Élő Víz, 1948

1948-november / 23. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGELIZACIÖ LAPJA Amit csak a vér moshat le Kis virágos kertedben dolgozgatsz. Munkád végeztével a kezedre tapadt földet friss hideg vízzel is lemoshatod s megelégedett gyönyörkö­déssel szemléled a szépen formált virágágyakat. Lelki szemeid előtt már megjelenik a Várható sok színpompás virág ... Talán szeretsz kerékpározni. Szép tavaszi délutánon az a hosszúság ér, hogy menetközben leesik az olajos lánc s bizony óvhatatlan, hogy kezed is be ne olajozd, mikor visszateszed a fo­gaskerékre. Az útmenti kút friss vizében hiába mosod kezed, csak a meleg vízre, szappanra, lúgra, vagy más vegyszerre remélheted a folt eltüntetését ... Boldogan szemléled szépkoronájú illatos diófádat. Már a dióskalácsra gondolsz, amikor látod az életteljesen duzzadó zöld burkokban a gazdag új termést. Kicsit kellemetlen ára van, igaz, a diószüretnek: sötétbarna-fekete lett a ke­zed, míg kiszabadítottad a szép, egészséges csonthéjakat a burkokból. Ez is csak azért kel­lemetlen, mert hiába mosod tiszta vízzel, nem használ a melegvíz, szappan, lúg, vegyszer: vár­ni kell, míg 1—2 hét múlva lekopik a megfes­tett bőrréteg. Addig az a rossz érzés szorongat, hogy mások „piszkosának, inosdatlannak vélik kezed, sőt magadnak is az az önkéntelen benyo­másod. De „semmi sem tart örökké“, — szokták mondani s végül időmultával eltűnik a folt is... ... De nemcsak testünk szennyeződhetik. Lelkünk is van. És amint láthatatlan a lélek, láthatatlan a reátapadt szenny is: a bűn! Hiba mosod meg magad tiszta vízzel, egyet­len bűnödet sem moshatod le... Hiába menekülsz meleg vízhez, lúghoz, vegyszerhez, nem szabadíthatnak meg tőle... Hiába vársz, hogy majd „lekopik“, az idő jó orv osság, — vannak dolgok, amiket nem tudsz feledni. Egykor pedig, az ítéletben minden bű­nöd eléd kerül, még amelyeket rég el is feled­tél e földi életben. Mert Istennek megmásíthatatlan igéje így szól: „Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szap­panodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, azt mondja az Ür Is­ten.“ (Jer. 2: 22.) Bizony-bizony, egysz'er ott fogsz álla ni remegve az ítéletben s ott nem té­ged fognak kérdezni, mit tartasz bűnnek és mit nem. Ott nem az lesz a döntő, mire emlékszel és mit süllyesztettél el a jótékony felejtés mindent elnyelő tengerébe. Mert „feljegyezve marad a te álnokságod“ — azt mondja az Ür. Mindezt kü­lönféle formában számtalanszor olvashatod a Szentírásban — akár hiszel benne, akár nem. Csak egyetlenegy valami van, ami lelked tisztára moshatja a híven örökre feljegyzett bű­neid szennyétől: Jézus vére! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa (Isten) bűneinket és megtisztítson minket minden ha­misságtól ... és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől... (I. Ján. 1: 9. 7.) Az üdvözülők seregéről mondja egyhelyütt a szentírás, hogy „Ezek azok, akik... megmosták ruháikat és megfehérítették ruhái­kat a Bárány vérében.“ (Jel. 7: 14.) És ezért mondja az Ür Jézus: „Ha meg nem moslak, sem­mi közöd sincs énhozzám.“ (Ján. 13: 8.) Testvér! Kedves Embertársam! Tudom, Ne­ked is vannak bűneid, hisz igaz az írás: „Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, van-é értelmes, Istent kereső? Mind­nyájan elhajlottak és valamennyien megrom­lottak, nincsen aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.“ (Zsolt. 53: 3—4.) De nemcsak ilyen általános értelemben! Hanem tudom, hogy neked is van, vagy egyszer eléd kerül egy vagy több bűnöd, amelyek miatt élő víz í

Next

/
Oldalképek
Tartalom