Élő Víz, 1948
1948-január / 2. szám
kifizetett számlát lobogtat a világ s minden embertársa felé Jézus irgalmáért, — hálából! Adósai vagyunk az egyháznak! Benne hirdettetik az Atya nyilvánvalóvá lett szeretető a Fiúban. Benne árad a Lélek igén és szentségen keresztül! Benne őriztetik az élő reménység a bűnbocsánat szüntelen való gyakorlatában. Benne épül szép rendben a Krisztus teste. Benne ölt testet a megjelent kegyelem. Benne szolgál mindennek ellenére még mindig a Nagy Szolga, Jézus Krisztus. Benne bírjuk földi üdvösségünket: békességet Istennel és emberrel! S végül benne, mint angyali őrizetben, mentő bárkában, biztos atyai kézben vitetünk át az örökkévalóságba! Mivel tartozunk tehát egyházunknak? Mindazzal, amink van. Mert Isten iránti hálaadósságunk törlesztési helye az e vilgban harcoló egyház! Nem élhetsz Isten iránti hálaadó életet egyházon kívül. Viszont nem vagy az egyházban csak akkor, ha a néked adott lelki ajándékok szerint Krisztusról örvendve bizonyságot tevő életben és a hálaadás szolgálatában jársz! Egyszer mindenért fizetni kell! Boldog vagy, ha szabadulásod helyén a Krisztus keresztjénél felismered és megtapasztalod az ellened szóló kemény, igazságos írás eltörölt voltát. Különben a nagy leszámolás napján egyedül maradsz minden adósságoddal örök gyötrelemre! s. Hogyan kaphatok bűnbocsánatot? Az üdvtörténet két legfontosabb pontja az édenkerti bűnbeesés és a golgotahegyi váltság- halál. Az egyikben az egész embervilág elbukott és Isten haragját vonta magára, a másikban pedig az egész embervilág megváltatott és a ha- ragvó Isten kiengesztel tetett.' Mivel mindkét eseményben minden ember közvetlenül érdekelve van, a bűnbeesésben is és a megváltásban is, magától értetődő, hogy minden ember legszemélyesebb kérdésévé lesz, hogyan részesülhet az Isten kárhoztató ítéletétől szabadító váltság- ban, vagy egyszerűen hogyan kaphat bűnbocsánatot. bői azután az a meglehetősen homályos elképzelés folyik, hogy Isten a bűnösnek közvetlenül adja a bocsánatot. De hogyan és mikor, az teljesen ellenőrizhetetlen, legfeljebb a bűnös lelkiismeretére leszálló békesség lehet ennek a jele. Ezért a buzgó keresztyének nagy tömegei is teljes bizonytalanságban vannak sok esetben a bűneik bocsánata felől és leginkább abban reménykednek, hogy majd az utolsó napon Isten meg fog bocsátani. Mert hiszen csak az Isten bocsáthat meg. Mi a bibliának és evangélikus egyházunknak a tanítása ebben a fontos kérdésben? MI VOLT A JÉZUS KORABELI EMBEREK FELFOGÁSA? Mikor Jézus azt mondta egyszer egy elébe hozott gutaütött embernek: „Fiam, megbocsá- tattak néked a te bűneid“ — a jelenlévő írástudók csodálkoztak Jézus szavain és ezt mondták magukban: „Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem ha egyedül Isten?“ (Márk 2: 5—7.) Ezek az írástudók az akkori vallásos meggyőződést fejezték ki. Bizonyára olvasták az Ótestamentumból: „Azt mondtam, bevallom hamisságomat az Úrnak — és te elvetted rólam bűneimnek terhét“ (Zsolt. 32:5.). — „Bűneim erőt vettek rajtam, vétkeimet (Uram) te bocsásd meg“ (Zsolt. 65:4.). — „A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene“ (Dániel 9:9.). — Ezek és ezekhez hasonló ótestamentumi igék erősítették az akkori emberekben azt a meggyőződést, hogy egyedül Isten bocsánata oldozhatja fel őket bűneikből. A MI KORUNKBAN IS egészen általános az a felfogás, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Ebből ered az, hogy meglehetősen ki is veszett az igehirdetési gyakorlatból az egyenes bocsánathirdetés s a kegyelemhirdetésben is leginkább csak Isten bocsánatára utalnak. Ügy gondolkodnak az emberek, hogy ember nem állhat Isten helyére az ilyen fontos, üdvösséget érintő dologban. EbA BIBLIA TANÍTÁSA. Jézus egyáltalán nem ismerte el biblikusnak a farizeusok és írástudók fentebbi gondolatait. Ellenkezőleg feddette őket: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?“ (Márk 2: 8). A beteg meggyógyításával kétségtelen jelét adta annak, hogy az ő szava hatalom. Hogyha* pedig arra a szavára: „Kelj fel, vedd fel a te nyo- szolyádat és eredj haza“ a gutaütött felállt és elindult, akkor nyilvánvalóan a másik szavára „megboosátta.ttak néked a te bűneid“ a bűnei terhe alól szabadult fel. Máté írása szerint amikor a sokaság ezt hallotta és látta, „elálmélko- dék és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek“ (Máté 9:8). Jézus szavaira ős cselekvésére tehát az a hit született meg a tömegben, hogy Isten bizonyos embereknek hatalmat adott a bűnök megbocsátására. A bűnök bocsánata a bizonytalan távoli messzeségből egészen közel jött, elálmélkodtatóan közeire: embereknél volt megtalálható. Vájjon igaza volt-e a tömegnek ebben a hitben? Az ótestamentumban is előfordult, hogy emberek Isten megbízásából bűnöket bocsátottak meg. Gondoljunk Náthán próféta esetére, amikor Dávid bűnvallása után hirdette néki: „Az Úr el is vette a te bűneidet, nem fogsz, meghalni“ (II. Sám. 12:13). Sámuel viszont megkötözte Sault a bűneiben, mivel nem volt őszinte bűnbánata és inkább félt az emberek ítéletétől, mint Istentől. 2 ÉLŐ VlZ
