Élő Víz, 1947
1947-április / 3. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., POZSONYI-ÜT 14. IY. 19. Telefon: 122—520. Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ V1Z“ Budapest 53.064. Sylvester Rt., Budapest, XIV., Hermina-út 51. Felelős vezető: Schlitt H. ÉLŐ VÍZ AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉL1ZAC1Ó LAPJA. Megjelenik egyelőre kéthetenként. . Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem. Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 12.—, félévre 6.—, negyedévre 3.— Ft. Egyes szám ára 60 fillér, csoportos rendelésnél (legalább 10 példány) 50 fillér. hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született“. Jó volt ezt hallani az evangélizáción. Jóllehet ez sok társunknak botránkozás és bolondság“, de nekünk, akik megtartatnak, Istennek ereje!“ (1. Kor. 1: 18.) Hetediké s — * Gimnáziumunk diákjai előtt feláll Krisztus és ezt mondja: Akinek a lelke szom jasan ég, Jöjjön énhozzám és igyék! Az idő egészen télies. Tegnap még hófúvás volt,'ma már egy kicsit melegebb van, de a tél nem szűnik. Az emberek még mindig felhajtott gallérral járnak és fáznak. A diák is egyhangúan rójja az utat a gimnázium felé. Nem gondolja, kit talál ott. Az élet folyik nálunk is tovább, az evangélizáció nem népszerű. Gimnáziumunk északi fekvésű és kinézetre is zord. Belül Sem más és nem-is próbál megváltozni tanulóival együtt, akik nagyon jólérzik magukat a világ moslékja mellett. Mint félénk halak, úgy menekülnek ijedten a kivetett háló elöl:-—1 Nekem sok a dolgom, sokat tanulok ... — Valószínű, hogy elmegyek (Ez a „valószínű“ burkolt nemet jelent). — Akit rángatni kell, azon úgy sem. használ . . . Amikor magunk között vagyunk, akkor őszinték igazán a vélemények: — Bánom is én, hadd szenteskedjenek . . . — Annyi hasznom van belőle, hogy lógok 12-től . . . — Hehehehehehe . . . — Csak imádkozzatok, drága fiacskáim . . . Mást is lehet azért tapasztalni: Egyik katolikus osztálytársam megkért bennünket, hogy szombaton reggel az áhítaton imádkozzunk az édes- atyja felgyógyulásáért. Akkor el tudna jönni az evangélizációra. Nem véletlen, hogy valami indító ok folytán még szombaton reggel szaladt oltó- szérumért és hétfőre édesatyja meggyógyult. a Lélek munkája szemmel látható. Szombaton délután még Filep és András módján kicsinyhitűeli voltunk: Van mindennapra egy másfél óra, de mi az egy héten keresztüli Hanem Krisztus útja nem a mienk és Ő hétfőn felvette a harcot miértünk. Óh ha a fiúk tudnák, hogy a cannaei csata nem volt sorsdöntőbb ennél és nincs feleletre sürgetőbb kérdés azoknál, amelyeket Krisztus szegez nekünk: — Szégyelsz engem? — A tested akadályoz! — Szeretnél más lenni? Szívszorongva látjuk, hogy a Lélek a félénk Ni- kodémust is a. kereszthez tudta sodorni (Jóm. 19: 39). Igen, nekünk is ez a hitünk: a Lélek minket is megszabadíthat a kétfelé sántikálástól és a kereszt foglyává tehet. Az utolsó alkalommal kint is minden más: a felhők sietve eltűntek, a nap diadalmasan ragyogott felénk. Már tavaszi meleg van. Sehol sincsen jég, se hó, csak mosolygó élet és öröm. Szívünkben is béke van és öröm. Akinek a lelke ezen a héten olyan sokat égett a bűntudattól, az most Krisztushoz fut és elmond neki mindent. Diáktársaink elölt valljuk meg bűneinket, hogy az áldott orvos meggyógyi th ásson. — Bánom minden bűnöm, ocsmányságom, Krisztus, légy irgalmas nekem. — Itt előttetek bevallom minden bűnömet . . . — Kérlek titeket, fiúk, segítsetek harcolni a bűn ellen . . . A kereszt körül ott állunk, kéz a kézben s a, Krisztusról jövő fény fehéren tükröződik vissza arcunkról. Tőlem jobbra egy katolikus, balra egy református, előttem egy unitárius, én evangélikus vagyok. Ezt Krisztus meg sem kérdezte. Csak állunk meghatott szívvel, szeretetétől lángragyujtva. Milyen furcsa: Szomorúságot vártunk és örömben, nagy örömben lett részünk! Győzni akartunk és most látjuk, hogy a győzelemhez szükséges erő megvan, vár reánk az Ő vérében! Hozzám jöjjetek, bennem higyjetek És forrás támad, élővíz árad, Belőletek! BESZÁMOLÓ DOMBÓVÁR. A dombóvári evangélizáció — melyet Káldy Zoltán pécsi lelkész és Malaga Elza dn. végeztek —, március 16. és 23. között folyt le. — A gyülekezet, — amely az utóbbi években sok belső bajjal küzködött —, Üjdombóvárral együtt több, mint 500 lélekből áll. A vezetőség az evangé- lizációt jól előkészítette, imádságaikban hosszú idő óta hordozták, minden evangélikus házba nyomtatott röplapokat vittek és a kisváros forgalmasabb helyein plakátokat helyeztek el. A gyülekezet lélekszámához viszonyítva nagyraméretezett templomban az első este mintegy 180-an lehettek, de már hétfőn hirtelen 300-ra szökött fel a résztvevők száma, majd pedig elérte a 430-at, úgyhogy a nagy templomba pótpadokat kellett betenni. Mindjárt az első előadás után imaközösség alakult, melynek magja régebbi keletű. Itt is állandóan növekedett a létszám, úgyhogy a harmadik este kb. 80-an vettek részt az imaórán. Szerdától a templomban tartották az utóösszejöveteleket, melyeken átlagban 300—350-en vettek részt. Reggelenként negyed 8 órakor istentisztelet volt a templomban, amelyet a korai időre való tekintet nélkül szépen látogattak a hívek. Az asszonyok és lányok külön összejövetelén (háromszor) kb. 80—90-en lehettek, a férfiakén 35 körül. Az evangélizátorok napközben a betegeket látogatták és minden betegágy mellett igemagya- rázattal és imádsággal szolgáltak. Jellemezte a dombóvári evangélizá- ciót, hogy az átlagosnál jóval több lelki-beszélgetésük volt az evangéli- zátoroknak. A szombatesti úrvacsora- osztáskor több, mint 200 lélek úrvacsorázott. — Megemlítésre méltó, hogy az evangélizációra a szomszédos 5—6 km-re fekvő anyagyülekezetekből: Csikostöttösről és Kaposszekcső- ről is néha egész csoportokban jöttek a hívek. Továbbá résztvettek a dombóvári metodisták is az előadásokon lelkészeikkel együtt. Hisszük, hogy az evangélizáció gyümölcseképpen az eddigi belső bajok is nagyrészt megszűntek a gyülekezetben. 8 ÉLŐ VÍZ
