Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
Az egyház megújhodása MIKOR az Egyház megújhodásáról beszélünk, világosan kell látnunk, hogy itt nem annak az Egyháznak a megújhodásáról van szó, amelyről a III. hitágazatban így vallunk: „Hiszek egy keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek közösségét“. Ennek az egyháznak ugyanis nincs szüksége megújhodásra, mert ez az Egyház maradéktalanul a Krisztus teste. Itt a magyar evangélikus egyház megújhodásáról van szó, amelynek éppen azért van szüksége megújhodásra, mert az úgy amint most van, nem azonos a maga egészében és téljessé- gében az apostoli hitvallásban megvallott Egyházzal. A magyar evangélikus egyház megújhodásának szükségessége akkor áll igazán elénk, ha az Egyházat szembesítjük a mai magyar evangélikus egyházunkkal. Milyen az Isten akarata szerinti Egyház? Az Egyház újszövetségi neve: ekktézsia. Az ekklézsia pedig megjelöl egy olyan különleges közösséget, amelynek tagjait Isten hívta ki ennek az Istennek hátatfordított világból, azzal a céllal, hogy őket üdvösségre vigye. A Kolossé levél 1. fejezetének 13. versében ezt olvassuk: „Isten kiragadott bennünket a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket az Ö szeretett Fiának országába“. Az Egyházban azért azok vannak együtt, akik engedelmes hittel engedtek a Szentlélek Isten hívásának és ezáltal a bűn világából megmenekültek. „Szentek“, akiket az Isten tett szentté azáltal, hogy őket az ő szolgálatára elkülönítette és lefoglalta. Ezeknek a kihívottaknak, cméltó, maguk feje szerint való élete megszűnt. Életük téljesen és kizárólag a kihívó Istentől függ. Egészen Belőle élnek és Rajta csüngnek. Állandó várakozó feszültségben élnek. Várják az ő Urukat, a mennyből, tudván, hogy az „ő országuk a mennyekben van“, ahol az ő Uruk mennyei dicsőségben részelteti őket. Ezért e világban mint idegenek élnek. Az ekklézsia mellett az Egyházra a legjellemzőbb kifejezés az, hogy az „Krisztus teste“. I. Kor. 12, 12-ben olvassuk: „Mert amiképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is“. A „test“ e világban való jelenlét formája. A mi világunkban a test látható és megfogható. Ezért az egyház mint Krisztus teste, látható valóság. Krisztus az első és második eljövetele között az Egyházban valósággal látható. Közelebbről a hallható, tehát érzékelhető Igében, a látható szentségekben és a látható gyülekezeti közösségben van előttünk mint kézzelfogható „test,. Az Egyháznak így a Iáhatóság lealkudhatatlan lényeges vonása. Az Egyház mint „Krisztus teste“ egy egységes, élő és eleven organizmus. Ennek az élő organizmusnak egységét az adja meg, hogy a tagok „mindnyájan egy Lélekkel vannak megitatva“. (I. 12, 13.). A test feje a Krisztus, tagjai pedig a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok. Krisztusból, mint fejből indul ki minden erő és tevékenység. Minden egyes tagnak megvan a maga egyenesen neki kijélölt szolgálata, amelyet más szolgálata nem pótolhat. így az Egyházat, mint Krisztus testét, a szolgálatok nagy változatossága, a tagok legszorosabb ösz- szetartása és a folytonos eleven mozgás és növekedés jellemzi. „Mindenestül fogva növekedjünk abban, Aki a fej a Krisztusban, akiből az egész test szép renddel egyberakatván és egy- beszerkesztetvén az Ö segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevelkedését a maga felépítésére szeretetben“. (Ef. 4, 16.) Közelebbről az Egyház mint közösség, a hitnek és a szeretetnek közössége. Az Egyház tagjai valamennyien vallják: „Egy az IJr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja“. (Ef. 4, 5—6). A hitnek a közössége az úrvacsorában a közös istentiszteletben és az egymást megsegítő szeretet megnyilatkozásaiban lesz valósággá. Ennek a hitközösségnek a legelsőrendű feladata az, hogy hirdesse az evangéliumot befelé és kifelé. „Egymás építésére“ szólítja fel az Egyház tagjait Pál apostol I. Thess. 5, 11- ben: „Vigasztaljátok azért egymást és építse egyik a másikat“, a galáciai gyülekezet tagjait pedig így buzdítja: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“. (Gál. 6, 2.) Az Egyháznak, mint hit és szeretet- közösségnek tagjai egymást állandóan vigasztalják, a lelki ajándékaikat egymással köz'lik cs kicserélik, a köztük levő féleimesszívüekei bátorítják, az erőtéleneket gyámoUtják, az egy- másttámogató szeretetet a szükségbenlevőkkel szemben állandóan gyakorolják és nem feledkeznek meg egymásnak az intéséről. (I. Thess. 5, 11; Róm. 1, 11—12; Róm. 15, 14; I. Thess. 5, 14. stb.) A Krisztus testének tagjai nemcsak befelé, de kifelé is hirdetik az evangéliumot Uruk parancsa szerint. Az egyházhoz azért elválaszt2 ÉLŐ VlZ
