Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
Ne jöjj Szent GYÉN! keresztyén sédünkben, ébredési mozgalmunkban, egyházi életünkben nyilvánvalóan azért van annyi erútelenség, mert vagy hiányzik belőle, vagy csak kis mértékben van meg benne a Szent Lélek ereje. Mi ennek az oka? Miért nincs bennünk több a Szent Lélek erejéből, mikor nyilvánvaló, hogy nemcsak énekeljük, hanem imádkozzuk is: „Jövel Szent Lélek Úristen!“, Isten pedig semmit sem ad olyan szívesen, mint Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik (Luk. 11: 13.). Mi a megfejtése annak a rejtélynek, hogy mi kérjük, Isten adja a Szent Lelket és még sincs Szent Lelkünk? Nem tudok más magyarázatot találni reá a magam életében s ebből következtetve az ébredési mozgalom s az egyház életében sem, mint azt, hogy mi kérjük ugyan a Szent Lelket, Isten adja is, de né- kiink nem kell a Szent Lélek. Énekeljük és imádkozzuk: „Jövel Szent Lélek Úristen!“, de mikor eljön, akkor megijedünk tőle és azt mondjuk: Ne jöjj, Szent Lélek Úristen! Hát ilyen ijesztő a Szent Lélek? Igen. A Szent Lélek bemutatkozása legalább is mindig kellemetlen. A Szent Lélek megzavar. (Csel. 2: fi.) Nemcsak a cégéres bűnökben éló embert zavarja meg, hanem, mint az első pünkösd története mutatja, az ünnepre messzi földről összegyűlő istenfélő embereket is. A Szent Lélek feldúlja békességünket Életünk tavának csendes tükrét felzavarja zúgó szele. Csoda-e, ha a megzavart ember a közelgő Szent Lélek elé tiltó kezet emel és ezt mondja: Ne jöjj Szent Lélek Úristen, hagyd meg a békességemet! A Szent Lélek megkeserít. (Csel. 2: 37.) Azoknak, akik eddig vagy nem érezték magukat bűnösöknek, vagy pedig ÉLŐ VÍZ Lélek Úristen! ezer mentséggel tudták védeni állapotukat, a bűneikről beszél. Még pedig úgy beszél, hogy minden mentegetödzésünk elhallgat. Meggyőz bennünket bűnös voltunkról. (János 16: 8.) Csoda-e, ha az önmagával való megelégedettség beképzelt békességében élő s becsületes, - istenfélő életére büszke ember, mikor a Szent Lélek működésére kezd megkeseredni a szája íze, tiltó mozdulattal hárítja el magától az ajándékképpen közeledő Szent Lelket: Ne jöjj, Szent Lélek Úristen! A Szent Lélek megszünteti ö n- rendelkezési jogunkat. A zárt ajtók mögül kikerget a piacra. A némaságból a bizonyságtevésbe. Az azonos gondolkodású emberek testvéri közösségéből a csúfolódók közé. Nem tűr meg maga mellett más kormányt. Mindenbe beleszól. A legkisebb dolgokban is azt akarja, hogy az Ő akarata történjék meg. Vezérünk akar lenni. (Róma 8: 14.) Rabbá tesz. Csoda-e, ha a szabadságára féltékeny ember a Szent Lélek közeledtére ijedten zárkózik be s kiáltja felé: Ne jöjj, Szent Lélek Úristen! Pedig aki a Szent Léleknek ezt a kemény kezdő munkáját nem meri vállalni, az hiába várja a Szent Lélek további kívánatos ajándékait. Aki vállalja az előzményeket, az megkapja a következményeket is: a megzavart álbékesség helyett a megzavarhatatlan igazi békességet (Ján. 14: 27), az érzéktelenített halálos betegség helyett a bűnbánat fájdalmában újjászületett élet üde boldogságát (Zsoltár 32: 1—2), a gazdátlan szabados élet helyett a Pásztorának engedelmeskedő bárány boldog rabságnak érzett, szabad életét. Ne nyafogjunk egyéni keresztyénsé- günk, ébredési mozgalmunk és egyházunk elesett állapota fölött, amíg szájjal ezt énekeljük: „Jövel Szent Lélek Úristen!“, életünkkel pedig a jelentkező Szent Lelkei így fogadjuk: Ne jöjj. Szent Lélek Úrl
