Élő Víz, 1947
1947-április / 3. szám
Tamás nyomdokain? János 20: 24—31. Tamás története a hitetlenek evangéliuma. A tapogatózó, kereső, kételkedő és hitetlenkedő lelkeké. Nem az utca szennyes szájú csúfolódóit, az áltudomány önhitt istentagadóit, vagy a tes- pedt közöny lagymatag árral-sodródóit keresi, hanem a becsületes hitetleneket, a kereső kételkedőket. Azokat, akiket nyugtalan szívük gyakran elvisz a templomba, evangélizációs összejövetelekre, hátha mégis világosság gyúlna elméjükben és egyszer valósággá lenne számukra is az eddig megfoghatatlan. Azokat keresi ez az Ige, akik szeretnének bűntől szabadulni, sátán felett diadalmaskodni s a megdicsőült Krisztus királyságának boldog polgáraként szeretni, szolgálni és örök életet nyerni, de mindehhez hit kellene, belőlük pedig éppen ez hiányzik. Olyanok mint a sorstársuk, testvérük, apostoluk: Tamás. Tamás ott állt a lelkendező tanítványi csoportban. „Láttuk az Urat!“ — hangzik körülötte a boldog tapasztalás továbbadása. Újságolták lelkesen, milyenek voltak Jézus sebei, mit mondott nekik, hogyan közölte velük Lelkét és küldte ki őket a bocsánathirdetés szent szolgá-' latára. Tamás csak áll konokul és kételkedve: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldaléiba, semmiképpen él nem hiszem“. Én nagyon megértem Tamást. Kétségtelenül megrövidült. Ő nem volt ott, amikor a zárt ajtón keresztül megjelent a feltámadott Mester. Társai hallhatták békesség-köszöntését, megtapogathatták véres sebhelyeit s az ő szájából vehették a szent megbízatást. Tamás se kívánt többet. Csak annyit, amennyi a többi tanítványnak kijár: ha majd én is hozzátok hasonlóan látom és megérinthetem öt sebbel megjelölt testét, akkor én is elhiszem, hogy él; de addig semmiképpen sem. Jézus is megértette Tamást. Nyolc nap múlva újra megjelenik a tizenegynek. Tamás kedvéért. A köszöntés után nyomban hozzáfordul és nem szemrehányással, feddéssel kezdi, hanem a mentő szeretet biztatásával: „Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő!11 A mai hitetleneket is megértem. Sok kereső kételkedőnek az ajkáról hallottam már a hívők bizonyságtételére és megtérésre hívására: majd IMÁDKOZZUNK HŰSÉGESEN az evangélizációkon nyert áldások megmaradásáért és elmélyüléséért, a felébredtek ébrenmaradásáért, a gyülekezetek megelevenedéséért, a gondos és kitartó utómunkáért, az egyetemi hallgatókért és a férfiakért. ha én is találkozom az élő Jézus Krisztussal, ha nekem is belép az életembe, ha majd tapasztalom az imádságom meghallgatását, az ige újjáformáló erejét, akkor én is hiszek benne. Csak azok történjenek meg velem, amiről a hívők beszélnek. Semmivel se nagyobb csodák. De amíg én csak sötétben tapogatózom, a bűnnel szemben mindig alulmaradok, és az imádságom szavai üresen hullanak vissza, addig semmiképpen nem tudok hinni. Jézus is megérti a mai kételkedőket is. Nagy szeretettel, türelemmel és a mentés lelkü- letével keresi őket. Nagyon sokszor megtörténik az, ami a második megjelenésénél volt, hogy elmegy a benne már hívők, a már megtértek mellett, és megy az elveszett után, míg meg nem találja. Ha akad ennek a lapnak az olvasói között ilyen vágyakozó szívű, kereső, hitetlen lélek, legyen bizonyos a felől, hogy Jézus Krisztus sokkal tágabb szívű mint a hívei, sokkal több szeretet van benne mint a megtértjeiben. Nem tölti ő szemrehányással, ítélkezéssel az időt, hanem csak a mentésen, a hitetlenek hitre vezetésén munkálkodik. De Jézusnak van egy nagyon fontos figyelmeztetése a hitetlenkedőkhöz. A hittel eléje boruló Tamásnak ezt mondta: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek“. De jól jegyezzük meg: Tamás volt az utolsó kételkedő, aki előbb látott és azután hitt. S mindjárt Tamás után kezdődőit azoknak a végtelenül hosszú sora, akik úgy lettek boldogok, úgy is mondhatjuk: úgy üdvözül- tek, hogy nem láttak és hittek. Éppen ezért óva intjük a ma hitetlenkedőit, hogy Tamás nyomdokain járjanak. Fel kell adn az idejétmúlt tamási feltételt: míg nem látom, el nem hiszem, mert ezzel kétezer évet késett az ember. Ezzel már csak elkárhozni lehet. Tamás óta senkinek nem jelent meg az Ür, hogy tétova ujjait sebeihez vezesse. Az új Tamásoknak már új utat szabott, amelyen hitetlenekből hívőkké lehetnek: „Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben; ezek pedig azért írattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az ő nevében“. Jézus mennybemenetele óta nem jött meg fogható testben találkozóra. Itt hagyta az ö megírott igéjét, s ez azért Íratott meg, hogy ennek alapján hidd te is, kételkedő testvér, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek a Fia. Mennybemenetele óta tanítványai ajkán hangzik az evangélium és ennek hallásából születik a hit. Ha azért Jézus Krisztussal akarsz találkozni, ne a szemedet nyisd ki, hanem a füledet. Mert „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által(Róm. 10:17). „Tetszett az Istennek, hogy 2 ÉLŐ VIZ
