Élő Víz, 1947
1947-április / 4. szám
Á munka az Becsületbeli dolog „... becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok ..(L Thess. ÍT 11.) A munka becsületbeli dolog. Aki elhanyagolja, vagy megveti, az a becsületében vall kárt. Viszont aki megdolgozik a kenyeréért, mindenkor számot tarthat mások megbecsülésére. A becsület a végzett munkával kezdődik. De ott meg is kell kezdődnie. Isten soha nem adta jóváhagyását olyan világra, amelyben szégyen a munka és dicsőség az ingyenélés. Övéinek egyenesen a lelkére köti, becsületbeli dolognak tartsák, hogy megdolgozzanak a kenyerükért. Gondoljuk el, mit jelent, hogy ha egy becsületére kényes ember valamit becsületbeli dolognak tart. Abból semmi módon nem enged. Akinek pl. becsületbeli dolog a ruházkodás, a világ minden kincséért meg nem jelennék emberek élőt kifogásolható öltözetben. Inkább háromszor öltözik egy nap, de a ruházatában nem lehet hiba. Az számára becsületbeli dolog. — Más abból csinál becsületbeli dolgot, hogy csak jó társaságban fordul meg. Semmi pénzért nem mutatkoznék kéteshírű egyének körében. Ha valamely együttléten észreveszi, hogy az nem neki való társaság, még az asztaltól is feláll, a sértődéssel sem törődik, mert számára a tisztességes társaság becsületbeli dolog. Vájjon így állunk-e mi a munkával? Jobban kötjük-e magunkat hozzá, mint a munka eredményéhez? Kényesek vagyunk-e arra, hogy semmi olyan szolgáltatást nem fogadunk el, amiért meg ne dolgoztunk volna? Mi vág jobban a becsületünkbe: ha a fizetésünket csökkenIge tükrében tik, vagy ha a munkalehetőségünket korlátozzák? Isten népének a munka becsületbeli dolog! Az élet feltétele „... ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.“ (II. Thess. 3: 10.) A munka életfeltétel is. Nemcsak olyan értelemben, hogy az ember munkával tudja megkeresni a kenyerét, hanem olyan értelemben is, Jhogy munkával szerzi meg a kenyérhez való jogot. A különben meglevő kenyérhez is. A munkakerülők, az ingyenélők, a társadalom heréi jogtalanul ülnek naponta asztalhoz és úgy lopnak el minden falatot, akár zsírosat, akár soványát, amivel életüket fenntartják. Más munkája — munkaképtelenséget kivéve — senkit sem jogosít az asztalhoz ülésre. Azonban nemcsak a munka adja meg az élethez való jogot, hanem az élettel együtt jár a munkához való jog is. Aki akar dolgozni, attól nem szabad elvenni a munkalehetőséget. A munkanélküliségre kárhoztatott egyesek, nép rétegek vagy tömegek mindig súlyos vád a társadalommal szemben. Aki akar dolgozni, annak biztosítani kell a munka lehetőségét s a munkája után a jogos kenyeret, s nem szabad a munkanélküli segély megbélyegző könyöradomá- nyával megalázni, vagy munka nélkül halálra ítélni őket. Végül mindenféle munka életfeltétel és jog a terített asztalhoz. A korintusi levél tanítása erre< is vonatkozik; „...Isten elhelyezte a tagokat a testben, egyenként mindeniket, amint akarta... Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: nincs rád szükségem; vagy viszont a fej ÉLŐ VÍZ 1
