Élő Víz, 1947
1947-június / 7. szám
Templomépítés és evangélizáció a székelyföldi misszióban Amint az Evangélikus Evangélizáció körlevelét, majd az ÉLŐ VÍZ-et kijuttathattuk a határon kívüli magyar evangélikus testvéreinkhez, sok kedves levelet hozott a posta válaszul, örömmel olvastunk minden egyes sort: híradást, beszámolót, kérést. Jólesett értesülnünk a terveikről, megosztanunk — akármilyen kis mértékben is — a terheket, és imádságba foglalni a szolgálatukat. A sok kedves, drága levél között, amit a határon kívülről kaptunk, egyik legnagyobb testvéri ajándék volt kapcsolatba kerülnünk a székelyföldi evangélikus missziói egyházközség háború utáni munkájával. Sokszor volt a számunkra megszégyenítő és megalázó, de ugyanakkor lelkesítő és hitetadó az a hűséges helytállás és hősies erőfeszítés, amellyel a gyülekezet lelkésze és felügyelője a magyar evangélikuvsság gyepűjén, két vármegye területén, a 103 községben szétszórt gyülekezetét gondozta. A háború utáni legnehezebb években templomépítés, könyvkiadás, intenzív evangé- lizáló szolgálat a Programm a legmostohább körülmények között élő evangélikus szórványban! Nem lehet ez csak néhány ember ügye. Azért hozom nyilvánosság elé az alábbiakat, hadd legyen az ígéretes élet feletti öröm mindnyájunk öröme, terhük és feladatuk mindnyájunk terhe és feladata, s a székelyföldi evangélikus misszió ügye mindnyájunk szívügye. Közléseim jórészt magánlevelekből, az egyházfelügyelő leveleiből valók. Nem is igyekeztem megfosztani ezeket a sorokat a magán-jellegüktől. Én sokszor könnybelábbadt szemmel olvastam ezeket a híradásokat. És hiszem az ÉLŐ VÍZ olvasótáborát annyira testvéri közösségnek, Isten gyermekei családi körének, hogy az olvasók is ilyen szívhez szóló levélként, testvéri híradásként olvassák. Evangélizáló szórványkáté. A székelyföldi szórvány gondozását nagy mértékben megnehezíti az, hogy lelkésze nem kapván fizetést, kénytelen volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kolégiumban tanári állást vállalni. Nagymértékű időbeni lekötöttség. A maradék idő alatt hogy lehetne bicikli és motorkerékpár hiányában bejárni e nagy területet? A.szétszórt evangélikusok tovább pusztulnak abban a tengerben, amelyben háromszáz éve pusztultak. A gyülekezet felügyelője evangélizáló szórványkátét ír és ad ki a legnehezebb időben, hogy legalább ez juthasson el minden föllelhető evangélikus lélekhez. A káté címe „Zörgessetek ...“, alatta az íráshely is Jelenések 3: 20. S mindjárt a bevezetés elárulja a lelket, amely az egész kátét áthatja: Nem vagyok egyedül, Testvérem, hanem az Ür Jézus van velem. Zörget szíved ajtaján. Nyisd ki szívedet. Be akar menni hozzád. Le akar ülni és vacsoráim veled. Óh milyen kegyelem! Milyen más lesz egyszerre a szíved. Királyi trónussá változik. Aki nem akarja meghallani, hogy az Űr az ajtó előtt áll és zörget, aki többre becsüli e világ javait, boldogulását és földi boldogságát, mint Krisztust és az Ő evangéliumát, aki megtagadja, elárulja evangélikus hitét s hűtlen lesz hozzá, akár gyermekeiben is, — annak nemcsak a teste hal meg, hanem elvész a lelke is... Az Ür közel! — Zörget! — Nyisd meg szívedet! — Add át neki magadat egészen. Ne félejtsd eh „Aki győz, annak nem árt a második halál!“ (Jelenések 2:11). Drága Testvérem! Szórványlátogatásaink és szór vány munkánk alkalmával több hívünk arra kért, hogy adjunk neki olyan könyvet, amelyből megismerheti evangélikus hitünket. A háborúban minden vagycnom megsemmisült. Állásomat elvesztettem. Beteg feleségemet s kis- lánykámat útban kellett hagyjam. Nincs egyetlen kis sarok, ahová fejemet lehajthatnám s Szeretteimet elhozhatnám. Deresedő fajjel újra próbálok nekibotorkálni az életnek. Első bizonytalan keresetemet nem új otthonkám alapítására, Szeretteim hazahozatalára, vagy megsegítésére, hanem Isten dicsőségére s híveink felrázására fordítom. Nem dicsekedés akar ez lenni, hiszen mi mással dicsekedhetnék, mint gyengeségeimmel. Szégyelve kell, bevalljam: Mikor volt miből, nem adtam ki e füzetet. Igaz, még egészen kész sem volt. így hát most elsőnek pótolom mulasztásomat. De van kérésem is hozzád. Az a pár száz példány, amit nyomattam, gyorsan élfogy. További nyomatáéra egyelőre nincs erőm. Ha e füzetet elolvastad, de csakis akkor, ha egészen elolvastad, — s úgy látod, hogy te is félelős vagy az evangélium terjesztéséért, ha te is be akarsz lépni a gyújtogatok, a hitébresztők sorába, akkor egyszer-egyszer mondj le egy moziról, vagy más kis világi élvezetről és küldj pár fillért a Székely födi Evangélikus Missziói Egyházközség címére Sepsiszentgyörgyre, arra a célra, hogy további példányokat nyomassunk és hogy e füzet mindenkor, minden szórványhívünk asztalán ott lehessen. Hidd él, hűséges sáfárai leszünk filléreidnek. Munkámat úgy állítottam össze, ahogy az Igazság után szomjúhozó laikus lelkemben a kérdések felmerültek. Kérdezz Testvérem; Felelek. Amit mondok, Szentlélek ajándéka az. Bombazápor közt, ágyútűzben újra belemerültem az Élő Forrásba: a Bibliába, Célom ébresztés. Felébreszteni az alvó szíveket és megerősíteni a gyengéket. A többi úgy is az Űr dolga! Dicsőség legyen Istennek örökkön örökké/“ élő víz 3
