Ezért engedi, hogy Ábrahám könyörög- j jön. Hagyja magát kérni. Nem akarja a bűnös j halálát* hanem azt akarja, hogy megtérjen és | éljen. Éppen azért, mert olyan nehezen pusztítja J. el az embert, azért teszi barátjává az imádkozó 1 embert; azért ülteti maga mellé világkormányzó I