Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 17. szám
KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG 5. Akik elpusztulnak (I. Mózes 18: 16—33.) Az igazak mellett van ggy másik tábor is, melynek sorsa szorosan össze van kötve az igazak sorsával, ezek a gonoszok. Igaz, bogy csak egyszer mondja ki Ábrahám ezt a szót, máskülönben városról, a népről beszél, de mindig a gonoszokat érti alatta. Kiket kell érteni gonoszok alatt? Amiképpen az „igaz“ nem erkölcsi fogalom a bibliában, hanem theologiai, éppen úgy a gonosz sem erkölcsi fogalom, hanem theologiai. Sodorna úgy szerepel a köztudatban, mint rettentő erkölcsű %város. I. Mózes 19. fejezete elegendő bizonyíték arra, hogy Sodorna az erkölcsi fertő legmélyén van. Orcapirulással olvassa az ember, mint bánnak a sodomabeliek az angyalokkal. Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ez a gonoszok legjellemzőbb vonása. Sodo- mában bizonnyal laktak más emberek is, nemcsak ilyen erkölcsileg kificamodottak, Istentől elrugaszkodottak. Jézus is beszél egyszer Sodorna lakóiról Lukács 17: 28—29-ben. így nyilatkozik róluk: „A Lót napjaiban ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és mindenkit elvesztett.“ Letagadhatatlan az ellentét Mózes és Jézus Sodorna lakóiról alkotott véleménye között. I. Mózes 19. fejezete arról beszél, hogy a város fenékig romlott, Jézus pedig semmit nem beszél arról, hogy fajtalankodásban élt volna a város. Jézus szerint Sodorna lakosságának élete abban állott, hogy ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek. — Hát kinek lehet ez ellen kifogása!? Ettek, ittak. Hát lehet egyáltalán élni evés és ivás nélkül? Hűn az, ha valaki fenn akarja tartani az életét? Azután vettek, adtak, tehát kereskedtek. Hát nem természetes, hogy egy nagy iparos- és kereskedővárosban élénk az üzleti élet? Azután ültettek. Hát merheti valaki kifogásolni azt, hogy megművelik a földet, amikor mezőgazdaság nélkül nem tartható fenn az emberi élet? És hogy építettek? Természetes, hogy építkeztek, hiszen az előbbiekből látszik, hogy szorgalmas nép lakta e várost. Mi kivetnivaló van azon, hogy rendes házakban akartak lakni s kultúréletet élni? Az ellentét a Sodorna lakóiról alkotott két felfogás között csak látszólagos. Jézus is látja azokat az erkölcsi foltokat, amelyekről az ótes- támentom beszél, nem mellőzi azokat hallgatással, hanem épp hallgatásával beszél azokról/ Ugyancsak Lukács 17. fejezetében beszél az Ür a Noé kortársairól. Azt mondja róluk, hogy ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindaddig, míg Noé bement a bárkába. Ha most összehasonlítjuk e két kort, akkor nagyon érdekes megfigyelést tehetünk. Mindkét kor Isten haragját maga ellen kihívó, ítéletre és pusztulásra megérett kor. Van azonban valami, ami Noé idejében nem volt, ellenben Lót idejében megvolt és fordítva is. Noé idejében csak arról van szó, hogy az emberek élték önfenntartó életüket: ettek, ittak, házasodtak, de nincs szó arról, hogy vettek, adtak, ültettek, építettek volna, nincs szó tehát a kereskedelemről és iparról. Lót idejében már arról is szó van, hogy kereskedtek, építkeztek, de arról nincs szó, hogy házasodtak volna. A családi életről Jézus Sodomá- val kapcsolatban hallgat. Ezzel azt is mondja, hogy itt családi életről nem lehet beszélni. Ez a nagy hallgatása Jézusnak nagy ítélet Sodorna romlottsága felett. Ha Jézus szemével nézzük Sodorna gonoszságát, meg kell látnunk, hogy az igazak és a gonoszok csoportja között nem az erkölcs, vagy erkölcstelenség kérdése a döntő, nem ez a választó vonal, amelyen innen vannak a jók és túl a gonoszok. Mi hát akkor az a választóvonal, amely elválasztja az igazakat és a gonoszokat egymástól? A Noé-korabeli és a Lót-korabeli népről Jézus által rajzolt képnek van egy közös vonása. Mindkét nép Isten nélkül való. Egyik nép életében sincsen helye Istennek. Esznek és isznak, kereskednek, földet művelnek és építkeznek. Lehet, hogy ügyes kereskedők, jó gazdák, becsületes, megbízható iparosok, de Istennek nincs helye az életükben. így mondja el Jézus az életük történetét és ugyanígy látja azt az ótestá- mentum is. Istennek nem engednek beleszólást az életükbe. Némelyiknél abban jelentkezik ez az Isten nélkül valóság, hogy istenük lesz a hasuk. Csak a dúsan terített asztal fontos számukra. Enni, inni, gyönyörködni akarnak csupán és nem törődnek azzal, hogy mindez a ma számukra oly drága kincs kezükből kihulló semmivé lesz egykor. — Vannak olyanok, akiknél ez az Isten nélkül valóság abban jelentkezik, hogy mindenük lesz a földi foglalatosságuk. Sem nem hallanak, sem nem látnak mást, csak e körül forog egész életük. Lehetnek nagyon becsületes, derék emberek, akik munkájukat illetően példák lehetnének a mai ember számára is, de Isten nem kell nekik. — Megint másoknál az életnek Istentől való teljes függetleftítése abban jelentkezik, hogy az erkölcstelenség oly nagy mélységeibe zuhannak alá, hogy gondolni is irtózat arra a fertőre, amelyben élnek. A következmények, a gyümölcsök mások, az alapbűn ugyanaz: az istentelen, Isten nélküli élet, amelyben egyforma — pár híján — Sodorna minden lakója. A gonosz tehát elsősorban nem erkölcsi, haélő víz 3
