Élő Víz, 1948
1948-július / 15. szám
Derűs napok Gyenesdiáson Az eső ugyan majdnem mindennap esett és a Kaper- naum pázsitos kertjébe gyakran napokon át nem tudtunk kimenni, de Isten kegyelmének áldott napsugarai annál gazdagabban hullottak reánk, fénybe fürösztve az életünket 160 LEÁNY A CSENDESHETEN. Az asszonyok meghitt levegőjű konferenciája után a leányok csendeshete sokkal hűvösebb hangulatban kezdődött. Kevés szolgálattevő, nem sokkal több, evangéli- zációs konferencián már előbb is döntő hatásokat nyert leány és nagyon sok még fel nem ébredt lélek. A bibliakörvezetők csoportja is jórészben olyanokból állott, akik félve most vállalkoztak először ilyen szolgálatra. Az erőn felüli szolgálat terhe először a vezetőkét kényszerítette térdre és ötvözte össze együtt tusakodó imaközösséggé. A többi aztán könnyebben ment. A nagyon nehezen induló közös megbeszélések a harmadik napon áldott bünvallási és bűnbocsánatnyerési alkalmakká lettek. 40—50 leány vallotta könnyek között bűnösnek magát és hallotta meg Jézus vérének bocsánatot hirdető szavát. A Lélek áradása egyre jobban átizzította az igehirdetéseket, a szívek egymás után törtek össze és kerestek szabadulást magángyónásban vagy nyilvános bocsánatkérésben. Az úrvacsoravétel és záróösszejövetjpl már feledhetetlenül áldott alkalmak voltak. Alig akart véget érni az egy-kétmondatos bizonyságtételek sora. ,,Gazdagon jöttem ide és Isten itt mindenemből kifosztott.“ — „Igaznak hittem magamat és itt egészen bűnös lettem.“ — „Bocsánatot kaptam a bűneimre.“ Az utolsó estén alig akart elfogyni a hálaadás és az ének./Kóstoló volt ez abból a csodálatos összejövetelből, amikor majd nem is fog elfogyni a hálaadás, magasztalás és dicséret a Bárátiy trónja körül, aki elvette minden bűnünket. 60 FIÚ A CSENDESHETEN. 'Az ifjak csendeshetén 60-an voltunk. A gyenesi csendeshetek között ez a legfiatalabb kezdeményezésű. Először a férfiak csendeshetével egyidőben tartottunk 20 fiúnak külön konferenciát. Tavaly 38-an voltak és ez a szám emelkedett az idén 60-ra. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek. A 60 fiún túl azonban még nagyobb dolog volt az, ami a szívkben történt. Csodálatos tapasztalatunk volt, hogy á 13—14 éves fiúk szíve éppen úgy nyílt meg az evangélium előtt, mint a 20—22 éves legényeké. A nagyoknak és ‘á kicsiknek valami soha nem tapasztalt közössége alakult ki. Amikor elindult a Lélek áradása, szinte senki nem maradhatott a hatásán kívül. 'Az állandó esőzés miatt elmaradt minden kirándulás és nagyon szórványossá lett á fürdés. Még sem panaszkodhatott senki. A Kapernaum szűk falai közé szorulva is ragyogott felettünk a kegyelem napja, békességet és örömöt sugározva ránk. A sok megkapó bizonyságtétel és beszámoló közül csak egyet közölhetünk, hogy az Elő Víz olvasóinak az asztalára is hulljon egy-két morzsa, j „BOCSÁSD MEO A MI VÉTKEINKET*... Most az olvasó szives engedelmével nem a 'fiúkonferenciának a prográmmjáról számolok be. Hanem hogyan ismétlődött meg a pünkösdkor kiáradt Szent Lélek munkája 1948. július 9-én Gyenesdiáson. Legjobban azonban csak akkor tudom ezt leírni, ha azt írón} le, ami velem történt... Akik régebbről ismertek fyngem, azok nagyon jól tudták, hogy én egy nagyon megkeményedett szívű és hitetlen ifjú voltam. Sokszor ha talán mégis felmerült- bennem a kérdések kérdése: mi lesz a halál után, igyekeztem hamar elhallgattatni. Még sem tudtam ellenállni, amikor azt súgta valami: el kell menned a gyenes- diási fiúkonferenciár.a. Gondoltam, végeredményben ott van a Balaton is... A konferenciai napok gyorsan múltak, énrajtam semmi változás nem mutatkozott. Miért? En még fiatal vagyok — válaszoltam Jézus Krisztus hívó szavára... Csütörtökön este az egyik vezető lelkész úr ott maradt a mi szállásunkon, az Oppel- villában, mert a nagy eső miatt már nem tudott visszaindulni Kapernaumba. Reggel hatkor együtt indultunk vi&za Kapernaumba. ö a szállására, én pedig harangozni. Útközben mondja, hogy a ti szobátokban nagy baj van. Kérdezem, hogy miféle baj? Erre feleli, hogy tegnap este, amikor nálatok voltam, el voltatok telve kérdésekkel, de mind csak olyan mellékes kérdések voltak azok. A kérdések kérdése hiányzik a kérdéseitek közül. Vagy nem érdekel, hogy miképpen üdvözülhetsz? Kissé váratlanul ért a kérdés, úgy hogy csak hebegtem. Erre mindjárt a választ is megkaptam a tisztelendő úrtól: Be kell vallanod a bűneidet, ki kell öntened a szivedet valakinek, hogy megszabadulhass tőlük. Ezenközben meg is érkeztünk az előbb említett helyre. Midőn harangoztam, éreztem váldhogy, hogy jó lenne este majd a tisztelendő úrral beszélni. Harangozás után lementem áhítatra.^Ott éppen erről az igéről volt szó: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz én<- bennem, ha meghal is él; és aki csak él és hisz énben- nem, soha meg nem hál“ (Ján 11:25—26). Akkor valami összeszorította a szívemet és már éreztem, hogy nem bírom ki estéiig. [Szabadulnom kell a bűneimtől. Áhítat titán azt mondtam a tisztelendő úrnak: szeretnék beszélni d tisztelendő úrral. Bementünk a szobájába, ott leborultam az asztalra és keservesen sírtam. Ekkor letérdeltünk és a tisztelendő úr imádkozott, hogy az Űr Isten adjon nekem igaz bünvdllást és bűnbdnatot. Ekkor szívből megvallottam és megbántam névszerint azokat a bűnöket, amelyek nehéz súlyként nehezedtek telkemre. Utána megkérdezte 'a tisztelndő úr, hiszed-e, hogy Isten a Jézus Krisztus érdeméért megbocsátja a te bűneidetf Hiszem, hiszem, hogy megbocsát. — Ekkor d fejemre tette kezét és ezt mondta: Testvérem, én feloldozlak téged az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében a te vétkeid alól. 'A Jézus Krisztus ártatlanul kihullott vére olyan fehérre mossa a te lelkedet, mint a hó. 'A te vétkeid oldozva vanndk a mennyen és földön. — A hálaadó imában megkönnyebbülve köszöntük meg, hogy érettem is meghalt Jézus Krisztus. Mindjárt első dolgom volt, hogy közöltem a legjobb barátommal ezt d nagy örömömet. Láttam, hogy ezzel á boldog arccal és örvendező tanúbizonysággal gondolkodóba ejtettem. Ebéd után pedig örömmel láttam, hogy ő is arra az útra lépett, hogy bűnbánó szívvel kérje feláldozását. Este pedig áhítat után a Szentlélek biztatásává egymásuán álltak fel a fiúk és bünvallásuk után kér- ~tek bűneik bocsánatát; és megtértek mintegy negyvenen. Ezen a napon — én, aki hitetlen voltam — magam tapasztaltam, a Szentlélek elhívó munkáját. Testvérem, te, ki e sorokat olvasod, tudd meg. hogy nálad is kopogtál Jézus Krisztus, azért, hogy őhozzá térj, és vájjon meddig kopogtat? gimn. VIII. o. tánuló. Budapesti testvéreink figyelmét felhívjuk a sorozatos evangélizáló előadásokra, amelyeket a fasori templomban (Vilma király- nő-út 17.) tartunk minden vasárnap este fél 7 órakor. ——————■ ' 11 ———
