Élő Víz, 1947

1947-május / 5. szám

Hitetlenek figyelmébe! Márk 16:14-20. A keresztyén vallás nagy tényei: Jézus Krisztus Szentlélektől fogantatása, önkéntes en­gesztelő halála, feltámadása és mennybemene­tele előtt a keresztyénség nagy tömegei hitetle­nül állanak. Ezek az értelmünket meghaladó dolgok nem férnek bele a fejükbe és nem nyit­ják meg számukra a szívüket sem. így még a keresztyének is mindig két táborra oszlottak: hívőkre és hitetlenekre. Ma is így van. Ha végig vallathatnánk az egyházi adót megfizetőket, a templombaj árókat, az imádkozó és bibliát olva­só embereket, mindig megtalálhatnánk ezt a két tábort. Minél őszintébb feleleteket kaphatnánk, annál nagyobb lenne a hitetlenek tábora. Mivel ebből a megkülönböztetésből a legtöbben értéke­lést is szeretnek kiolvasni: először a hívők, az­tán a hitetlenek, azért sokan próbálják belopni magukat a második táborból az elsőbe. Hívőnek vallják magukat, pedig csak hiszékenyek. Állít­ják, hogy ők soha, nem kételkedtek az isteni ki­nyilatkoztatás dolgai felett, de csak azért, mert nem is gondolkodtak soha felette. Elfogadták, mert az egyház tanította; mert így ígértetett a mennyország; vagy csupán azért, mert így volt ildomosabb. És azután szemforgató kegyeske­déssel, vagy a kiegyensúlyozott ember fölényes­ségével intézték el a hitetlen kételkedőket. Az evangélium soha nem hagyja figyelmen kívül a hitetlenkedőket. Számol velük, és na­gyon sok üzenete éppen nekik szól. Az áldozó­csütörtöki események fölé is oda lehet írni ezt a felhívást: a hitetlenek figyelmébe! Szeretném is közel vinni az üzenetét a hitetlenkedőkhöz. Nem a Krisztusa után égbe bámuló kegyes em­ber fölényével, hanem a hit harcát itt a földön harcoló testvér szeretetével. Ilyen lélekkel aján­lom a hitetlenkedő testvéreim figyelmébe, hogy: 1. a hitetlenség soha nem volt ritka dolog. Még az ú. n. hívők táborában sem. Ne gondold, hogy egyedül vagy a kételyeiddel s csak a te furcsa szíved nem tudja befogadni a mennyei dolgokat. Az áldozócsütörtöki evangéliumban egy szűkkörű válogatott gyülekezet ült együtt. A 11 tanítvány. Közöttük van Simon Péter, aki­nek a hitéről maga Jézus mondta, hogy anya- szentegyházat alapít rá; Zebedeus fiai, akik még a föld színéről is le akarták törölni azt a falut, amelyik nem fogadta be Mesterüket; János, akit különösen is szeretett és gyakran keblére ölelt Jézus. Az áruló már nem is volt közöttük. S mé­gis amikor megjelenik nékik Jézus: „szemükre hányd az ö hitetlenségüket és keményszívűségü- ket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének.“ A biblia nem a kegyes szemforgatók gyüle­kezetét nevezi keresztyéneknek, hanem legjobb- jain is megmutatja, hogy meg kellett járniok a hitetlenség mélységeit is. A kételkedés az igaz­ság keresésének a kezdete. Az Isten útján alig van valaki, aki megspórolhatta volna a tagadás völgyét. 2. A második dolog, amit az áldozócsütörtö­ki evangélium a hitetlenek figyelmébe ajánl: a hit nem könnyű dolog. Sok embert elkeserít és kétségbeejt, amikor azt hallja, hogy mások mosolygós könnyedség­gel tudnak beszélni keresztyén hitigazságokról; a szájuk Istennel, Krisztussal, pokollal, menny­országgal van tele; olyan természetesnek veszik, hogy elmennek templomba,, meggyónják bűnei­ket, kegyelemből bocsánatot nyernek és az utol­só ítéletkor üdvözölnek. Viszont ha én kezdek gondolkodni rajta, akkor mindjárt egy sereg kérdőjel áll elém: hogy szerezhet bocsánatot számomra a kétezer éve meghalt Názáreti1? Mi közöm lehet nekem az ő halálához és mi köze lehet az ő feltámadásának énhozzám? Feltáma­dás, mennybemenetel! Hogy történhettek ezek? Ha megfeszülök, se tudom elfogadni. Nem tu­dom hinni. A 11 tanítvány három évet töltött Jézus mellett. Minden csodáját látták, tanítását hal­lották. Ismételten tulajdon szájából vették az előkészítő próféciát haláláról és feltámadásáról. S mégis, amikor nagypéntek után letelik a há­rom nap s általuk nagyon jól ismert asszonyok hozzák a hírt, hogy üres a sír, Krisztus feltáma­dott, látták, beszéltek vele, — nem tudnak hinni nekik. A hit másnak se olyan könnyű dolog. Leg­alább is nem az igazi. Napirendre térni a dol­gok felett, kitérni az emberi lélek legmélyebb kérdései elől, fejbólintó Jánosként igenelni, vagy csak szájjal Istent dicsérni, az megy; de egész szívvel hinni, Isten uralmi jogát magam felett elismerni s éppen ezért neki teljes lélekkel enge­delmeskedni, a megkegyelmezett bűnösök hálás, örvendező szolgálat-életét élni, — az senkinek sem könnyű dolog. Ne ess kétségbe, s főleg ne mondj le a miatt, hogy eddig nem sikerült. Nincs még elveszve semmi. Mások is ott kezdték, ahol te. 3. A harmadik dolog, ami az ige üzenetéből a hitetlenek figyelmére méltó, hogy Jézus mi­után szemükre hányta a tanítványoknak, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek, azután közvetlenül azt mondta nekik: „Elmen- vén e széles világra, hirdessétek az evangéliu­mot minden teremtésnek. Aki hiszen és meg­kér észtelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.“ — Sokkal természetesebi lenne, ha Jézus a tanítványok hitetlenségének a láttára azt mondta volna, hogy ő ilyen emberekkel nem tud kezdeni semmit. Keres hívőbbeket és azokra bízza, az országát. Jézus e helyett munkába állít­ja a hitetleneket. Nagy tanítás van ebben. A keresztyén hit nem értelmi belátás ered­ménye. Krisztus szolgálata sem úgy kezdődik. ÉLŐ víz 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom