Élő Víz, 1948
1948-szeptember / 20. szám
dolgozhattam Kínában. A háború miatt azonban becsukódtak az ajtók. Nagyon sokat tusakodtam, hogy vissza kell mennem, mert szükség van ott reám s igen hosszú időbe tellett, míg Isten megvilágosította* hogy nekem haza kell mennem Angliába és Skóciába és ott folytatni munkámat. Isten országa mindenütt jelen van. Azt hiszem, elég világosan megmondottam, hogy az egyház munkája nemcsak az egyházi hivatalos munkások dolga. Gondolj csak arra* hogy van-e nekünk üzenetünk és mit akar velünk az Ür. Nagyon nehéz kérdéseket kaptunk azoktól az emberektől, akik közé mentünk. Ha nem tartozunk szorosan Krisztushoz, a bizonyságtételünk hiányos lesz. Tudnunk kell, hogy Jézus a mi személyes Üdvözítőnk. Soha nem vethetjük meg azokat* akik közé megyünk. Mindig arra kell gondolnunk, hogy mi is olyanok lennénk, ha az Ür nem emelt volna fel minket. Sokszor nagyon gondatlanok vagyunk. Nekünk nagyon bensőségesen kell könyörögnünk, mielőtt kimegyünk az emberek közé. —• Sokan talán nem is megyünk közéjük. — Lássuk meg, hogy Isten milyen nagy alkalmakat teremtett számunkra, hogy bizonyságot tegyünk Róla otthonainkban. Ha nékünk megvan ez az üzenetünk, akkor biztos, hogy továbbadjuk. Ha nem érezzük* akkor önámítás az, hogy mi Krisztusé vagyunk. Azt is tapasztaltam, hogy az Űr áldása nem volt azon a munkán, amit elkezdettünk. Sokszor azért voltak akadályok, mert nehézségek voltak az egyéni éledtünkben. Az Ür megígérte a Szent Lélek vezetését, ha mi engedelmeskedünk neki. Mi gyakran mondtuk: igen, Uram, én megteszem ezt is és azt is, de ezt, amit most kívánsz, nem. Ha kiszáradtnak és szomorúnak érezzük életünket) és nem érezzük magunkban Isten Lelkét, kérjük az Urat: mutassa meg, hogy hol voltunk engedetlenek s mit nem adtunk még oda. 1946-ban három asszonyt hívtak Amerikába* hogy ilyen keresztyén munkát végezzenek. Az egyik egy kínai keresztyén nő volt, a másik egy japán arizona, akinek nevét egész Nyugat és Kelet ismeri, a harmadik pedig a Filippi szigeteikről jött. Ez utóbbi orvos volt. Nagyon buzgó keresztyén volt és a háború alatt nagy szolgálatokat tett. Mintha a halál masírozott volna végig, olyan volt a föld mindenfelé* amerre a japánok keresztül mentek a hegyek felé. Nem akarom részletesen elmondani; legyen elég annyi, hogy borzalmas volt. Ez a doktornő látta a saját nemzetének fiait nemcsak meghalni ezerszámra, hanem puskaszuronyra felszúrva is tömegestől. A doktornő családját is felkoncolták. Szörnyű napok voltak. De a háborúnak vége lett. Amerikába hívták, hogy keresztyén munkát végezzen ott. ö és a kínai asszony ugyanabba a gyülekezetbe mentek. Együtt tettek ott bizonyságot. A második napon megérkezésük után mind a három előbb említett asszony a kollégiumi internátusbán volt elszállásolva s mind egy asztalnál ültek. A Filippi-szige- tekről jövő nem tudott ránézni a japán nőre. Nem bírt enni vele egy asztalnál. Szégyelte magát, a szíve önmaga ellen fordult, mert nem bírta elviselni társát. Hogyan tudta ő hirdetni azon a napon az evangéliumot?! Egész éjjel nagy nyomorúságban volt s következő reggel, mikor reggelihez készült, kopogtattak az ajtaján. A japán asszony állott ott lehajtott fővel s nagyon csöndes és alázatos hangon kérdezte, hogy nem mehetnének-e együtt reggelizni. A Filippi szigetekről való asszony nem tudta azt mondani* hogy igen. A japán asszony azonban csendesen lekísérte őt a folyosón az ebédlőbe s ott egy kis szobába hívta őt. A japán asszony megkérdezte: megbocsátanád te mindazt, amit a mi népünk a te nemzeted ellen tett? Letérdeltek imádkozni. A japán nő megvallotta a saját és népe bűneit s akkor úgy érezte a Filippi szigetekről való, hogy neki is vannak bűnei, amiket meg kell vallania és megvallotta gyűlöletét. Mindketten sírtak, de Isten kegyelmét megkapták. Mint barátnők, úgy állottak fel. Csak Isten kegyelme vihette véghez ezt betonúk. Én úgy érzem, hogy rajtunk, nőkön nyugszik a világ békéjének alapja. Meg kell harcolnunk ezt a harcot, hogy Jézussal legyőzzük a félelmet és gyűlöletet a saját szivünkben. Most ti azt gondolhatjátok, hogy könnyű nekem* angolnak, ezekről beszélni. Ne felejtsétek el, hogy én éppen Kínában voltam, mikor a szörnyű háború dúlt. Tudom, mit jelent a háború. De tudom azt is, mi az egyetlen dolog, amit ilyenkor a keresztyén ember tehet és tesz. Krisztus keresztjéhez kell menni és emlékezni arra az imádságra, amit Jézus imádkozott: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cse- lekesznek. Nem vagyunk őszintén az ő szolgái, ha nem tudjuk ezt az imádságot szívből elmondani. Nekünk embereknek ez lehetetlen, de Isten kegyelmén keresztül lehetővé válik ez is. Szeretnék egy másik^kínai jelenetről is szólni. Egy paraszt asszony szolga volt egy kórházban. Alig tudta olvasni a bibliát, de majdnem kívülről tudta. Eljövetelem előtti utolsó napon eljött meglátogatni. Hozott nekem két kis értéktelen ajándékot. Azt mondta* hallja, hogy Üjzélandba megyek s ő bizonyos affelől, hogy én ott sem leszek egyedül, mert bízik abban, hogy ott is vannak keresztyének. Egy másik azt mondta: Hallom, hogy Üjzélandba mégy, nem is tudod, hol van, milyenek ott az emberek és mégis úgy mész* mint Ábrahám, engedelmesen. Az idegenbe is az Űrral mész. Azt mondta, hogy segít majd nekem imádkozni Kínáért és Japánért. Ez az idős asszony azt kívánta, hogy imádkozzam Kínáért és Japánért. Az ellenségeidért is imádkozzam, a japánokért? — kérdeztem. Azt felelte: igen, az ellenségeinkért is, mert a japánokhoz is eljött Isten országa. Nekünk, nyugati államoknak is meg kell tanulnunk imádkozni Japánért és Németországért* akik olyan sok bajt okoztak ennek a földrésznek. Meg kell ezt tennünk, ha Krisztusé vagyunk. így kell megbocsátanunk nemzeti vonalon szomszédainknak. Tíz évvel ezelőtt egy nagy evangélista jött hozzánk Kínába. A legnagyobb eredménye munkájának az volt, hogy rábírta az embereket arra* hogy az egyházon belül a haragot adják fel. Sokszor nem is lehetett haragról beszélni, csak félreértésről, vagy meg nem értésről, de ez elég volt ahhoz, hogy akadályul legyen ember és ember között. Ezek közül egy sem tudott teljesen gyümölcstermő életet élni* mert baj volt a szomszédaival. Az Urat kell kérnünk arra, hogy tisztítsa meg szívünket a gyűlölettől nemzeti, gyülekezeti vonalon és a családunkban egyaránt. A legnagyobb mozgalom a kínai egyházban az volt, amelyik a kínai otthont szolgálta. Voltak összejövetelek apák, anyák és szülők számára közösen. Vezetői összejövetelek voltak és konferenciák a gyermekek számára is. A kínai keresztyénség vezetői meglátták, hogy amig a kínai otthonok nem a keresztyén világosság hordozói, a kínai kereisztyénség nem lesz igazi közösség. Az otthon az igazi bölcsője az egyháznak. v Abból, amit most elmondtam, azt hiszem* láthatjátok, hogyan építik a kínaiak otthon Isten országát. Én azt szeretném itthagyni mindebből, ami a ti életetekre is vonatkozik itt Magyarországon. Dorris Arowsmith misszionáriusnő előadása a gyenesi asszonykonferencián. 4 ÉLŐ VÍZ
