Élő Víz, 1947
1947-november / 18. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÖ LAPJA MIÉRT KÖVETEM JÉZUS KRISZTUST? Amikor Krisztust megismertem és az evangéliumot hittel fogadtam, nemcsak egy történeti személyt ismertem meg benne, akinek az élete, munkája és tanítása gazdagította szellemi világomat; nem is csupán csak példát láttam páratlan személyiségében, amely vonzott és újabb célt ragyogtatott fel előttem, hanem élő személy élő szeretete áradt ki rám. Jogos kárhoztató ítélet helyett hihetetlennek tetsző felmentés szavai hangzottak hozzám; terhek vétettek le rólam; szabadságot és békességet nyertem. Ez után a nagy csoda után nem lehetett tétlen maradnom. A megtapasztalt szeretet viszont- szeretetet ébresztett. Szívem legfőbb vágya lett: Vele járni; ha elvesztettem, őt keresni; ha parancsra méltatott, teljesíteni, ömaga vont az útjára. Szeretetéből másokra is telt. Megláttam, inennyien vannak körülöttem, akik éppen e nélkül a szeretet nélkül szűkölködnek; akiknek ugyanilyen szabadulásra, megtisztulásra és élet- újulásra van szükségük. Krisztus mentő szeretete áradt át rajtam másokra is. Ügy kellett szolgálnom, mentenem, ajándékoznom és áldoznom, ahogyan Ö tette. Nem csoda, hiszen Ö cselekedett bennem és rajtam keresztül. Jézus Krisztus a követése közben nőtt igazán nagyra előttem. Nap-nap mellett megtapasztaltam gondoskodását, szolgálat közben nyertem az erejét, bizonyságtételben bizonyult élőnek és változatlanul hatalmasnak az evangéliuma. Azért követem napról-napra, hogy mind teljesebben megismerjem őt. Krisztusom nyomában, a keskeny úton lett gyönyörűségessé az ő igája és könnyűvé az ő terhe. Amikor Vele jártam, akkor ő vonta az igát és hordozta a terhet. Ami tőle elszakadva OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCX^OOOCXXXXXXXXXXXXKXXJOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOO A LEGNAGYOBB A legnagyobb az életemben, Jézus, hogy Téged hirdethetlek. A sok ajándék, amit adtál, Egymás után mind odaveszhet, De többé el nem veszítem E legnagyobbat, legszentebbet. Solt kincset adtál életemben, Volt ott sok égi s földi érték, Mennyei kincstár asztalánál. Gazdagon adták, bőven mérték, De lemondások könnyes ára Hitemre gyakran volt a mérték. Sokat kaptam, sokat vesztettem, A kincseim csak jöttek s mentek, S amíg csak élek, mindig így lesz, Kezdete s vége itt mindennek, De nem lesz soha, soha vége, A legdrágábbnak, legszentebbnek, Mert nincs nagyobb az életemben, Mint az, hogy Téged hirdethetlek. 5 HaluszkaM. Rózsa. * 5 Q ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooou kin és gyötrelem, megkeserítő robot, az vele nagy-nagy kiváltság. Hogyne élnék vele? Krisztus követésében erősödött a hitem és újult meg a bűn feletti diadalmam. Most már azt is tudom, hogy Jézus követése a hit megtartásának egyetlen útja. Amint megállók, már elmaradtam tőle, és nem tarthatok belőle semmit vissza magamnak. Az örömöm, a békém, a győzelmem és reménységem vele halad tovább, s ha számot tartok minderre, sietnem kell a nyomába. Azt is tudom, hogy van még hely a nyomában. Gyere te is velem. ÉLŐ VlZ
