Élő Víz, 1948
1948-február / 4.szám
A bűnbocsánat és a gyülekezet A bűnbocsánatnyerés kérdésében az előző számokban közölt írásokban kifejtettük, hogy a bűnbeesett s ezáltal Istentől elszakadt embernek itt a földön kell keresnie a bűneiből való szabadulást, mert Jézus Krisztus miután a Golgota keresztjén megbékéltette Istent az ember bűnéért, az övéinek adta a békéltetés szolgálatát és rájuk bízta a békéltetés igéjét s attól kezdve Jézus tanítványai járnak szerte a földön s mintha Isten szólna általuk, Jézus Krisztusért hirdetik a békességet mindazoknak, akik hadilábon állnak Istennel. (II. Kor. 5: 17—21). A megbékélésnek tehát itt a földön kell történnie. Azt is kifejtettük, hogy Istennek a bűnt elfedező bocsánata a kegyelmi eszközökön: keresztségen, hirdetett igén és úrvacsorán keresztül árad ki az emberre. A fenti megállapításokban benne van, de hadd írjuk le ezt is tudatosításra és hamis hiedelmek eloszlatására: a bűnbocsánat-nyerés helye a keresztyén gyülekezet. Ha a bűnbocsánatadást Jézus az övéire bízta és azt a kegyelmi eszközökön keresztül árasztja ki a bűnösökre, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem történhetik másutt, mint a keresztyén gyülekezetben, az anyaszentegyházban, ahol Krisztusnak a népe együtt van és ahol a kegyelmi eszközöket használják. Ne gondolja senki, hogy ezzel túlértékeljük a földi gyülekezetek Hiszen a kinyilatkoztatás könyvében is azt olvassuk róla, hogy az az élő Istennek a háza (I. Tim. 3: 15.) élő kövekből épült lelki ház (I. Pét. 2: 5), a próféták és apos- took alapkövén felépült és Jézus Krisztussal, mint szegeletkővel lezárt szent templom. Istennek a hajléka (Ef. 2: 19—22), Jézus Krisztus teste (Ef. 1: 23). Mindez azt mutatja, hogy a keresztyén gyülekezet, ill. egyház az a hely a földön, ahol Jézus Krisztus megtalálható, ahol ajándékaiban részesülni lehet, ahol a bűnös Krisztus váltsághalálának az áldását, tehát a bűnbocsánatot elnyerheti. Luther Márton is így prédikál a karácsonyi evangélium alapján: „Ha valaki meg akarja találni Krisztust, annak először meg kell találnia a gyülekezetét. Hogyan tudhatnánk, hogy hol van Krisztus és az ő hite, ha nem tudjuk, hogy hol vannak az ő hívei? És az, aki szeretne tudni valamit Krisztusról, nem hihet magában, sem nem építhet saját külön hidat a mennybe, hanem a gyülekezetbe kell mennie, ott kell keresnie és kérdezősködnie... Most a szentegyház nem külsőség, hanem egy csoport hívő ember, hozzájuk kell igazodni, rájuk kell figyelni, hogy ők hogyan hisznek, élnek és tanítanak; Krisztus bizonyosan velük és közöttük van. Mert a keresztyén egyházon kívül nincs igazság, nincs Krisztus és nincs üdvösség.“ Vagy gondoljunk arra, amit a Kis Kátéban tanultunk a III. hitágazat magyarázatában: „ ... ebben a szent keresztyénségben (a hívők gyülekezetében, az egyházban) nekem és minden hívőnek minden bűnt naponként kegyelmesen megbocsát.“ A bűnbocsánatnyerés helye tehát a keresztyén gyülekezet, ahol a Krisztusban hívők együtt vannak, a bűnbocsánat evangéliumát hirdetik és a szentségeket kiszolgáltatják. Mert Krisztus csak itt található a bűnös számára és kegyelem-osztó munkáját csak a kegyelmi eszközökön keresztül végzi. Ebből folyik egy második következmény is, amit szintén hasznos dolog tudatosítanunk: az egyes ember nem békélhet meg Istennel közvetlenül, a gyülekezet kikapcsolásával. Ez azért nagyon fontos tétel, mert évszázadokon keresztül tanították és ma is világszerte a reformáció vívmányaként tanítják, hogy nincs többé közvetítő az ember és Isten között. A reformátorok megszüntették a szentek közvetítéséről és a papi rend közvetítő szerepéről való tévelygő tanítást s ennek értelmében a bűnös ember közvetlenül járulhat Isten elé és közvetlenül rendezheti vele a dolgát, mert Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró. De hogyan jár közben Jézus Krisztus Isten és a bűnös között? Ellenőrizhetetlen természet- feletti úton? Semmiképpen nem. ő itt található a benne hívők között. Az ő ajkukkal beszél és az ő kezükkel oszt áldást. Aki tehát őt akarja hallani, avagy az ő áldásában akar részesülni, annak oda kell mennie, ahol az ő nevében prédikálnak, feloldozást hirdetnek, keresztelnek és úrvacsorát osztanak. Másutt vele senki nem találkozhatok. Jézus Krisztus egyedüli közbenjáró volta tehát azt jelenti, hogy bizalommal mehetünk a keresztyén gyülekezetbe, ahol az ő vált- sághalála, engesztelő vére hirdettetik, mert semmi másra nincs szükségünk és semmi más nem tud rajtunk segíteni. Az Istennel közvetlenül való megbékélés tévtanításának az alapját az egyetemes papság elvének hamis felfogása okozta. Azt gondolják u. i., hogy az egyetemes papság azt jelenti, hogy most már ki-ki közvetlenül járulhat Isten elé és nincsen szüksége mások szolgálatára. Pedig a papi szolgálat sohase volt önmagáért, hanem mindig másokért. Az egyetemes papság se azt jelenti, hogy mi önmagunknak vagyunk a papjai. hanem azt, hogy egymásnak tehetünk papi szolgálatot: egymásért imádkozhatunk, egymást inthetjük, vigasztalhatjuk és bűnbocsánatban részesíhetjük. Nagyon helyénvaló itt gondolnunk Harms Klaus, áldott német ébresztő kijelentésére: „Az a tévelygés, hogy valaki középkori szokás szerint jócselekedetekkel és pöni- tenciatartással akar megfizetni a bűnei bocsánatáért, még nem is olyan rossz; mint ez a mosélő víz 5
