Élő Víz, 1948

1948-február / 5. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., POZSONYI-ÜT 14. IV. 1». Telefon: 122—520. élő víz AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLlZÁCló LAPJA. Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 18.—, félévre 9.— negyedévre 4.50 Ft. Egyes szám ára 80 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ V1Z“ Budapest 53.064. Sylvester Et., Budapest, XIV., Hermina-út 5L Felelős vezető: Schlitt H. vízkárosultak javára, a többi fenn­maradó összeget az iskolai oltár- és harmónium újraépítési alapjára for­dítottuk. Ezért a Láthatatlan evangélizáció- ért is az Isten szent nevének legyen dicséret, dicsőség és hálaadás, most és mindenkoron. Ámen. Zs. L. 22 HELYEN A GYÜLEKEZET KÜLÖNBÖZŐ PONTJÁN. Az orosházi imaközösség esztendők óta nagy missziói lehetőséget lát a láthatatlan evangélizációbán. Sok ál­dását is nyerte eddig. Ezidén tovább tágították a kereteket és a gyülekezet 22 pontján rendezték meg a láthatat­lan evangélzációt. Ezek között most szerepelt először egy tanyai gyüleke­zési hely is, á Monorfctanya. Népfőis kólát járt fiatal legények hívogatták a népet és végezték az evangélizáció szolgálatát. A résztvevők száma olyan szépen emelkedett, hogy majdnem szűk lett az iskolaterem. A 22 helyen együttesen több mint 800-an vettek részt áz evangélizáción. A záró na­pon a délutánt együtt töltötték, ame­lyen több mint 400-an szorongtak a Nőegyleti-ház termeiben. Úrvacsorá­hoz is kb. 4Q0-an járultak. A láthatat­lan evangélizáció offertoriuma: 512 — Ft, ámely az országos evangélizációs munka céljait szolgálja. Sajtóhiba is került minden gondos­ság mellett is a láthatatlan evangé­lizáció könyvébe. Közöljük is azért, hogy testvéreink meglévő könyveik­ben kijavíthassák: A 24. old. 15. sorában „mint az anyag“ helyett „mint az agyag“ ol­vasandó; 27. old. közepén az ének­vers első sora helyesen: „Hiába volt jóságod“ („naponként“ szó törlendő); a 34. old. 15. sorában „egy hómernyit (kb. 364 lt.)“ helyett „egy ómernyit (kb. 3.64 lit.)“ olvasandó. Ugyancsak „ómernyit“ írandó a 37. old. alján a „hómernyit“ szó helyett. (T. i. az ómer a hómer tizedrésze); az 55. old. 18. sorában „mint bűnbocsánatért nem* könyörögtem“ helyett „csak bűnbocsánatért könyörögtem“ olva­sandó; a 66. old. alulról számított 8. sorában az íráshely: Ján. 2: 4. BESZÁMOLÓ APOSTAG. Február 8—15 között volt evangé­lizáció. A kb. 900 lelkes gyülekezet­ben 280-an gyülekeztek össze az első alkalommal. Harmadnaptól kezdve a létszám megnőtt és megmaradt végig 550 körül. Állandóan szép számmal gyűltek össze a reggeli imaórára, va­lamint a különböző csoportösszejöve­telekre. Az utóösszejöveteleinken száz körül voltunk és ebben a közösségben hálaadással láttuk, hogy Istennek Lelke sok szívet vezetett el a golgo­tái kereszthez, hogy békességet lelje­nek Jézus vére által. — Az úrva­csora vétele után a morzsaszedésen sokáig voltunk együtt. Sok örömteli bizonyságtevésből láttuk, hogy az Ür a laukadókat erősítette, a távollevők közül pedig többet közel vont magá­hoz. Imádkoztunk és nem szűnünk meg imádkozni azért, hogy Jézus őrizze meg a keskeny úton apostagi gyer­mekeit. A szolgálatokat Józsa Már­ton végezte. MAKÖ. Február 8—15-ig Balikó Zoltán tar­tott evangélizációs szolgálatot. Az evangélizációs alkalmakat minden esetben bibliaóra előzte meg, ame­lyen nagy számmal vettek részt a hívők. Az evangélizációt úrvacsora fejezte be, amelyen 56 lélek járult az Ür megterített asztalához ... Ugyan­akkor, az esteli órákban, gyülekezeti szeretetvendégség tartatott, amelyen 130-an vettek részt. Ez a szeretet­vendégség „morzsaszedés“-sel volt egybekapcsolva. ALSÓSÁG. Az alsósági evangélizáció személte­tő példa arra, hogy az ébredés tüze miként terjedhet gyülekezetről gyü­lekezetre. A celldömölki hívek fele­lősségre ébredtek az alsósági szom­szédos gyülekezet iránt is. Kérésükre Isten nemcsak adott evangélizációt Alsóságnak, hanem azt meg is ál­dotta. Más előkészítése az evangélizá dónak itt nem volt, mint a celliek imádsága. Későn küldhető híradás miatt még csak a szószéken sem hir­dethették egyszer sem az evangélizá­ciót, mégis már a kezdőnap réggé lén többen jöttek a templomba, mint ahány ülőhely van abban. Ezen a létszámon az alsóságiak is örvendez­ve csodálkoztak. A résztvevők száma zökkenő nélkül annyira nőtt, hogy az oltár körül, sőt még a mögött is, és minden talpalatnyi helyen annyi­an szorongtak, mint némely esős na­pon a pesti villamoson. Az evangélí- záció reggelenként is ilyen részvétel mellett folyt. Reggelenként Naámán története alapján, esténként pedig Lukács 4: 18—19. versein keresztül hangozhatott az evangélium. Csoport­összejöveteleket naponként tartot­tunk. A résztvevők száma itt is — mondhatjuk — teljes volt. A szí­vek egyre jobban forrósodtak át, csu­pán a fiúifjúság látszott emberi szemmel teljesen megmozdíthatatlan- nak. Sokan jöttek, de mintha mind­egyik magán hordott volna egy há­zat, mint a csiga. Abban azután visz- sza húzódott és békésen hallgatta, mint kopog ott kívül az evangélium üzenete. — A második utóösszejöve­telt, a nagyon világos és komoly fel­hívás ellenére is, annyian keresték fel, hogy az iskolából, ahol azt má­sodszor is tartani akartuk, vissza kellett menni a templomba. Sok ele­ven imádság hangzott el a megindult szívekből. A magánbeszélgetéseken sok lélek szabadult meg megkötözött állapotából. Sok haragos békült ki itt is. Az evangélizáció utolsó nap­ján 287 lélek vett úrvacsorát. Megin­dult az evangélizáció gyümölcseként a vasárnapi iskola és a gyülekezeti bibliaóra is. — Az evangélizáción igen nagy áldást jelentett egy népes, kitartó celldömölki csoport hűséges, imádkozó jelenléte. — A szolgálatot Bartos Piroska diakonissza nővér se­gítségével Gálát György budapesti lelkész végezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom