Élő Víz, 1947
1947-június / 8. szám
Keresztyénség és természettudomány Elöljáróban felhívom a figyelme’két tévedésre: az egyik, hogy a természettudományi kutatás a keresztyénség bármely igazságát vagy állítását meg tudná dönteni, a másik ennek ellenkezője: az a vélekedés, mely szerint a természettudományi kutatás a keresztyénség bármely igazságát be tudná bizonyítani. Mi a természettudomány? De mielőtt ezekről részletesen szólnék, először arra felelek, hogy mi a természettudomány és hogyan jött létre? A természettudomány szellemi munkamegosztás eredménye. Kezdetben minden ember az egész emberiség tudáskincsével rendelkezett, mindenki sajátmaga alakította ki véleményét, meggyőződését, hitét, életelveit. De hamar bekövetkezett egy szellemi differenciálódás. Legelőször a vallás fogalmai különültek el, azután a bölcselet és a művészet. Mint legutolsó differenciálódás alakult ki a természettudományi kutatás. A modern természettudomány megteremtője Galilei volt, ő mondta: „Mérj meg minden mérhetőt, a megmérhetetlent tedd mérhetővé.“ Ez annyit jelent, hogy a természettudományos gondolkodás és kutatás az érzékelhető világra korlátozta magát, vagyis iparkodott a tényeket megismerni, ezeket szám és súly szerint jellemezni, rendszerbe csoportosítani, ösz- szefüggéseiket tisztázni és megmagyarázni, az elméletek rendszerével világképet alkotni és munkahipotézisek felállításával a további kutatásnak irányt mutatni. A természettudományi kutatás, ha hű önmagához, az érzékelhető és tapasztalható világgal foglalkozik és ezt a határt nem lépi túl. Minden, ami ezen túl és felül van, már a filozófiai és metafizikai kutatásra tartozik. Villanykörte és reflektor. Ennek a szellemi munkamegosztásnak az eredményére jellemző egy hasonlat: tudjuk, hogy a fényforrás — akár villany, akár gyertyafény — egyenletesen világítja meg az egész környezetet, gömbalakban terjed szét a fény, tehát a környezetnek minden pontja egyformán van megvilágítva, a szerint hogy milyen közel vagy távol van a fény forrásától. így lehet jellemezni a tudományos differenciálódás korszaka előtt a természetes józan ész gondolkodását. — De ha mármost a fényforrást reflektorba állítjuk, a sugarak már nem gömbalakban terjednek szét, hanem a térnek egy keskeny sávját világítják meg, a tér többi részét pedig sötétben hagyják. A reflektor egy keskeny szektort világít meg és azon világosabban lehet megismerni minden egyes apró részletet, de minél világosabb ez a szektor, annál nagyobb a sötétség kívüle. Ugyanezt teszi a tudományban bekövetkezett munkámegosztás is az emberiség szellemi életében. Ameddig valaki az egésszel foglalkozik, mindenről tud magának véleményt alkotni, de mindenhez bizonyos mértékben felületesen és nagyjában ért csak. De ha valaki szellemi képességét egy szűk térre korlátozza, mélyrehatóbb körülményeket tud elérni, de a munka- területen kívüleső részek sötétségben maradnak. Akármilyen egyszerűnek látszik is ez a hasonlat, döntő fontosságú, mert ennek alapján alkothatunk magunknak véleményt a természettudományi kutatók és szakemberek jelentőségéről. Ameddig a szakember saját munkaterületének határain belül marad, értékeset, nagy- jelentőségűt tud alkotni, de amint akár a tudományos kutatás kilép az önmaga által megvont határok közül, akár a szakember hagyja el munkaterületét, nemcsak hogy nincs már fölényben a természetes józaneszű ember felett, hanem sok tekintetben hátrányban marad. Ez döntő fontosságú dolog és kár, hogy eddig nem emelték ki, mert meg lehetett volna akadályozni sok ember megzavarását és nyugtala- nítását. Világos határok. A természettudomány munkaterülete az érzékelhető és tapasztalható, tehát kézzelfogható és szemmellátható világra korlátozódik, a ke- resztyénségnek ezzel szemben egészen más a feladata. A keresztyénség a kinyilatkoztatott isteni igazságot tárja a hívők elé. Nyilvánvaló tehát, hogy itt két egymástól különböző gondolkodási irány van és egyik sem ítélkezhetik a másik felett. A természettudománynak olyan piramisnak kell lennie, amely széles alapokon nyugszik a tények világán. Eredményeit egyéb gondolkodási irányok hivatottak feldolgozni. Ide tartozik a tágabb értelemben vett bölcselet, mely emberi erővel, emberi képességek segítségével ad választ a „miért“ kérdéseire. Mert a természettudomány a „miért“-re választ udni soha nem tud, de nem is illetékes erre. A természettudomány megállapítja, hogy a vérnek piros, a hónak fehér a színe, a cukor édes stb., ezt mint tényt tudomásul veszi és rendszerbe foglalja. De hogy miért piros és fe2 ÉLŐ VIZ
