Élő Víz, 1947
1947-május / 5. szám
jongásnák. Ez a Lélek nem a mi lelkünk, nem a mi érzéseink, hangulatunk, vagy áhítatunk. Nem is egy közösség, vagy összejövetel légköre, amelyben olyan jól érezzük magunkat, mint a bágyadt testű ember a langyos fürdőben. Ez Isten ereje, amely bennünk és általunk, tőlünk teljesen függetlenül hódít és ellenállhatatlan erőként munkálkodik. De nem pillanatokig, időszakonként, hanem „bennünk marad“. Lehet, hogy Krisztus tanítványai ma elszántába bak, holnap gyávábbak; ma egész életükkel rajta csüngenek küldetésükön, holnap lassabban, fáradtabban végzik szolgálatukat; lehet, hogy ma a Jézussal való járás emberi szemmel nem látható magaslatain menetelnek, holnap kétségeskedve a lejtőre, vagy a mélységbe szállnak alá, de a Lélek velük marad — a hazamenetelükig, vagy a megoltásig. És végül, akiben lakozást vett a Lélek, annak a számára Jézus él. Valóság lesz neki a Megváltó ígérete: „Imé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!“ (Máté 28: 20.) Azok látják Jézust és munkáját szüntelenül a közelükben, a szívükben tudják és ajkukon a kétségbeesett Krisztust hívó kiáltás a Lélek munkája nyomán a velük járó Megváltót dicsőítő hálaénekké változik át. Mire tanít a mágnespatkó ? Keríts egy mágnespatkót meg egy vasszeget és prőbátd meg, sikerül-e megértened az eszed segítségével azt, amit tapasztalsz. A mágnes magához rántja a szeget. Jól is mert jelenség ez, de próbáltad-e valaha is m e g- érteni! Ne ködösítsük el látszat-tudással a dolgot, hanem beszéljünk világos és egyszerű nyelven. A mágnesnek nincsen „keze“, mégis megfogja a vasat és a semmin keresztül magához húzza. Sőt, ha közbe állítasz egy papírlapot, azon keresztül is megragadja a szeget s közben nem támad lyuk a papiroson. Tehát valamiféle „láthatatlan keze“ sincs a mágnesnek, mégis odahúzza a vastárgyat. Azt mondjuk rá: a mágneses erő cselekszi. Igen, de mi az? A tanultabb ember még egy lépést hátrál, miélőtt beismerné, hogy nem tudja és így felel: „A mágneses hatáis az elemi mágnesek egyirányú rendeződésének a megnyilatkozása“. Ezzel a szépen megfogalmazott kijelentéssel egyszersmind félretolja a kérdés lényegét, azt t. i., hogy maga az odavonzás miként érthető meg. Beszélni fog még mágneses erővonalakról, esetleg valamiféle szívóhatásról, talán képleteket is közöl, de ha ragaszkodói a lényeg megértéséhez, észreveszed, hogy „tudósunk“ másról beszél, nevezetesen: kísérőjelenségekről és segédelméletekről. Mennyivel egyszerűbb mindjárt az elején megváltani, hogy a lényeget nem értjük, sőt nem is érthetjük, mert értelem fölötti jelenségről van szó. Egyszerűen nem fér bele a logika kereteibe. Hiába akarjuk beleszorítani, kilóg belőle itt is, ott is. Vannak tehát dolgok, mégpedig nagyon közönségesek; amelyeket lényegükben véve nem lehet megérteni sem most, sem pedig a tudomány el őhaladt ával. Mert a tudomány a logika vonalán hálád, de e vonal felett, alatt és mellett is vannak dolgok s a logika eszközeivel nem ragadhatok meg. De vizsgálódjunk tovább. Az úgynevezeti józan gondolkodású „észember“ csak azt ismeri el valóságnak, amit az öt érzékszervével megtapasztalhat. Próbáljunk most mi is ilyen józanok lenni. Vegyük közel a szemünkhöz, vagy a fülünkhöz a mágnest; nem látjuk, hogy más volna, mint egy ugyanolyan vaspatkó, amelyik nem mágneses. Meg is szagolhatjuk, meg is ízlelhetjük és tapogathatjuk. Semmi különbség a másikhoz képest. Dobjuk rá a mérlegre, hátha az megmutatja, hogy mégiscsak elbújt benne valami. A mérleg sem árul el semmit; a megmágnesezett vas ugyanolyan súlyú, mint azelőtt volt. Nos kedves „Józan János“, most vagy letagadod a mágnesség létezését, vagy élismered, hogy mind a logika, mind pedig az öt érzék szerv nem elegendő minden létező dolog felfogására! Azt mondod: „A mágnessé get, mint létező dolgot közvetlenül csakugyan nem érzékelhetjük, de megnyilatkozásából következik, hogy van“. Igazad van, Józan János! Ne is engedd ma gad eltéríteni az igazságodtól, sőt bátran ragadd meg ehhez hasonlóan a többi igazságo is, mert jogod van hozzá. Jogod van ezen az úton a legfőbb igazságod birtokbavételéhez is: „Az Istent, mint létezőt közvetlenül nem érzékelem, de megnyilatkozásaiból következik, hogy van“. Akik pedig kinevetnek érte, azokról tudd meg, hogy „szellemi kőkorszakban“ élnek. A kőkori ember világában nem volt sem vasszeg, sem mágnespatkó, következésképen e primitív embereknek sejtelmük sem vált a mágnesességről. Kívánva kívánom, bárcsak ezek a szegényes kritizálok is egy magasabb értelem színvonalára jutnának. &£ *~f/Q 2 ÉLŐ VIZ
