Élő Víz, 1947
1947-április / 3. szám
HUSVÉT UTÁN — Kié vagy? — A magamé, a családomé, vagy a hivatásomé. Ahogy vesszük. — Husvét után kié vagy? — Husvét után épúgy, mint husvét előtt. — De keresztyén létedre kié vagy? — Természetesen Istené. Hiszen övé az egész világ. Bizonyára lapunk olvasói közül is legtöbben így felelnének ezekre a kérdésekre és felettébb csodálkoznak azon, hogy mindezeket hus- véttal kapcsolatban vetjük fel. Ez a vélekedés azt mutatja, hogy a legtöbb ember nem élte át a húsvét régi életviszonyokat felborító és új életviszonyokat teremtő jelentőségét. Husvét után épúgy vannak, mint husvét előtt. Istenhez is csak úgy tartoznak, általánosságban, mint az egész világ. Vegyünk egy kis bibliai leckét. „Ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztott“ — így tanítja Pál apostol a korintusia- kat II. levele 5. részének 15. versében. Nagypéntek a halál napja volt. Nemcsak a Názáreti Jézus halálának, hanem mindenki halálának napja. Az önmagámnak, családomnak, vagy hivatásomnak élés halálának napja. Az egyéni erőfeszítés, üdvözölni akarás, érdemszer- zés halálának a napja. A golgota keresztjén ki- szenvedett, értelmét és jogosultságát veszítette teljesen a múlt. Akikért és akik helyett Jézus meghalt a kereszten, mindazok vele együtt meghaltak. És ha ő mindenkiért és mindenki helyett halt meg, akkor mindenki meghalt vele együtt. Éppen azért időszerűtlen, elkésett, végzetesen eltévesztett dolog folytatni a régit. Lehetetlen — bármilyen megmosolyogni valónak találod,— lehetetlen, képtelen dolog önmagunknak élni. Gondolj a nagy embervilág és a kicsiny magad erőlködésére, mindez onnan ered, hogy az egész emberiség és temagad is ezt az időszerűtlen, eltévesztett és képtelenül lehetetlen életformát erőltetitek. Husvétkor új élet kezdődött. Nemcsak a feltámadt Jézus Krisztus számára, hanem mindazok számára, akikért meghalt és feltámadott. Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak; aki érettük meghalt és feltámasztatott“. A husvét utáni életforma: Jézus Krisztusnak élni. Néki, aki értem meghalt és feltámasztatott. Az az erő, amely a sziklasírról a követ elhengerítette, amely Jézus bebalzsamozott, lepedőkbe tekert, hideg testébe a dicsőséges életet visszahozta, a bűneik miatt halott embereket ugyanígy feltámaszthatja és ugyanilyen diadalmas életre viheti. De a Feltámadottnak az erejét csak a Krisztussal és a Krisztusnak való életre kaphatja az ember: a husvét utáni, a megváltott életre. Embertársam! Ne erőltesd a régi, kudarcos, képtelen életet, hanem éld engedelmesen, meg- ajándékozottan, boldogan az újat. Mint ahogyan a kátéban is tanultad és hitvallásként vallód: „Jézus Krisztus ... nekem Uram, aki engem elveszett és elkárhozott embert megváltott minden bűntől; a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem aranynyal, sem ezüsttel, hanem az o szent és drága vérével ártatlan szenvedésével és halálával; hogy egészen az övé legyek, az ő országában őalatta éljek, neki szolgáljak örökkévaló igazságban, ártatlanságban és boldogságban; amint ő feltámadott a halálból, él és uralkodik mindörökké. Ez bizonnyal igaz! Ámen.“ ; ÉLŐ VÍZ 1
