Élő Víz, 1947

1947-június / 7. szám

A kézdivásárhelyi evangélikus templom. Sándy Gyula terve. Templomépítés. A székelyföldi missziói egyházközség elő­ször Sepsiszentgyörgyön vásárolt és rendezett he imatermet lelkészlakással. Második állandó istentiszteleti helyiségül építi a kézdivásár­helyi templomot. De hadd szólaljon meg itt ez is a missziói Leiektől hajtott felügyelő le­velein keresztül: „Ha tekintetbe veszem, hogy az Űr az egyik csodát a másik után műveli velünk, ak­kor látom, hogy ezt a mi székely missziónkat nagyon szereti és Őmaga építi a kézdivásár­helyi templomocskánkat. — Amikor kezdtük ezt az Isten házát 1944. június 11-én építeni, szilárdan azt hittem, hogy az Isten nem fogja addig idejutni engedni a háborút, amíg készen nem leszünk. 1944. augusztus végén már itt röp­ködtek körülöttünk a gránátok. — Szívbeteg fe­leségemet Dunántúlra elpakkoltam kislánykám- mal, én pedig a templomhoz siettem. Fenn az állványokon, a templomtetőn rendelkeztem, hajtottam a munkát. Tető alá kell juttassuk! És bombazápor és aknázás s puska- és gépfegy­verropogás között raktuk a tetőt, a cserepet, hogy legalább eső ellen legyen védve, amíg a vihar elvonul. így jutott tető alá a templom, a torony pedig tető nélkül maradt. Mikor, mint hivatalvezető én is el kellett hagyjam a várost, utam egy kanyarodással a templom mellett vezetett. Érthetetlenül még egyszer megálltam az épülő templomocska előtt, fehiéztem az égre és elbúcsúztam szívem leg­drágább tárgyától, a templomocskától, amit 30 nap alatt befejeztünk volna, ha Isten egy kicsit várt volna. De Isten nem várt. — És azóta for­róbban hordozom imádságomban ezt a templo- mocskát. — Én, drága feleségem, kisleánykám, menekülésünkben is mindennap összekulcsoltuk kezeinket és kértük az Urat, hogy védje meg ezt a templomocskát és Ő építse fel. — Igen, megértettem, hogy nem én, hanem ő építette és csak Ő fejezheti be. — A mi drága Urunk ol- tdlmazta meg a templomot, amikor 1944-ben búcsúzva a templomtól, láttam, hogy a németek ágyúütege éppen a templom mellett ütött ta­nyát. Emiatt nagy szorongás fogott el és való­sággal tusakodni kezdtem imáimban az Úrral, hogy azokat az ágyúkat távolítsa el onnan. Az aknákat a szomszéd óvoda felfogta, a bombák távolabb estek és csak pár cserép rongálódott meg. Az imádságunkra az Űr megőrizte dicső­sége hajlékát. És sorba következtek a mi drá­ga Urunk jóságának csodái eme szétszórt evan­géliumi nép megmentésére. Óh milyen méltat­lanok is vagyunk a mi Istenünk kegyelmére! A háború elvonult és félbemaradt a temp­lom. Híveink koldús-szegények anyagiakban, még köldúsabbak hitben. Mit lehet itt kezdeni? Emberi számítás szerint félbe kellene hagyni mindent, hogy a megkezdett épületet, mely ugyan tető alatt, vakolatlanul áll, az idő vas­foga megeméssze. A torony tető alá se került. Fiam azonban tiszti fizetését hazaküldte a front­ról, hogy azon téglát vegyek. Akkor már a Csík­szeredái szórvány templom építését terveztük és fiam szerette volna megvenni az ahhoz szüksé­ges összes téglát. Be is fektettem a pénzét tég­lába. Én minden vagyonomat elvesztettem, de a fiam pénzén vett téglákat megőrizte az Űr. Mivel egyelőre nem lehet gondolni a Csíkszere­dái templom építésére, eladtam a téglákat és az áráért el tudtam készíttetni a torony faszerke­zetét egészen fel a bádog alá. Hogy milyen nehézségek merülnek fel a be­fejezés körül, elég ha megírom, hogy nem lehet kapni pl. üveget, csak terményért. Itt pedig a szárazság miatt pédátlan éhezés és nyomor van. Olyan, amilyent soha ember nem ért. — És ép­pen most megyek, hogy utolsó darab kenyei’iin- ket törjük még kisebbé, hogy az eső ne verjen be a templomba. — lm2 üveg 10 kg krumpli, vagy 3 kg liszt. Nagyon nehéz féltétel, de már a felét összegyűjtöttük. Éppen ma hordom ösz- sze és folytatom a gyűjtést. Szentgyörgyön is gyűjtenek. így készülnek az ablakok. A cement­padlót nem tudjuk me gcsináltatni, egyelőre deszkával pótoljuk. Toronypléhet sem tudtam még kapni. Lehet, hogy útrakelek a régi király­ságba és ott próbálok felkutatni valamit. Fir- niszt se lehet kapni. Már mozgósítottam a fes­tőt, hogy vegyünk ételolajat és azt főzzük ki firnisznek. * ! * i •. ­Óh én nagyon jól tudom, hogy a te misz- sziód elsősorban lelki misszió, tudom azt is, hogy szerénytelen vagyok, de az Űr ügyéért te­szem, s tudom, meg nem róvsz. Segíts, ha egy­4 ÉLŐ VIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom