Élő Víz, 1947

1947-december / 21. szám

Már az első karácsony beteljesedése előtt énekelte Mária az angyali ígéret elhangzása után Isten irgalmassága felől: „Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen“. (Lukács 1: 53.) Ez is a karácsony elnyerésének a feltétele. Mindig a szegények, nincstelenek és a nélkülözők ünnepe volt. Nem csak anyagiakban, hanem lelkiekben is. Akik éhezték és szorn- júhozták az igazságot, azok elégültek csak meg. Messze minden reményen felül. S a gazdagokat Isten üres kézzel küldte el. Ügy lesz ezen a karácsonyon is. Akinek van miből ünnepelni ajándékokkal, karácsonyfával, meghitt családias hangulattal, vagy templomba vivő vallásossággal, akármivel, ami földről való és megelégít, azokat üres kézzel engedi el ma is a karácsonynak az Ura. Csak a hitnek a nincstelenjei, a maguk nyomorúságát, bűnösségét, erőtlenségét és lehetetlen állapotát fölpanaszlókhoz hajlik le Isten irgalmassága ajándékozó szeretettel. De azokhoz bizonyosan. Ezen a karácsonyon se lehet kétség az iránt, hogy a sötétség-, ben ülőknek világosság jelenik meg és a lelki szegényeket Isten eltölti javaival.

Testvérem! Akinek annyi aggodalmad van a karácsonyod felől, tekints Isten irgalmasságára, aki a tiedet is elkészíti. A jászolban született karácsonyi Megváltó most is betér minden nélkülözőhöz, nyomorulthoz és nincstelenhez. S a karácsonyi evangéliumban hozza az örök karácsonyi ajándékot, az örömöt és békességet.

ISTEN KEZE

írta: Pohjanpää Lauri.

FALIÓRA már rég elütötte az éjfelet. Sőt elütötte az egyet és a kettőt is. A házban csend és némaság uralkodott, de a gazda — Erikkala gazdája — még mindig fel-alá járt szobájában, a kerevettől a sarokszekrényig, az ajtótól az ablakig. Fel-le, fel-le. Néha meg-megállt az ablak előtt s nézte a hótalan, hodfényben úszó tájékot. Ismét máskor a kerevetre vetette magát, de nem birt pihenni, mintha tűz égette volna testét, felugrott hát s tovább folytatta a járkálást. Át-átpillanlott az ebédlőszobába is, melynek asztalán érintetlenül állott a karácsonyi étel s melynek egyik sarkában holdfénytől elöntve állott a karácsonyfa, ez alkalommal első ízben meggyujtatlanul. Olyan volt így a karácsonyfa, mint a ravatal mellé állítani szokott díszfenyő. Nem is birta sokáig nézni, hanem újra visszamenekült szobájába.

Óh, de szörnyű, de borzalmas karácsony ez!

Az este érkezett telefonüzenet úgy érte, mint a villámcsapás- Valósággal megdermesztette. Ilyen eshetőségre soha még csak nem is gondolt. Mindennél nagyobb meglepetést jelentett ez számára az élet megszokott rendjében. Eddig minden oly szépen sikerült neki s úgy látszott, hogy továbbra is az ő elgondolása szerint fog menni minden. Természetesen ha az Isten is úgy akarja. Ebben azonban pillanatig sem kötekedett. Hiszen az Isten is a rendnek Istene — ez volt Erikkala gazda kedvenc szavajárása.

Erikkala gazdának az életről és a világról alkotott eme felfogása világos és megfellebbezhetetlen volt, annál is inkább, mert azt már saját tapasztalatai is sokszorosan igazolták. Szerinte az Isten keze a rend keze volt. Amit vet az ember, azt aratja. A földmíves ember tudhatja ezt legjobban. Mert ha ennyit meg ennyit vetett, akkor, annak megfelelő mennyiségű terményt takarhatott. Ha megnövelte szántóföldjét, annak megfelelően növekedett a termése is.

2

Ha szorgalmas és gondos volt munkájában, akkor mindennek sikerülnie kellett. Ez ugyanoly természetes volt, mint az is, hogy tavasz után jött a nyár, ősz után a tél. A dolgok eme természetes rendjébe nem szólhatott bele semmiféle meglepetés.

Éppen azért, amikor Palijuk egy héttel karácsony előtt azt írta Helsinkiből, hogy esetleg nem jöhet haza az ünnepekre, mert a kórházba kell befeküdnie, hogy megoperáltassa magát, akkor Erikkala gazduram a feleségének nyújtva át a levelet, röviden csak ennyit mondott:

Már pedig haza fog jönni! Manapság már két-három nap alatt intézik az ilyen dolgokat.

Amikor pedig felesége mégis nyugalanko- dott, csak legyntett a kezével s megvetőleg szólt:

— Vakbéloperáció? Mi az? A mai világban a legkisebb operációk egyike- Ha nem s itt, vidéken, de mindenesetre Helsinkiben, ahol jó kórházak és tudós orvosok vannak. Egyébként gondolj arra, milyen jól jött magában véve már az is, hogy ott lett beteg és nem idehaza. Hiába! Mindig mondtam, hogy a rend mindenben a legfontosabb. Ha ugyan egyáltalán beteg az ä Pali. Mert könnyen lehet, hogy csak valami éretlen csiny az egész, csak utolsó vizsgájához akar időt nyerni, hogy egy szép napon aztán végzett agronómusként toppanjon haza. Attól a Palitól minden kitelik!... Akkor azután újév táján akár meg is tarthatnók Pali és Leena esküvőjét. Legalább megszabadulnánk a Kis- tanya kezelésének gondjaitól, hiszen éppen elég dolgot ad a Nagy-tanya is. Így aztán még jobban sikerülne minden, mint ahogy eredetileg elterveztük.

A gazdasszony azonban nem vigasztalódott ily könnyen. Szinte beteg lett a nyugtalanságtól- Nem is nyugodott addig, míg a gazda minden tiltakozása ellenére is útra nem kelt Helsinkibe.

Férje komolyan haragudott.

Kész hitetlenség az ilyen viselkedés, monélő víz