Élő Víz, 1948

1948-július / 15. szám

nak olyant, amit valóban Isten Szentlelke íratott meg. IV. Befejezésül néhány megtörtént példát írok az­ért, hogy lásd: a fenti sorok nemcsak elméleti elgondo­lásokból származnak. Bizonyos, hogy velem együtt so­kan vannak, akik könyvet írhatnának ilyen tapaszta­lataikról és a valóságban ezek a kis történetek sokkal csodálatosabbak, „izgalmasabbak“, mint így leírva. Igen, ezek jelzik, hogy valóban „eleven“, izgalmas le­het a bibliaolvasás . . . Kiürítési rendeletek nyugtalanítanak: futni, mene­külni kell! Az ige ugyanakkor így szól: „Aki hisz, nem fut.“ (Eza. 28: 16.) v Életveszélyes útra akarok indulni. Az aznapi nap­tár írnsmagyarázata igy szól hozzám: „lehet, hogy az Ür a múlt alkalommal teljesen egyező esetben azt pa­rancsolta, hogy menj el, indulj azonnal..., de most Várnod kell . . . Akármilyen nehéz is . . . Megpróbál­hatod ugyan, hogy indulsz . . ., de számolj vele, hogy magadra maradsz . > . Boldog ember, aki nem sieti el emberi indulatoktól űzve útait, hanem megtanul csend­ben lenni addig, amíg az indulás biztos jelét adja az Űr..' t Falusi leány jön hozzám magánbeszélgetésre. Hóna­pok óta tusakodik életének nagy kérdésén: diakonissza Icgyen-e, meghallva a mennyei Vőlegény hívó szavát, — vagy pedig a kezét kérő hívó ifjút fogadja el földi vőlegényének? Ki tudna biztos választ adni e súlyos, egész életére, üdvösségére kiható kérdésben?! Felel az Ür az aznapi naptárban: „Viruló fiatal leány jött hoz­zám magánbeszélgetésre ... A lelkemnek sohasem volt a földön igazi társa, mert a maga számára teremtett Uram. Akár falun, akár városon . . . nem teljes, nem igazi, mert nem földi az életem: Jézusé vagyok én.“ Az igo pedig ez volt: „Jobb után vágyódnak, tudni­illik mennyei után, azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nekik vá­rost.“ (Zsid. 11: 16.) J Másnap ott ült előttem a fájószívü fiatalember. Kö­nyörögtünk az Úrhoz kegyelmes üzenetért: S hangzott az Ür szava ugyanabban a naptárban: „Neked is ezt mondja az Ür, drága testvérem, no csüggedj ... Te most aggodalommal toli szívvel nézel a jövőbe, de ok ür ajándékaival, szíve szerelmének teljességében ott áll a viharfelhők mögött“ ... íme, néhány morzsa, hogy egyéni, családi, szolgá­lati vonatkozásban hogyan szól elevenen az ige. Ami Mózesnél csak páratlan kiváltság volt, az Krisztus ba­rátsága alapján, (Ján. 15:14—15.), Isten minden meg­váltott gyermekének drága naponkénti tapasztalata le­het, hogy úgy beszél vele az Ür, „színről-színre, amint szokott ember szólani barátjával.“ (II. Móz. 32: 11.) BOLDOGSÁG? Talán furcsa, hogy kérdőjelet írtam utána. Pedig nagyon sok ember odaérzi ehhez a szóhoz a csalódott­ságból, kudarcokból, a hiábavaló keresés kiáradásából összefonódott kérdőjelet. Még a fiatalság is. Pedig an­nak igazán életeleme a boldogságkeresés. „Boldogok...“ — hangzott Jézus szájából nemcsak a Genezáret tavánál, hanem a Balaton partján is. A közöny és megszokottság kormos szemüvegén át hitetle­nül, álmosan hallgatták sokan áz első napokon. Olyan olméletinek és olyan túlzottan „vallásosának érzi ezt sok ember: boldogság Krisztusban. Egyszercsak megjelent áz első szívben, az első arcon és az első szájban is: „Boldog vagyok!“ önkéntelenül és\ váratlanul, egy csendes délutáni megbeszélésen. Va­laki elhitte, hogy van, aztán nem félt eltolni áz akadá­lyokat az útból: feladni, ipegvallani a megkörnyékező bűnt, feltartóztató gazdagságot, ledobni a hazug jóság­álarcot és a jócselekedet-batyut, ami nem engedte be a szoros kapun.. A többiek most úgy lehettek a boldogsággal, mint olyan valamivel, amit halottnak hitt az ember s egy­szerre megelevenedik. Hát mégis van! — De most meg­jelenik az új ellenség. Ők igen, de én? Nekem már úgyis' hiába. — Mások hallgatás és töprengés sáncai mögött védték az akadályt okozó bűnt vágy erényt: a gazdag­ságukat. Nem mehettek át velük a szoros kapun. Ott vergődtek előtte és csak egy-egy pillanatra villant meg sóvárgó szemük előtt a belülről kiáradó fény, amikor megnyílt a kapu és egy bűnös csendesen, szegényen, üresen, de boldogan bement rajta. Ez történt a leánykonferencián Gyenesen. „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön“ — tehát minden ember boldog legyen. Elhiszed-e már, hogy a te szívdhez szabta azt a boldogságot, amit ő ad? Leplezd csak le magad, mennyi hazugság van Istennel kapcsolatos gondolataidban! Elhanyagolt igeolvasásod, csendesóráid üressége, imaéleted nyomorult anyagias­sága, önzése és szegénysége ellened fordítják a vádat: „Hányszor akartam . de te nem akartad!“ (Mt. 23:37.) MILY BOLDOG EMBER Dallama: Óh nézd, ki gondtalan .. 1. Mily boldog ember az, Kit nem szorongat vétke, Lelkében új tavasz Virul ki hosszú télre: ■ Mi dermesztette rég, Fölenged mint a jég — Óh boldog, boldog ember! 2. Boldog, kinek az Űr Bűnt nem tulajdonít már, Áll vádolatlannl> Erősen mint a szirtszál; Immár fölmentetett, Emelt fővel mehet — Óh boldog, boldog ember! 3. Boldog, ki, bűnt sirat, Bűnt többé nem palástol, Gyáván meg nem riad Gyónó szent vallomástól. Titkát ha föl fedi, Szűnnek gyötrelmei — Óh boldog, boldog ember! 4. Hát én — tavasztalan, Télben didergő lélek?! Küzdők, de hasztalan: Belsőmben dúl a méreg :.. Kitárom magamat — Várom irgalmadat, Megváltóin, Jézus Krisztus! 19iS. Zsolt. 32. alapján: Solt László. ÉLŐ VIZ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom