Élő Víz, 1947
1947-július / 9. szám
Sokuknak még az életébe is került ez! Azt jelenthette akkor Magyarországra jönni, mint ma valamely más pogány néphez, külmisszio- náriusként. S ahogyan mindig fenyegeti a kiülni sszionáriyst a mártírhalál lehetősége, úgy várt az sok őseinket misszionáló küldöttre is. 2. Valahányszor egy egyházban ébredés van, mindig fellobog a külmissziói felelősség lángja is. Sajnos, amint vannak önző lelkek, úgy vannak önző gyülekezetek és önző egyházak is. Sokhelyen nagybuzgón építik a maguk gyülekezetét, de a lelkésznek újra meg újra magyaráznia kell a gondnok-pénztárosnak, hogy ezt vagy azt az offertóriumot be kell küldeni. Fösvényen gondolnak arra, hogy „ez a pénz is kimegy?“, nem a mi kasszánkat, gyülekezetünket gyarapítja? És akkor a lelkész megmagyarázza, hogy amint vannak önző emberek, úgy vannak önző gyülekezetek, közösségek is, melyek csak magukat akarják „hizlalni“. De nem veszik észre, hogy a hitnek szabálya szerint épp e miatt kevesbül meg hitük holt hitté! Nem azért holt a gyülekezetetek, közösségetek, mert „élvező“ keresztyének vagytok, kik csak magukat táplálják ige, imádság, adomány által s mindezt nem gyakoroljátok Isten országának terjedéséért, vagy legalább is nem szívből és nem komolyan? Az élő hitű kis finn evangélikus egyháznak sokkal több rnisz- szionáriusa van, mint az összes magyar egyházaknak! Nem is szólva arról, hogy nagy eredményként van végre egyetlen misszionáriusunk Kínában! Mindennél beszédesebb bizonyítéka lenne az elmúlt evangélikus egyházi életnek, ha lett volna sok magyar evangélikus misszionáriusunk már a múltban. Sajnos, épp a misz- szionáriusok hiánya azt sejteti velünk, hogy nagyon mélyen aludhatunk minden látszatmoz- galmásság ellenére. Az volt a nevünk, hogy élünk, pedig halottak voltunk. S vájjon most „vigyázunk-e arra, hogy erősítsük azoknak hitét, akik halófélben vannak“?! így jutottunk liithez, hitünk így maradhat meg és így lehet megújuló-növekvő hitté. 3. Mint egyedekből álló egyháznak és mint hivatalos egyháznak is tudnunk kell, hogy kötelességünk hozzájárulni Isten dicsősége ismeretének messze pogányok közötti hirdetéséhez. Vájjon minden nép és nép töredék megismeri-e Isten dicsőségét, amelyeket épp tőlünk fog az Ür számon kérni?! 4. De sokkal nagyobb felelősséget helyez Isten vállunkra azáltal, hogy néki a külmisszió- tól tette függővé az ö újra eljövetelét, amikor elmúlik ég és föld s megkezdődik az „új ég és új föld“ örök birodalma. „De előbb az evangéliumnak hirdettétnie kell minden pogányok között.“ (Márk 13: 10.) És ebbe az Ür minden bizonnyal kijelölte a mi részletfeladatunkat is. A misszió is a Szentlélek műve. Az ébredést nem lehet „csinálni“, a Lélek müve ott és akkor, ahol és amikor Neki tetszik. Ugyanígy a kíilmissziót sem lehet úgy végezni, hogy az egyház vezetői „felülről“ szorgalmazzák a hívekben a külmisszió szolgálatát. Még feljebbről, magától a Szentlélektől indulhat az ki. A Szentlélek pedig úgy munkálkodik, hogy egyeseket megragad és küld. Vezetők vagy a hívek közül egyaránt. Hálaadó csodálkozással kellett megtapasztalnunk, hogy a magyar ébredés sem járt a külmissziói felelősség kísérő jelensége nélkül. Sőt mintha még csak most kezdené igazán megteremni gyümölcsét e vonatkozásban! Egyszer- csak egy lelkész kap elhivatást a külmisszió ügyének itthon való szolgálatára, mint misz- szióegyesületi utazólelkész. Azután itt-ott kezdi úgy érezni egy-egy lélek, hogy a misszió Ura hívja s küldeni akarja őt is. Négy, öt, nyolc, tíz, tizenkettő, tizenöt! Nem földi felsőségtől kiadott „Programm“ szerint, hanem még fentebbről, a Szentlélektől kiinduló ösztönzésre. Ügy, amint ő hívott el egyeseket. S most a Misszióegyesület engedelmesebb volt mint néhány évvel ezelőtt. Akkor is akadt jelentkező s nem törődtünk vele elég komolyan. Nem volt megfelelő intézetünk, ahol kiképzésükről gondoskodhattunk volna. A vége az lett, hogy az illetőkben lelohadt a küldetés tüze. Most az Ür megint küldött 10—15 külmisz- sziói szolgálatra jelentkezőt. Parasztifjú, diakonissza, katona, tanító, theologus stb. van a jelentkezők között. A Misszióegyesületnek most már gondoskodnia kellett kiképzésükről. — Kunos Jenő kínai misszionáriusunk hazajövetelével kapcsolatosan csodála-tos, hogy épp most vannak a jelentkezések: mennyire az Ür intézi mindkettőt! Legalkalmasabbnak látszott a missziói iskola helyéül a Misszióegyesület nagytarcsai telepe. Itt gyűjtjük össze egymással, méginkább a Lélek munkájával való ismerkedésre július 23—25. között egy konferenciára az eddig jelentkezetteket a még esetleg jelentkezni szándékozókkal együtt. Hadd hívjon, gyűjtsön, világosítson a Szentlélek közöttünk az evangélium által! Reggeltől estig bibliakörökön, áhítatok és evangélizáció hallgatásával figyelnek majd a Lélek szavára: kivel mi a terve? (Aki még indítást érez külmissziói szolgálatra, jelentkezhe- tik a Misszióegyesület elnökénél, Bp., XII., Bö- szörményi-u. 5/a, Danhauser László evang. lelkésznél.) Mi pedig buzgóságosan imádkozzunk a misszióért, mint az ébredés népe. „Az Ürtól lett ez, csodálatos a mi szemeink} előtt !“ (118. zsolt. 23. v.) ^ etx.Lí ÉLŐ VÍZ
