Élő Víz, 1948
1948-február / 4.szám
Mindjobban meg kell tanulnunk a személyes boldogulásunkról való lemondást — A herrnhutiak levele az Evangélikus Evangélizáció egyik munkásához. — Kedves Testvérem! Röviddel karácsony előtt kaptam meg kedves levelét november 25-ről. Közleményei különösen értékesek voltak a számomra és szívből örülök ennek a levélbeli összeköttetések, melyről elmondhatjuk ,,Mint ismeretlenek és mégis ismeretesek.“ Ami közleményeiben leginkább megfogott, az a tény, hogy az önök és a mi helyzetünk, lelkitéren, nagyon hasonló. Mind önök Magyarországon, mind mi itt Németországban megtapasztalhattuk Isten ítéletét. Önök is, mi is ennek abban látjuk az okát, hogy népeink elhajoltak Krisztustól, keresztyénségünk nem járta komolyan a engedelmesség útját és hűtlen volt a bizonyságtevésben. Önöknél is és nálunk is nyilvánvalóvá válik az ítélet, hogy a nép széles rétegei még ma sem akarnak hallani, továbbra is keményszívűek és továbbra is megmaradnak az elpártolás állapotában. János jelenéseiben olvashatjuk, Isten hatalmas ítéletei után, többször is a kijelentést: Nem tartottak bűnbánatot. Másrészt viszont az ítélet hatását, keresztyének mélyebb bűnbánatában, Isten Igéjének újabb és készségesebb hallgatásában és hirdetésében és az egyház Ura iránti mélységesebb odaadásban is megláthatjuk. Önöknél is, nálunk is, a súlyos ítélet sokak szemét megnyitotta. - Észreveszik, hogy ezek az idők korszakunk végének apokaliptikus vonásait viselik magukon, elevenebbé téve Krisztus visszajövetelének várását. Ami azonban önökre és ránk vonatkozik, úgylátszik, áll a világ minden részében élő keresztyénségre is, mint azt máshonnan befutó jelentések is igazolják. Be kell látnunk, hogy Isten a keresztyénséget hatalmasan megrázta, hogy felébredjen álmából, feladatait felismerje és a világ megmentésének munkájában hűségesebben szolgáljon. Ami legszembetűnőbb, Krisztus egyházainak meglepően növekedő egységtörekvése, a világ minden népe FOLYAMATBAN LEVŐ ÉS KÉSZÜLŐ EVANGÉLIZÁCIÓK: Február 8—15: Alsóság, Gálát György. Február 8—15: Apostag, Józsa Márton. Február 8—15: Makó, Balikó Zoltán. Február 24—28: Nyíregyházi tanyákon utómunka, Balikó Zoltán és Józsa Márton. Február 22—29: Hódmezővásárhely, Turóczy Zoltán. Február 22—29: Medgyesegyháza, Kemény Lajos. Február 22—29: Gyoma. Február 28—március 7. Kisvárdai misszió, Balikó Zoltán. Február 29—március 6. Szentes, Kemény Lajos. Február 29—március 7. Domony, Józsa Márton. Március 2—10: Fancsal, Harmati Béla. Március 7—14: Aszód, Zászkaliczky Pál „Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!“ között. Németország evangélikus egyházainák 1945 októberében az ökuménikus tanács tagjai előtt tett bűnvallása sok országban keltett visszhangot és hidat vert népek között, melyek röviddel előbb még hadban állottak egymással. A keresztyénség ezen szemmellátható egységtörekvése is a végkifejlődés biztos jele. A Jelenések könyve mindig megmutatja, hogy súlyos ítéletek után mint lesz nyilvánvalóvá Jézus gyülekezeteinek békességes arculatú. Korunkban saját szemeinkkel láthatjuk, mint hajtja végre az Ür az ő üdvösségtervét. Mindjobban meg kell tanulnunk a személyes boldogulásunkról és elképzelt reményeinkről való lemondást, hogy a Miatyánk első három kérésére figyelve, megismerjük Isten akaratát. Ez nyilvánvaló. Szenteltessék meg a Neve, legyen meg az Akarata és jöjjön el az ő Országa. Kérnünk kell, hogy szemeink mindjobban megnyíljanak annak látására, mi Isten szándéka ezekben az időkben és ezek alapján, úgy egész magatartásunknak, valamint bizonyságtételeinknek erre kell irányulnia. Erősítsen meg bennünket a hitben, tegye elevenné reménységünket, tartson meg józanságunkban, de mégis készeknek, és adja a szeretetnek hatalmas mértékét, különösen azokkal szemben, kik tévelyegnek és Kik elveszni látszanak. Töltsön meg mindannyiunkat jobban és jobban Szent Lelkének erejével, hogy embertársainkkal való viszonyunkban, bölcséséggel járjunk, a szolgálat örömével, erővel, legyőzni minden lustaságot, bátortalanságot és kishitűséget. Építsünk bátran arra a hitünkre, hogy a munkánk az Űrban nem hiábavaló, ö a célt, az egész emberiség megmentését, melyért maga is emberré lett, el fogja érni és a sötétség és pokol minden ellenséges hatalmát a lába alá fogja gyűrni. A diadalmas Ür áldja meg önt is és tegye áldássá, kedves testvérem. Kérem, hogy ebben az irányban a jövőben imádkozzunk egymásért. Levele végén írott kérésének szívesen teszünk eleget. Lelkészeink figyelmét külön felhívjuk, hogy a Magyarországból bevándoroltakat keressék fel, bár még nem igen hallottunk arról, hogy környékünkre kerültek volna. — Néhány Zinzendorf éneket meg fogunk küldeni. Igen áldott hetek vannak mögöttünk. Karácsonyi, szilveszteri és újévi istentiszteleteink itt Herrnhutban oly látogatottak voltak, hogy jelenlegi összejöveteli termünk (Herrnhut leégett) a tömegekkel nem bírt megbirkózni. Mire egy istentiszteletnek vége volt, folyosók és lépcsők már tömve voltak a másik istentiszteletre várakozókkal. Az imahét látogatottsága is nagy volt. Végefeló különösen az ifjúság, le egészen a konfirmandusokig nagy számban vett részt ezeken az imaközösségeken, melyekkel ezek az összejövetelek zárultak. Legbensőbb kérésünk, hogy a Lélek továbbra is munkálkodjék az egész földön. Bizalommal kérhetjük az Urat az ébredés csodájáért; mert hisz az idők jelei nemcsak az anti- krisztus megjelenésében és Krisztus gyülekezeteinek szorongattatásában nyilvánulnak meg, hanem ezek tisztulásában és kiteljesedésében, Általa, aki azt mondta, hogy az Ő egyházán a pokol kapui sem vehetnek dia- dalmat. Testvéreink nevében is sok szeretettel és egymásért való könyörgéssel köszöntőm Herrnhut, 1948. I. 13. W. Baudert. Közli: Gs. S. 4 élő víz
