Élő Víz, 1947

1947-május / 6. szám

»7m6,*6» tivetdeU myyoU a világ, táge&déigf'

ÁR nagyon közel volt hozzánk a front. A németek előző éjjel kivonultak falunkból. Korán reggel olyan csendes, kihalt volt falunk megdermedt várakozásában. Mi fog következni? Olyan nyomasztó érzés volt így „gazdátlanulKíváncsiság, reménység, félelem, bizonytalanság a szívekben.

Egyedül voltam a parókia pincéjében. Előző hetekben oly sok borzalmas propagandahír érkezett. Itt agyonlőtték a lelkészt, ott meggyalázták a templomot stb. Elsősorban a lelkészre vár a legrosszabb!

Nem baj, a halálra úgyis készen vagyok. Különben nem maradtam volna itt. De legalább legyen tanú, aki majd elmondja enyéimnek a hírt, ha bajom esnék vagy életemet veszteném. Átmegyek sorba a szomszédokhoz: nincs pincéjük, jöjjenek hozzám egy-ketten a nagy családból. Ha agyonütnek, legyen aki elmondja, mi történt velem. Sorba nemet mondanak. Van, aki előbb jönni akar, de azután elfogja felesége tekintetét s mégis nemmel válaszol. Akkor ébredek rá, hogy rosszul invitálom a vendégeket, ha esetleges bor zabnak szemtanúinak hívom őket. Ki is jönne így hozzám!? Még inajd azokra is hasoixló sors várhat, kik a pappal együtt lesz7iek — gondolhatják.

Óh, én nem ezért hívogatok! De ha már így áll a helyzet, akkor nem is hívok senkit... Vissza 7nentem a pincébe, leültem cigyam szélére s eszembejutott az ige: „Imé én tiveletek vagyok a világ végezetéig..Nem vagyok magam, Ö velem van! S ekkor különösen feltárult előttem a drága ige. Mily nagy kegyelem, hogy a Feltámadott mennybemenetele előtt ezt a biztatást hagyta hátra! Érezte7n a szavak valóságát s bennük az Ő jelenlétét.

Hogya7i, 7nikor és meddig va7i velünk Jézus?

1. H o g y 071? „Tegyetek tanítványokká minden népeket, 7negkeresztelvé7i őket..Ott ahol ez az ige hangzik és ahol a szentségeket — keresztség, úrvacsora — kiszolgáltatják. Azért folytatja így: „és ímé én veletek vagyok min-m deii napon a világ végezetéig

Van egy igen szép é7iek: „Én zörgetek“ — a címe. Ebben mondja az Űr, hogy boldog, aki 7neghaUja szavát s ajtót nyit Néki, mert „Övéle együtt vacsorátok, az igével melléje állok1. Iste7i gyermekeinek talán a leg7iagyöbb boldogsága itt e földi életben, hogy az Úr menynyire melléjük áll az igébe7i. Lépte7i-nyomon tapasztalhatjuk a7inak valóságát, hogy amint egykor beszélt az Űr Mózessel, úgy beszél ve- lü7ik is ,színről-színre, amint szokott e7nber szólam a barátjával(II. Móz. 33:11; v. ö. Ján. 15: 14.)

És valami csodálatos velünkléte van az Űrötök az úrvacsorában. Amíg ez csak ritka, nagyünnepi alkalom, addig legjobb esetben és legtöbbször egy gyászos szomorúságú

szertartáson való i'észvétel. De ha a te életedben valósággal találkoztál már Jézussal — a te „Barátoddal“ — akkor tudod, mit jelent Vele e szetitség által minél gyakrabban és ugyanakkor minél változatosabb kegyelmi tapasztalatokat nyerve együtt lenni...

2. M i k o r van velÜ7ik az Űr? Minden napon. M i ti d i g.

Iste7i gyermekeit nagy általánosságban az jellemzi, hogy nem csak a szomorúság 7iapjai- ba7i érzik vagy vélik érezni az Úr közellétét. Csodálatosan érzik, hogy rajtuk van az Űr sze- 77ie: „szemehnmel ta7iácsollak téged“ (Zsolt.

32: 8.). Nagy071 sokat veszít az, aki'csak a 7iyo- 77iorúságba7i tapasztalja ezt, — bár tagadhatatlanul ilyenkor a legdrágább az Űr szava...

De Jézus az Ő velünklétét különös értelem- be7i is hozzákapcsolta a bizonyságtételhez. Ne77i véletlenül 77iondotta Jézus így: tegyetek tanítványokká mi7iden népeket és — ha ezt cselekszünk — ímé én tiveletek vagyok minden 7iapo7i a világ végezetéigEzért mondja Luther, hogy ott van igazán a Krisztus teste, ahol az evangélium hirdettetik. Ahol nem a Krisztus r ól, hanem — mint Pál mondja — Krisztust prédikálják (I. Kor. 1: 22; Csel. 8: 35.). Aki tud valamit Krisztus r ól, az beszélhet Krisz- tus r ó l; aki elmondhatja Pállal: él berniem a Krisztus (Gál. 2:20), az prédikálja Krisztust. Igaz ugyan, hogy zsidóknak?' botránkozásul, „görögöknek“ bolondságul.

3. M e d d i g van v elünk? Lehet-e en- nél boldogabbb ígéret: „A világ végezetéig?! Ebben minden bemie van. Nem csak idői érteleinben, hanem úgy is, ha az utolsó idők nagy ínségében is velünk lesz az Űr. Amikor a világ fiai, kik az igét megvetették, tántorogni fognak Isten igéje után napkélettől- 7iapnyugatig, amikor oly nagy lesz a szomjúság az Ige után, hogy még ép az ifjak és deli szüzek is elepednek utána (Ám. 8:11—13) — akkor sem fogják Öt nélkülözni az övéi. S ha előbb fejeződik be földi életem, az utolsó nehéz tusán akkor is ott lesz az Űr mellettem. És ha az Ő visszajövetele még az én életemben vet véget mindennek ami evilág, akkor is Őbenne talál az ő visszajövetele.

Igen, Jézus tulajdonképen nem 77ie7it el tőlünk akkor, a7nikor többé már nem járt itt testben, hanem a test kötelékeitől függetlenítve ma- gát mindig és 7nindenütt és örökre azokkal va7i, kik az övéi. Mindenkivel. Országhatár, börtönrács, szegé7iység, fájdalom<, üldözés ellenére. Az igében és szentségekben még jobban, teljesebben adta magát, mint mennybemenetele alatt. így alakult 77ieg az ő Anyaszentegyháza pünkösdkor. S mMy csodálatos lesz, amikor az Ő visszajövetele után már 7ie7n „csak“ Ő lesz mindenkor mivélünk, hanem 7ni is „77\indenkor az Úrral leszünk“ (1. Thess. 4: 17.). ß * * * ?

If! °“>'N /‘V'-vO