Élő Víz, 1947
1947-május / 5. szám
Hitetlenek figyelmébe! Márk 16:14-20. A keresztyén vallás nagy tényei: Jézus Krisztus Szentlélektől fogantatása, önkéntes engesztelő halála, feltámadása és mennybemenetele előtt a keresztyénség nagy tömegei hitetlenül állanak. Ezek az értelmünket meghaladó dolgok nem férnek bele a fejükbe és nem nyitják meg számukra a szívüket sem. így még a keresztyének is mindig két táborra oszlottak: hívőkre és hitetlenekre. Ma is így van. Ha végig vallathatnánk az egyházi adót megfizetőket, a templombaj árókat, az imádkozó és bibliát olvasó embereket, mindig megtalálhatnánk ezt a két tábort. Minél őszintébb feleleteket kaphatnánk, annál nagyobb lenne a hitetlenek tábora. Mivel ebből a megkülönböztetésből a legtöbben értékelést is szeretnek kiolvasni: először a hívők, aztán a hitetlenek, azért sokan próbálják belopni magukat a második táborból az elsőbe. Hívőnek vallják magukat, pedig csak hiszékenyek. Állítják, hogy ők soha, nem kételkedtek az isteni kinyilatkoztatás dolgai felett, de csak azért, mert nem is gondolkodtak soha felette. Elfogadták, mert az egyház tanította; mert így ígértetett a mennyország; vagy csupán azért, mert így volt ildomosabb. És azután szemforgató kegyeskedéssel, vagy a kiegyensúlyozott ember fölényességével intézték el a hitetlen kételkedőket. Az evangélium soha nem hagyja figyelmen kívül a hitetlenkedőket. Számol velük, és nagyon sok üzenete éppen nekik szól. Az áldozócsütörtöki események fölé is oda lehet írni ezt a felhívást: a hitetlenek figyelmébe! Szeretném is közel vinni az üzenetét a hitetlenkedőkhöz. Nem a Krisztusa után égbe bámuló kegyes ember fölényével, hanem a hit harcát itt a földön harcoló testvér szeretetével. Ilyen lélekkel ajánlom a hitetlenkedő testvéreim figyelmébe, hogy: 1. a hitetlenség soha nem volt ritka dolog. Még az ú. n. hívők táborában sem. Ne gondold, hogy egyedül vagy a kételyeiddel s csak a te furcsa szíved nem tudja befogadni a mennyei dolgokat. Az áldozócsütörtöki evangéliumban egy szűkkörű válogatott gyülekezet ült együtt. A 11 tanítvány. Közöttük van Simon Péter, akinek a hitéről maga Jézus mondta, hogy anya- szentegyházat alapít rá; Zebedeus fiai, akik még a föld színéről is le akarták törölni azt a falut, amelyik nem fogadta be Mesterüket; János, akit különösen is szeretett és gyakran keblére ölelt Jézus. Az áruló már nem is volt közöttük. S mégis amikor megjelenik nékik Jézus: „szemükre hányd az ö hitetlenségüket és keményszívűségü- ket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének.“ A biblia nem a kegyes szemforgatók gyülekezetét nevezi keresztyéneknek, hanem legjobb- jain is megmutatja, hogy meg kellett járniok a hitetlenség mélységeit is. A kételkedés az igazság keresésének a kezdete. Az Isten útján alig van valaki, aki megspórolhatta volna a tagadás völgyét. 2. A második dolog, amit az áldozócsütörtöki evangélium a hitetlenek figyelmébe ajánl: a hit nem könnyű dolog. Sok embert elkeserít és kétségbeejt, amikor azt hallja, hogy mások mosolygós könnyedséggel tudnak beszélni keresztyén hitigazságokról; a szájuk Istennel, Krisztussal, pokollal, mennyországgal van tele; olyan természetesnek veszik, hogy elmennek templomba,, meggyónják bűneiket, kegyelemből bocsánatot nyernek és az utolsó ítéletkor üdvözölnek. Viszont ha én kezdek gondolkodni rajta, akkor mindjárt egy sereg kérdőjel áll elém: hogy szerezhet bocsánatot számomra a kétezer éve meghalt Názáreti1? Mi közöm lehet nekem az ő halálához és mi köze lehet az ő feltámadásának énhozzám? Feltámadás, mennybemenetel! Hogy történhettek ezek? Ha megfeszülök, se tudom elfogadni. Nem tudom hinni. A 11 tanítvány három évet töltött Jézus mellett. Minden csodáját látták, tanítását hallották. Ismételten tulajdon szájából vették az előkészítő próféciát haláláról és feltámadásáról. S mégis, amikor nagypéntek után letelik a három nap s általuk nagyon jól ismert asszonyok hozzák a hírt, hogy üres a sír, Krisztus feltámadott, látták, beszéltek vele, — nem tudnak hinni nekik. A hit másnak se olyan könnyű dolog. Legalább is nem az igazi. Napirendre térni a dolgok felett, kitérni az emberi lélek legmélyebb kérdései elől, fejbólintó Jánosként igenelni, vagy csak szájjal Istent dicsérni, az megy; de egész szívvel hinni, Isten uralmi jogát magam felett elismerni s éppen ezért neki teljes lélekkel engedelmeskedni, a megkegyelmezett bűnösök hálás, örvendező szolgálat-életét élni, — az senkinek sem könnyű dolog. Ne ess kétségbe, s főleg ne mondj le a miatt, hogy eddig nem sikerült. Nincs még elveszve semmi. Mások is ott kezdték, ahol te. 3. A harmadik dolog, ami az ige üzenetéből a hitetlenek figyelmére méltó, hogy Jézus miután szemükre hányta a tanítványoknak, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek, azután közvetlenül azt mondta nekik: „Elmen- vén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkér észtelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.“ — Sokkal természetesebi lenne, ha Jézus a tanítványok hitetlenségének a láttára azt mondta volna, hogy ő ilyen emberekkel nem tud kezdeni semmit. Keres hívőbbeket és azokra bízza, az országát. Jézus e helyett munkába állítja a hitetleneket. Nagy tanítás van ebben. A keresztyén hit nem értelmi belátás eredménye. Krisztus szolgálata sem úgy kezdődik. ÉLŐ víz 3
