Élő Víz, 1947
1947-július / 9. szám
Ébredés és misszió Az ébredés már maga is misszió eredménye. Tetszett Istennek, hogy az Ő országának az legyen a törvénye, hogy „a hit hallásból“ származzék. (Róm. 10: 17.) Tehát csak úgy terjedhet a hit, ha hirdettetik. A keresztyénségben minden a misszióra van berendezve: az első tanítványok neve: „apostol“ = küldött. Jézus küldi az övéit, mint misszionáriusokat. Amit az apostolok hirdetnek, „evangélium“ = jóhír, tehát egy más országból, Isten királyságából érkező hír. És mindehhez járul még az, hogy amíg csak ez a világkorszak tart, hitrejutni csak a küldöttek által hirdetett evangélium révén lehet. Amint a víz medret ás magának a folyóban, úgy találja meg mindig magától az evangélium a maga útját a misszióban. Maga ez a szó, misszió is annyit jelent: küldetés, apostolátus. Oly keresztyénség, mely nem misz- szionál, nem keresztyénség és az az ébredés, mely nem missziónál, nem Isten Leikétől való ébredés. Ébredés és belmisszió. Csodálatosan sok új üzenete lesz számunkra a Szentírásnak, ha a missziói („küldetési“) gondolat szemüvegén át olvassuk. Már maga az feltűnik, hogy Jézus az Ö apostolait („küldötteit“) hányszor küldi a szent feladat elvégzésére! Először is önmagáról is azt mondja, hogy Őt az Atya küldte. (Ján. 5: 36, 8: 16, 17: 18, 20: 21, Máté 15: 24. stb.). Azután Ö küldi tanítványait (Lk. 10: 1, Ján. 20: 21, Csel. 9: 17. stb.). Máté 28: 19-ben pedig a „világ végezetéig“ kijelöli ezt a feladatot. Nézzük csak, mi következik ebből az egyesre, énreám nézve? 1. Egyáltalán a misszió eredménye, hogy van hitem! „Mimódon hisznek...“, ha az igehirdetők... „el nem küldetnek?“ (Róm. 10: 14-—15.) Amikor áldom az Urat azért, hogy hihetek Benne, hogy bűneim megbocsáttattak, hogy a bűn rettenetes, őrjítő terhe levétetett váltamról, amikor a sötét bizonytalanságban kigyúl számomra az ige biztató, meleg fénye.. ., akkor gondolhatok arra: milyen jó, hogy az Ür hozzám is küldött valakit, aki nekem is hirdette a Krisztust! És még sok mindent elmondhatnánk arra nézve, hogy mit jelent nekünk ez a hit... 2. De az is megdöbbentően csodálatos, hogy ez a hitem is csak misszió által maradhat meg. Sokszor énekeled megfáradt szomorúsággal: „Hitem pedig, mint a változó hold, hamar elfogy, tölte alig hogy volt“? Sokszor érzed, hogy elfogy a hited: azért van ez,, mert nem missziónál sz, nem térítsz másokat, elmaradt ajkadról a bizonyságtevés beszéde. Nem hiába mondja a bizonyságtevő Timótheusnak: „Gondot viselj a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.“ (I. Tim. 4: 16.) És Jel. 3: 7— 11-ben épp a bizonyságtévő, hitben állhatatos liladelfiai gyülekezetnek mondja az Ür Lelke: „Tartsd meg, ami nálad van“, mert ő azon van, hogy a bizonyságtevés által megtartsa azt, amije van: hitét. 3. Viszont az sem lehetséges, hogy valaki éppencsak hogy piegtartsa a hitét. A hit nem állhat egy helyben: vagy növekszik, — vagy apad! Aki csak épp megtartani akarja a hitét, elveszti azt. A hittel nem lehet úgy tenni, mint az elásott egy tálentummal. És a hit megújulásának, növekedésének is egyetlen útja a bizonyságtétel, a misszió. A sárdisbeli gyülekezet angyalának azt üzeni az Úr Lelke: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet teljeseknek Isten előtt.“ Nem különös: „halott“-nak mondja, hogy „halófélben“ lévőket erősítse. Ügy érzed, hogy lelkileg hitben halott vagy? Siess, ments lelkeket, halófélben levőket erősíts! Meglátod, hogyan tapasztalod a hit megújulásának, sőt növekedésének csodáját! Igen, mert „aki mást felüdít, maga is üdül.“ (Péld. 11: 25.) 4. Azonban, bármilyen csodálatos, áldott tények az eddigiek, még mindig nem meggyőzőek arra nézve, hogy a misszió nemcsak természete a keresztyénségnek, hanem isteni kényszer is. Mert az a döntő! Nos, a Szentírásban számtalan helyen olvassuk, hogy Isten dicsősége azt kívánja, hogy minél több nép ismerje meg őt. Ezért jött Jézus is a földre: „azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnekik adtam“ — - mondja főpapi imádságában. Jézus megismertette velünk Isten dicsőségét. De nem azért adta azt nekünk, hogy azt önzőén magunknál tartsuk: „dicsőségemet másnak nem adom“ — szól az Ür (Ézs. 48: 11.)! Viszont azért alkotott, szült újonnan bennünket, hogy az Ő dícséretét vigyük másokhoz is: „A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet“ (Ézs. 43: 21.). És-még csodálatosabb mélységében áll ez előttünk Ef. 1: 3—14-ben, ahol az Atya-Fiú- Szentlélek Istenre mondja el háromszor az ige, hogy „a maga fiaivá fogad“ bennünket, hogy mi legyünk „az ő kegyelme dicsőségének marasztalására“ azért, amit az Atya, a Fiú, a Szentlélek tett velünk (6, 12. 14. vs.). így kötelez belmisszióra kivétel nélkül mindnyájunkat maga az Ür. Ébredés és külmisszió. A fenti megállapítások mindegyike érvényes a külmisszióra is. A fenti kifejtés után csak éppen vázolnunk kell néhány szóval, mit jelent ez. 1. A külmisszió eredménye, hogy én megismerhettem Jézust. Valamikor a Lélektől küldött misszionáriusok voltak annyira engedelmesek, hogy eljöjjenek a pogány magyarokat téríteni. 4 ÉLŐ VÍZ
