Élő Víz, 1948
1948-március / 6.szám
Szabadság, egyenlőség, testvériség! A francia forradalom zászlaján ékeskedik ez a három szó. Az embérek szívében azonban sokkal-sokkal régebben él. Évezredek óta ég a vágy az emberekben a szabadság, az egyenlőség és a testvériség után. A népek és a vallások történetében egyaránt megtaláljuk a törekvést arra, hogy ebből a vágyból valóság legyen. És ha itt-ott elértek is kisebb rész-eredményeket, a világ bizony továbbra is sóvárogva vár és vágyakozik az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség után. De vájjon az emberiség története során sohasem ölthetett testet ez a gyönyörű gondolat? Soha nem lett valósággá embermilliók szívének titkos vágyakozása? Egyszer megvalósult. A legendák szavaival szólva: amikor Krisztus Urunk a földön járt... Ő hozta az emberiségnek az igazi szabadságot: szabadulást a mindenkit megkötöző bűn rabságából. „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt“ (Róm. 6:14). ő hozta az egyenlőséget: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs féfri, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban“ (Gál. 3: 26, 28). És ö tanított az igazi testvériségre. Nemcsak akkor, amikor azt mondotta, hogy „amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cseleked- jétek azokkal“ (Máté 7:12), hanem még inkább akkor, amikor így szólt: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok: azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket“ (Máté 5:44). ÉLŐ YlZ Ámde a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje csak akkor valósulhat meg, ha sze- reteten alapszik. Nem hiába mondja Pál apostol legnagyobbnak a szeretetet (I. Kor. 13 :13). János apostol is így ír: „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne“ (I. Ján. 4:16). Nem mondhatjuk, hogy a mi Urunk tanítása csak buzdítás maradt, ahol a Benne való hit igazi volt, ott megint csak megvalósult a szabadság, egyenlőség, testvériség gyönyörű eszméje. Az első keresztyének azzal adták bizonyságát a bűntől való szabadságuknak, hogy a magukét osztották meg másokkal. Ez által jött létre közöttük az egyenlőség is, „mert szűkölködő sem vala őközöttük senki, mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, és letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala“ (Csel. 4; 34— 35). És lehet-e annál igazibb testvériség, mint ahol „a hívők sokaságának szíve-lelke egy vala“ (Csel. 4:32). Persze ez a mi ajkunkon egyáltalán nem dicsekvés. Sokkal inkább vád és ítélet felettünk. Ha az igazi szabadságot, egyenlőséget, testvériséget Krisztus hozta az emberiségnek, ugyan kinek másnak kellene inkább megvalósítania ezeket az eszméket, mint annak, aki Krisztus követőjének vallja magát? Ne mondjuk most azt, hogy a világ szeretetlenségével és gyűlölködésével szemben ugyan mit is tudunk tenni. Vájjon a hívő közösségekben megvalósultak-e már ezek az eszmék? Vájjon az egyház élen jár-e ezek megvalósításában? Isten legnagyobb ítélete rajtunk, ha nélkülünk vagy helyettünk mások munkálkodnak a megvalósításán! Helyénvaló, hogy a magyar szabadság emlékünnepén ezen is elgondolkodjunk egy kicsit. á
