Élő Víz, 1948
1948-március / 7. szám
KRISZTUS GYALÁZATA „Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván“ (Zsid. 13:13). Nem volt valami válogatott összetételű az a tömeg, amelyik nagypéntek reggelén követte Jézust a Golgotára. A főpapok, vének és főemberek hazamentek pihenni a fárasztó éjszakai ülésezés után. Később kimentek ők is a Golgotára, hogy megnézzék, megtörtént-e minden ítéletük szerint, és hogy elmondják utolsó káromló szavaikat is — búcsúzóul. Jézus utolsQ földi útja a megaláztatások vesszőfutása volt: körülötte zsivajgó tömeg, mellette halálraítélt latrok, vállain a gyalázat fája, minden lépése az ítélet végrehajtásának helyéhez vitte közelebb. Tisztesség, megbecsülés és dicsőség nem vette körül, glóriafény nem volt a homlokán. Lényében nem volt semmi tetszetős és hősi. Véresre vert, eltikkadt ember volt, aki utolsó erejét összeszedve vonszolta magát lépésről-lépésre, míg holtfáradtan össze nem roskadt terhe alatt. Jézus fájdalom-útján értjük meg Esaiás próféta szavait: „Utált és az emberektől elhagyott volt, fáji- dalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele.“ (53: 3.) Az apostoli bizonyságtétel azonban ezt írja a fájdalmak útja fölé is: Kövess engem! Ennek a megvetett, szenvedő Megváltónak a nyomában van a helyünk. Ne kívánj nagyobb dicsőséget, mint az övé volt. Ne próbálkozz könnyebb úton, mint az ő nyomaiban járni. Ha őt megvetették, félreértették és semmibe vették, akkor ne csodálkozz, ha neked is ez jut osztáy- részül. Ne keresd soha a világ tetszését, örülj inkább a megvetésnek, mert ez a te dicsőséged. A Zsidókhoz írt levél valami csodálatos elismerést jegyez fel Mózesről. „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.“ (11: 24—26.) Isten népe szegény és lenézett társaság. Ahol a külső dicsőség a cél, ott őket nem sokra becsülik. De éppen lenézve és megvetve járhat Mestere nyomában. Ha hordozza a keresztet. Ha Krisztus gyalázatát nagyobb gazdagságnak tartja a világ minden kincsénél. Csatlakozz ehhez a lesajnált néphez. Te talán „leereszkedésnek“ érzed, meg fogod látni, hogy ez az igazi felemeltetés. Szégyennek és gyalázatnak gondolod, meglátod majd, hogy ez az igazi dicsőség. Isten népe most is szűkölködő és nyomorult, de ha Arra emeled a tekintetedet, aki előljár türelmesen keresztet hordozva és a gyalázkodással nem törődve (Zsid. 12: 2), akkor te is kiváltságnak fogod érezni, hogy ehhez a lesajnált, semmibe vett néphez tartozhatsz, akiknek bizodalm.uk az Űr nevében van. „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül az Ő gyalázatát hordozván.“ Ma sokan vannak olyanok, akik Isten gyermekének tartják magukat, de még soha nem tették meg ezt a lépést: Őhozzá a táboron kívülre — Krisztus gyalázatát hordozva. Követheti-e valaki úgy Mesterét a fájdalmak útján, hogy közben rejtve maradjon az emberek szemei elől, hogy ő Krisztus nyomában hordozza keresztjét? Hány és hány keresztyén, ahelyett, hogy menne őhozzá a táboron kívülre, idegen sátorokban rejtőzködik. Nem Krisztus gyalázatát tartja gazdagságnak, hanem sokkal inkább a keresztyénségét titkolja, mintha az lenne szégyen. Talán te is mosolyogsz másokkal olyan dolgokon, amik felett pedig sírnod kellene. Hallgatsz akkor, amikor bizonyságot kellene tenned. Elmégy onnan, ahol pedig helyt kellene állnod. Véka alá rejted a gyertyádat, pedig neked kellene világítanod. Milyen szörnyű dolog a keresztyének gyávasága. Eltűrik, hogy a világ gúnytárgyává tegye Krisztust és a keresztyéneket és ők maguk nem merik magukra vállalni a kereszt gyalázatát. Nagyszerűen tudnak alkalmazkodni e világ szelleméhez és nagyon kevéssé járnak megvetett Mesterük nyomdokain. Pedig ma is érvényes Jézus szava: Aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám. Micsoda ez a kereszt, és mi a Krisztus követése? Menj ki a világ táborából Őhozzá, aki éppen éretted szenvedett ott! Tartsad nagy dicsőségnek a kereszt szégyenét és legnagyobb gazdagságodnak Krisztus gyalázatát! GOLGOTHA NÉLKÜL Golgotha nélkül. így is történhetett volna; E földön minden ember megkísértetik, próbára tétetik. Jézus, a valóságos ember, a második Ádám, szintén és pedig mindenkinél jobban megkísértetett. Mi lett volna velünk, ha akár a pusztában, akár a kereszten enged? — Ha csak egy kicsit is enged, hogy emberi sorsán könnyítsen? Mi lett volna, ha nem lett volna Golgotha, ha kompromisszumot köt s így, — emberileg érthető módon, — könnyebb úton próbálja megmenteni, visszavezetni az embert az Istenhez? A halálban, a bűnben, a pusztulásban és a kárhozatban járnánk. Céltalan, halálban vergődő, Istentől bűneink miatt elvetett, kárhozatos, szörnyű állapotban volnánk. S valóban, így él a világ Golgotha nélkül! De megtörtént a Golgotha. S bár a te gonoszságod, az én gonoszságom is részes Krisztus keresztrefeszíté- sében, de mert Krisztus győzött, a Benne vetett hit által, az 4 ÉLŐ VÍZ
