Élő Víz, 1948
1948-szeptember / 20. szám
BÍZZATOK! Amikor Jézus isteni küldetésének végcéljához érkezik, összegyűjti tanítványait, hogy elbúcsúzzon tőlük. Búcsúbeszédén, mely bár tele van bíztató, búzdító, bátorító ígéretekkel, mégis végigcsendül — egész mezítelen őszinteségben — a valóság, hogy tanítványaira szenvedés, nyomorúság vár. Utolsó szavai: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok, én meggyőztem a világotE világ fejedelmének szemfényvesztésével szemben kendőzetlen nyíltsággal tárja fel a tanítványt sorsot, — e világban rájuk váró szenvedést és nyomorúságot. Jézus nyíltan beszél. És mégis, amíg Jézus Istennek atyai szeretetéről tett bizonyság- tételei forróbbá teszik szívünket, túláradó hálára késztetik ajkunkat, addig félve, megrettenve, szorongva, lehetőleg felületesen keresztül- siklunk nyomorúságot, szenvedést ígérő beszédei felett. Ha mégis bizonyságot kell tennünk erről is, mennyire meggyőződés nélkül, menynyire bizonyosság nélkül tesszük azt. Ott kísért szívünkben a könyörgés: tudom Uram, de ments meg tőle. Gcmdoljunk csak Péterre. ,jlz életemet adom éretted„Az életedet adod érettem? Bizony bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, míg háromszor elárulsz engem.1' Testvérem, gondolj csak velem együtt, evangelizá- ciók, konferenciák utáni nagy, szent felbuzdu' lásokra. óh, mi mindenre lettünk volna képesek! És még csak a szenvedésnek árnyéka sem vetődött ránk, a kakas még csak nem is kukorékolt — és már elárultuk Jézust, Óh, amíg ott vagyunk a forrásnál, amíg elcsitul körülöttünk a világ zaja. olyan könnyűnek látszik az út. Oly lelkendezve hangzik ajkunkról a bizonyságtétel: „Hová kívánod, én követlek..Mint Péter ajkáról. És Isten különös kegyelme, ha velünk is az történik, amit Péterről mond az írás: „Keservesen sírva fakadali. Bizonyára érezted már te is, testvérem, ezt a nyomorúságot. Sírni keservesen, a magam nyomorúságán, a magam bűnén. Hányszor nyerted el — velem együtt — bűneid bocsánatát Krisztus véréért, és hányszor tetted — velem együtt — hiábavalóvá a kegyelmet. A legszörnyűbb. a legnagyobb, emberi értelemmel fel nem fogható áldozat nem volt elég, hogy kiégessen minden nyomorúságot, minden bűnt a lelkűnkből. Még mindig maradt, ami az enyém, amihez görcsösen ragaszkodom, amivel, ha más előtt nem is, de magam előtt dicsekedem. Ha csak egy gombostűhegynyi is, de marad. És ez a gombostűhegynyi kis terület a lékemben elég, hogy ezen felépítsem az én bábeltornyomat, mint egy csúcsára állított gúlát. Építsem addig, míg egészen elfedi Isten szeretetének legnagyobb bizonyságtételét, a keresztet. Szenvedélyt csak szenvedéllyel lehet legyőzni. A bűn szenvedélyét csak a Krisztus iránt érzett hála szenvedélyével. A belső nyomorúságunk csak Isten által adott külső nyomorúság által győzhető le. Kell a nyomorúság, a nyomorúság szenvedése. Legyen az halál, kl- fosztottság, mezítelenség, reménytelenség stb. Kell. Isten, aki nem szive szerint szomorít ja az embert, maga jelenti ki: .. néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül*\ Nem. A szent, az igazságos Isten nem hagyhat bennünket büntetés nélkül. ^ Testvérem, e világban nyomorúságban vagy? Elvesztetted, aki neked nagyon drága volt? Nincs kenyered, állásod, lakásod, ruhád? Sötét a holnapod, reménytelen, kifosztott az életed? Ne keresd okát külső körülményekben, e világnak hatalmasságaiban, keressed egyedül magadban. Akkor te is rá fogsz jönni, hogy minden, ami rajtad van, ami nyomorúság és szenvedés, elenyészően kevés ahhoz képest, amit érdemelnél, ha Istenre nézel. Hidd el, nem a világ, hanem a világon keresztül Isten adja a te nyomorúságodat. Adja, mert nagyon, nagyon szeret. Mert nem tehet mást velünk, lázadó, önelégült, magunkat a teremtés koronájának tartó, nyomorult emberrel. Csak ha a nyomorúság és szenvedés, a fájdalom ledöntött bennünk minden idegen bálványt, ha nem marad bennünk semmi más, csak alázat és sírás, akkor és csak akkor tudjuk meglátni a hatalmas, a szerető Istent és benne a legnagyobb szeretetet: az értem és érted felállított golgotái keresztet. Igen testvérem, ezért kell a nyomorúság. Ne lázadozz, ne békétlenkedj, ne hitetlenkedj, ne keress miérteket. Fogadd el Isten fenyítését és akkor a kereszten keresztül meglátod, hogy Isten fiává fogadott és csókold meg azt a néha talán nagyon kemény, sújtó, de mindig atyai kezet. E világon nyomorúságunk lészen. De Krisztus meggyőzte a világot. Igen testvérem, a kereszt alatt elveszti minden nyomorúság, minden fájdalom, minden szenvedés a jelentőségét és felragyog előtted Isten gyermekének igazi világa. Az a világ, melyet Isten készített az övéinek. Ahol eltöröl az Isten az ő szemeikről minden ÉLŐ VIZ 5
