Élő Víz, 1947
1947-június / 8. szám
hér, miért édes és keserű valami — erre nem tud választ adni! Hogy miért kering a föld a nap körül, miért fagy meg a víz 0 fokon, — erre a -miértre a természettudomány nem tud felelni. Erre a bölcselet, a metafizika próbálna választ adni, de hozzáteszem, hogy emberi erővel, emberi képességek felhasználásával, az emberi észnek, emberi értelemnek megfeszítésével. De a természettudomány nemcsak a miértre nem tud választ adni, hanem erkölcsi kérdésekben is teljesen közömbös. A természettudományi kutatás számára fontos az igazságnak minél mélyebb megismerése, de a jó és rossz kérdése nem merül fel a természettudományi kutatás előtt, éppúgy, mint az élet céljának, az Isten létének kérdése nem képezi és nem képezheti a természettudomány kutatások tárgyát. Aki tehát azt hiszi, hogy a természettudomány kutatás eredményeivel és felfedezéseivel bármilyen vallási vagy erkölcsi igazságot megvizsgálhat, téved. De téved az is, aki azt hiszi, hogy akármilyen természettudományi felfedezéssel keresztyén igazságot bebizonyíthat. Mert a keresztyén igazságok nem emberi megismeréseknek és emberi következtetéseknek eredményei, mert a keresztyénségnek a lényege, amit mindannyian hiszünk, tudunk, éppen az, hogy Tsten nyilatkoztatta ki. Isten nyilatkoztatta ki az emberrel való terveit, szándékait, Isten nyilatkoztatta ki az erkölcsi törvényeket és mindazt, amit mint teremtő, megváltó és' megszentelő Isten tudomására akart hozni teremtményének, az embernek. A keresztyénség tehát azokat az igazságokat foglalja rendszerbe és teszi ismertté, amelyek emberi ésszel felfedezhetetlenek. A természet- tudomány a tények világával foglalkozik, a természettudomány alapján álló bölcselet a tényeket dolgozza fel és magyarázza és ezekből egy összefogó metafizikai rendszert alkot. Amint látjuk tehát, nyilvánvaló, hogy a természettudomány és a keresztyénség a munkaterületen sehol nem kapcsolódik egymással. A tapasztalatok világában tevékenykedő értelem és a kinyilatkoztatást elfogadó hit tehát úr a saját területén, a kettőt összekeverni nem lehet, összecserélni nem szabad. Egyszerű példával élek: mindegyik olyan a maga nemében, mint a tigris az őserdőben és a cápa a tengerben. De ha a cápát kivesszük a tengerből, vagy a tigrist bedobják a tengerbe, mindegyik elpusztul és elveszti a hatalmát. A természettudománynak korlátoznia kell ni.igat arra a területre, amit a differenciálódás, a munkamegosztás révén nyert el, a keresztyénségnek pedig az a kötelessége, hogy az erkölcsi igazságokat és Isten akaratát hirdesse, rendszerbe foglalja és közkinccsé tegye. Ha tehát így kettéválasztottuk a kettőt, akkor nem kell félni a további következtetések levonásától sem és meg lehet végre határozottan mondani, hogy ne csak arra törekedjünk, hogy a gondolkodás tisztaságát szolgáló munkamegosztást védjük és helyeseljük, hanem kívánjuk meg azt is, hogy ennek a szellemi differenciálódásnak munkásait is olyan mértékben értékeljük, ahogy ez munkájukból fakad és következik. Ki-ki a maga területén. Ismét egy egyszerű példa: természetesnek tartjuk, hogy a cipész cipőt csinál és akármilyen ügyes ebben a mesterségében, nem kívánjuk, hogy a lakatos munkához értsen. Ha tehát azt mondjuk, hogy valaki a természettudomány hivatott művelője, fogadjuk tisztelettel a kijelentéseit, kutatásainak eredményeit, addig amíg a munkaterületéhez tartozó dolgokról beszél, de semmivel sincs több joga, hogy kinyilatkoztassa véleményét egy olyan szellemi munkaterületről, amihez nem ért. Éppen ez az emberi mértéktartás alapvető jelentősége. A szaktudás az embert szakmájának művelésére méltóvá és képessé teszi, fáradozása gyümölcsöt terem, de még nem jogosít fel arra, hogy véleményt formáljon a munkaterületén kíviileső dolgokról. A szakmáján kíviileső dolgokkal foglalkozó természettudós és a józan észre támaszkodó ember között nincs rangkülönbség. Az elmúlt korszaknak két nagy bűne volt. Az egyik, hogy a természettudományi kutatásokra épülő metafizikai spekuláció materializmus természettudományi köntösben, szaktudományt megillető díszek jelmezében lépett fel és véleményt formált olyan kérdésekben, amelyekhez semmi köze sem volt. A másik nagy hiba az volt, hogy azok a szaktudósok, akik szakmájukon belül nagyot alkottak, állást foglaltak, véleményt nyilvánítottak és tekintélyük súlyával embereket akartak befolyásolni olyan területen, amihez nem értettek. Közismert és sok embert nyugtalanító egy világhírű német professzor véleménye, mely szerint sok hullát boncolt, de lelket nem talált. Ez kitűnő példája annak, hogy a szakember, aki kiváló volt a maga szakmájában, egy olyan állítást kockáztatott meg egy olyan területen, ahol tájékozatlan volt és az egyik irányban szerzett tekintélyét érvényesíteni akarta egy másik területen. Ez ugyanolyan hiba, mintha egy sebészt, aki szakmájában megállja a helyét, arra szólítanának fel, hogy egy zenekart dirigáljon. A szaktudás helyes és jogos a munkaterületen, de nem jogosít fel egyes, más területen való munkára. Világkép és meggyőződés. Egy lépéssel tovább megyek és nemcsak az a célom, hogy a keresztyénségnek és természet- tudománynak egymáshoz való viszonyát tisztázva, félreértéseket oszlassak el és megvonjam a tudományos kutatás és keresztyénség meg- győződéses határait, hanem rámutatok arra is, hogy ha helyesen elválasztjuk egymástól a természettudományt és keresztyénséget, akkor kapjuk csak meg a feladat megoldását. ÉLŐ VÍZ 3