Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
áldja öt. Te káromkodtál, gonosz példát mutat- tál. Hcnkanen János, te a kárhozat fia vagy. János most legszívesebben visszacsinálta volna, egész eddigi életét. Szívesen tanította volna ezután gyermekét. Vezette volna, beszélt volna neki Istenről, Jézusról, énekelgetett volna vele szép vallásos énekeket. De most már hiába. A fia ni!, gúnyt űz ott szent dolgokból és komolytalanul tett ígéretet Krisztus követésére. A rémület nem tűnt el János szívéből az istentisztelet egész ideje alatt sem ... Megkezdődött a gyermekek úr vacsorázása. A konfirmáció véget ért. Az öreg esperes a gyermekek felé fordult, akik félénken járultak az oltárhoz. Soknak a szemében könny csillogott. Hogyisne, amikor hiszen most állottak életük legszentebb pillanata előtt. Az apa szeme megint a fiút keresi. íme, ott megy dölyfősen, közömbösen az Űr asztalához. Most let érdepei. A gúnyos mosoly csak nem tűnik szólja széléről. Most, most veszi az Úrnak testét; most meg a kelyhet, ...a szent kelyhet fogadja. Sokan sírnak, mindnyájan komolyak, csak az ő fia egyedül közömbös, nemtörődöm. „Aki méltatlanul eszik és iszik: ítéletet eszik és iszik.“ Hcnkanen János! Tudod-e, hogy szerencsétlen fiad most gyűjti önfejére az ítéletet — te miattad?! Jaj neked, Honkanen János. Oh, de rémségesen siilyos is az Isten keze, amikor a bűnösre reánehezedik. Mind lejjebb és lejjebb kényszerít. Már-már a pokol tüze éget. Valami szörnyű fenevad belevágja éles fogát a húsba és tépi, marcangolja. Nincs segítség. A bűnösnek örök gyötrelem jár vétkeiért. De lám, mégis csak él a bűnösök Szabadító ja is. Ott van most is a templomban. János maga sc.m sejti, hogy a Megváltó ott áll mellette. Nézi, közelről nézi az összetört apóit, hozzálép, támogatja, hogy össze ne roskadjon. Kezét a pislogó gyertya lángja köré tartja oltalmazón, hogy a vádak szelében ki ne aludjék. Ö pártját fogja az elítélt apának. A fiatalok már elvégezték az úrvacsorát, most az öregek kerülnek sorra. Egyik a másik után megy. Odaviszik az Űr asztalához életük minden bajéit, terhét és azzal a boldog bizonyossággal térnek vissza, hogy velük van a meggyötörtek segítője. Soknak szemében ott csillog a könny. Ugyan miért? Az Úr kegyelme oly »agy, hogy az ember nem bírja el megindulás nélkül. Honkanen János! Te szerencsétlen apa! Hód te mért késlekedsz? Mért nem indulsz? Vagy talán nem látod a Megváltót, aki kezét nyújtva feléd vendégül hív téged? Kínálja neked a kegyelmet. Te ugyan a kárhozat füzét érdemelted, de ő megszánt téged. Te ugyan elhanyagoltad szülői kötelességedet, de a Jó Pásztor elhagyta a 99-et, hogy megkeresse az egy elveszett juhot. Honkanen János! Ne késlekedj, indulj bátran, légy te is a Megváltó vendége! Az apa lassan felemeli meggyötört fejét. Hát megtegye? Merje az ilyen ember is élvezni a meg nem érdemelt kegyelmet? Hirtelen valami hívogató hang csendül meg lelkében. Valami titkos erő az oltárhoz vonja. Odalép hód s ott az Űr a maga testét és vérét nyújtja .neki. Kegy ebnet nyer. * Egy csillogó könnycsepp maradt az oltár rácsán, amikor Honkanen Jóinos elindult új életet kezdeni. NEM TÉR ÜRESEN Wesley, angol ébresztő, egy cvangélizódó útján rablók kezébe esett. Az útonálló pisztolyt fogott rá és pénzét követelte. Wesley odaadta a pénzét. Mikor a rabló zsákmányával gyorsan távozni akart, utóina kiáltotta: „Várj még egy liercig! Ha egyszer felébred a lélkiismereted és bűneid mardosni fognak, jusson eszedbe ez az Ige: Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől“. Mást nem is mondott. Sok év telt el azután. Egyszer a templomból kijövő Wesley nek elébe áll valaki és alkat mat kér tőle a beszélgetésre. — „Emlékszik-e arra, hogy egy alkalommal rablók támadták meg?“ — volt az első kérdés. — Nagyon jóJ emlékszem!“ — felelt a lelkész. — „Én vagyok az a rabló. Az egyetlen bibliai mondat, amit akkor nekem mondott, felébresztette a lelkiisme retemet. Nem tudtam tovább fólytatni az úton- állást. Azóta igehirdetési alkalmakra járok és igyekszem Isten Igéje szerint élni. Jézus Krisztus vére valóban megtisztít minden bűntől. Most már merem hinni, hogy én is keresztyén vagyok Ez a kis eset is azt mutatja, hogy Isten Igéje nem tér vissza üresen, hanem megcselek szí, amire küldetett. Bárcsak minden keresztyén olyan lenne, mint a hegyen épített város, amelyik nem rejtethetik el. Jézus Krisztus újjói- teremtő nevéről vallást kell tennünk alkalmas és alkalmatlan időben. Különben nagyon sokan soha nem szereznek róla tudomást. Ez az útonálló se járt bizonyára olyan helyeken, ahol Jézus szava hirdettetik. A kirabolt keresztyénnek fel kellett használni a nagyon alkalmaién helyet és időt, hogy bizonyságot tegyen Jézus vérének bűntől tisztító erejéről. Az Ige nem tért vissza üresen. A hit hallásból van, ,a hallás pedig Isten Igéje, által. A hittel teljes bátor bizonyságtétel a leghitetlenebb és legistentelenebb embernek a szívét is megérintheti és az üdvösség óit jár a vezetheti. 8 ÉLŐ VlZ
