Élő Víz, 1948
1948-március / 7. szám
Mit kapott a gyülekezet az evangélizációban ? n. 1. Az evangélizációkon hangzó igehirdetések révén bekövetkezett egyéni és közösségi irányváltozásokból folyó nagy ajándék volt a gyülekezet számára az, hogy erősen megnövekedett az Igét hallgató és imádkozó gyülekezeti tagok száma. Fokozatosan megnövekedett a templomba és bibliaórára járók száma. (Tudatában vagyunk annak, hogy ezt részben a háború és a háború utáni helyzet is elősegítette, de nem több, mint elősegítette!). A templom mindjobban kicsinynek bizonyul. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy a rendes vasárnapi istentiszteleteken az ülőhelyek elfoglalása után mintegy 100—150 ember kénytelen végigállni az istentiszteleteket. A vasárnapi istentiszteleteken kb. 600 ember vesz részt, vagyis a gyülekezeti tagok közel 25 százaléka, ami a múlthoz képest igen nagy növekedést jelent, do önmagában is nagy dolog tekintettel a gyülekezet városi jellegére és a hívek szétszóródottságára. A bibliaórákon és bibliakörökön (megbeszéléssel) jelenlevők szíáma is erősen meggyarapodott. Áltálában a múlthoz viszonyítva az utolsó három évben a résztvevők száma megháromszorozódott. A 7 bibliaórán és bibliakörben átlagban és együttesen egy hét alatt mintegy 220—240 lélek vesz részt, vagyis a gyülekezeti tagoknak majdnem 9—10 százaléka! A bibliaórák kapcsán nemcsak az volt az evangélizációk áldása, hogy az ott jelenlevők száma megnagyobbodott, hanem az is, hogy maga a bibliaóra és az azon jelenlevők a hitben elmélyültek. Más a bibliaórák tartalma és egész „levegője“. Nagy lépést jelentett a megújhodás felé, hogy a bibliaórák és bibliakörök szinte magától értetődően egyben imaközösséggé alakultak, amelyeken az imádkozok boldogan élnek az .imádság kiváltságával a közösségben. Az imaközösségeken a gyülekezeti tagok Isten elé viszik nemcsak személyes ügyüket, hanem a gyülekezet, de általában az egész anyaszentegyház ügyét, úgyhogy ezek a biblia- és imaórák a Szentlélek műhelyeivé és Isten kezében a gyülekezeti munkának szinte „hajtómotorjaivá“ lettek. Az egész gyülekezeti munkán meglátszik, hogy Isten az „imádkozó hátvédet“ felhasználja újjáteremtő munkájában. ő segítségével mi is győzhetünk a sátán, a világ, testünk csábításai felett, s már itt a földön is Krisztussal lelkileg meghalva a bűnnek, feltámadhatunk örök életre. (János ev. 5: 24.) Hullj le a porba velem együtt, bűnös testvérem, öleljük át zokogó bűnbánattal a Golgotha keresztjét, térjünk meg bűneinkből! Utáljuk meg a sátánt s az azt követő bűnös életünket s a Golgothán értünk meghalt megváltó örök Szeretet: Krisztus lehajol hozzánk, felemel minket, lélekben már itt új, boldog örök- életre támaszt fel, hogy ne mi éljünk ezentúl. Ne éljünk a testnek, a világnak, a sátánnak bűnben és kárhozatban, hanem éljen bennünk a Krisztus, aki maga az élet, üdvösség. Ezt a boldog örök életet hozza nekünk a Golgotha. Halál! Hol a te fullánkod?! — Pokol! Hol a te dia- dalmad? Hálát adunk az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztusban! B o t h á r TJ. Vi 1 m o s. A rendszeres bibliaolvasók száma is egyre nő. Fokozatosan többen lesznek azok, akik úgy táplálkoznak naponként éhes és szomjas lélekkel az igéből, mint élő vízből és mindennapi kenyérből. Jellemző, hogy a bibliaolvasó vezérfonalat több, mint 1Ö0 családban használják, de ezenfelül is többen vannak, akik az Üj Harangszó útmutatója szerint, mások pedig vezérfonal nélkül folytatólagosan olvassák a S'zentírást. A nemrég megindult bibliaiskold igen kemény, sok időt és fáradságot igénylő munkájában a gyülekezetből mintegy 25—30-an vesznek részt: édesanyák, édesapák, üzleti alkalmazottak és diáklányok. 2. Az evangélizáció egyik, Isten iránti nagy hálára késztető áldása volt az úrvacsora szentsége jelentőségének megnövekedése, ami leginkább az úrvacsorázók számának erős meggyarapodásából látható. A • Szentlélek munkája ezen a ponton általában két vonalon figyelhető meg: az egyik az, hogy sokan vannak, akik eddig nem éltek az úrvacsorával és most a Lélek indítására űr vacsoráznak, a másik pedig az, hogy vannak, akik gyakrabban járulnak az Űr asztalához, mint régebben, nemcsak 1—2 alkalommal, hanem évente 10—15 alkalommal is. A számadatok mindezt így támasztják alá: 1940- ben az anyagyülekezetben 950 lélek úrvacsorázott, ezt megelőző években még ennél is kevesebb. A közbejött evangélizációk után 1944-ben 1200, 1945-ben 1700, 1946- ban 2000 és végül 1947-ben 2400 lélek élt az Űr vacsorájával. A legutolsó év adata azért tölt el bennünket igen' nagy örömmel, mert egyrészt arról beszél, hogy hét év alatt az úrvacsorázók száma majdnem megháromszorozódott, másrészt azt is mutatja, hogy az 1947. esztendőben az úrvacsorázók száma azonos volt. sőt valószínű valamivel több, mint az anyagyülekezet lélekszámú (ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki úrvacsorázott). Ki kell még emelni azt is, hogy kb. 100 lélek rendszeresen havonta él az úrvacsorával. Az úrvacsora jelentősége és értékelése egyre nő a gyülekezet életében, amit abból is lehet látni, hogy sokan vannak, akik az úrvacsorának minden vasárnap való kiszolgáltatását kérik (eddig minden hónap első vasárnapján, ádventben és böjtben minden vasárnap szolgáltunk vele), továbbá többen vannak, akik a szombatesti úrvacsoraelőkészítő alkalmakat kérik a magán- gyónás lehetőségével. A magángyónás gyakorlására is több ízben már sor került. 3. Ugyancsak az evangélizáció gyümölcse volt a gyülekezetben a férfiak megmozdulása. Ezt azért tartjuk olyan jelentősnek, mert kérésztyénségünk nagyon elnőiesedett. Istentiszteleteken, bibliaórákon és a sze- retetmunkában mindenütt a nők vannak többségben. De azért is fontos a férfiak megindulását kiemelnünk, mert általában azok, akik az evangélizációt elefántcsonttoronyból hideg szívvel és kritikával szokták figyelni, többek között azzal is szoktak ellenérvelni, hogy az evangélizáció csak az érzelmi beállítottságú nőket tudja megmozgatni, de a férfiakra nem tud hatást gyakorolni. Mindenesetre gyülekezetünkben ennek ellenkezője lett igaz. A hallott igehirdetések nyomán először 4—5 férfinél láttunk komoly keresést. Ezek külön férfi-biblia- órát kértek és azon nem szűntek meg azért imádkozni, hogy Isten szaporítsa kis csapatukat. Másfél év alatt számuk 20—25-re növekedett, akik közül átlagban 14—20 élő víz 5
