Élő Víz, 1944
1944-április / 4. szám
Mintha auguroknak vagy haruspexeknek nézték volna őket! S tették mindezt őszinte egyház- és nemzetmentő szándékkal... 12. Ennél egyedül csak Isten gyermekeinek a vaksága lehet szörnyűbb és ítéletesebb. Ha (minden egyéb vakságon kívül) szívet átható imádkozás nélkül, ébresztő szó nélkül engedik a veszedelemre menni azokat, akikért a Krisztus meghalt. Ha Laodicea langyosságát élik s válnak beképzelten és vakon másokat megítélő útálattá, úgyhogy „kiköpi" őket a Krisztus. (Jel. 3 : 14. kk.) Tékozló fiú bátyja, — én lelkem, ébredj! Kívül kerültél az atyai házon. Az Atya „kérlel", hogy menj be. (Luk. 15 :28.) — Ha ugyan nem Krisztus szorult ki közüied és kívülről zörget. (Jel. 3 : 20.) Tárjad ki végre sarkig az ajtót. ^ „Legyünk mindnyájan a világ szenvedésének hordozói1'. A már régebben ismertetett Assur: „Az egyház Oroszországban" című könyvből egy messze északra száműzött püspök levele: „1926. karácsonyán. Béke veled, kedves barátom! Rám, méltatlanra való emlékezésed mélyen meghatott. Krisztus Urunk áldjon meg szeretetedért. Mindennél jobban szükségem van arra, hogy imádkozzatok és könyörögjetek érettem. Ügylátszik, hogy a száműzött püspökök közül senki sem került olyan primitív életviszonyok közé, mint én. A világtól való teljes elkülöníttetés első öt hónapja nagyon sok nehézséget jelentett testi értelemben, lelkileg azonban nem. Mióta' megkaptam karácsony előtt az első postát, minden nehézséget elfelejtettem. Lelki gyermekeim szeretető és figyelme sok örömöt ajándékozott az ünnepre. X. diakónussal együtt, aki önként követett ide, sokat dolgoztam, hogy egy elhagyott és omladozó kunyhóból tűrhető lakást készítsek . .. Nagy vigasztalás számomra, hogy X-szel együtt a kunyhóban istentiszteletet tarthatok, nem a nép előtt, hanem a népért, mindnyájatokért, az egész világért. S amikor a kereszttel a kezemben a világ négy tája felé fordulok, magam előtt látom gyülekezetemet, mindenkit, aki csak közel van a szívemhez, mindnyájatokat, az egész világot. Nagy, belső lelki örömmel ajándékoz meg az Ür és én szüntelen áldom öt mindenért, még a nyomorúságokért is. A ti szeretetetek is öröm nekem az Urban, akiket szívemben és imádságaimban hordozok. Imazugom délnyugatra van s így imádságaim az Urban mindig felétek szállnak ... Krisztus segítsen meg téged, az ö szolgáját, kedves barátom! Ne zárkózz el tétlen nyugalomba, ne aludj, legyünk mindnyájan a világ szenvedésének hordozói. Nagy időket, rettenetes időket élünk, de a szenvedés az üdvösséghez vezet. Békesség veled, éretted imádkozó, méltatlan püspököd . . ." BESZÁMOLÓ Mezőhegyesen az evangélizáció február 6—13-ig tartott. Ez már a 3-ik evangélizáció a gyülekezetben. — Sréter (1940), Kajos (1942) után Ágoston Sándor tartotta. A Sátán látta, hogy készül valami s minden erejét igénybe vette, hogy megakadályozza és ha nem lehet, legalább jelentőségét csökemtse. Próbálkozása hiábavaló volt. A kezdőnapon rettenetes hóvihar és szélvihar volt, de ennek ellenére is 32-en jöttek össze. (A gyülekezet lélekszáma 811, ebből a többség pusztán él szétszórva; a községben 250.) A látogatottság közel százig emelkedett, jóllehet ezen a héten a leventék részére tanfolyam, csuhétanfolyam, légoltalmi tanfolyam és tűzoltótanfolyam volt. Az evangélizáció hatására a bűnbánati hét látogatottsága is emelkedett; igen nagy a haladás. Tavaly 2—10 között mozgott, most 25—30 között. Jórészt azok közül kerül ki a résztvevők száma, akik résztvettek az evangélizáción. Rozsnyón március 20-tól 26-ig a kereskedelmi középiskolásoknak és a többi evangélikus tanuló ifjúságnak volt evangélizáció. Szolgálatát Keveházy Ottmár tótkomlósi vallástanító-lelkész végezte. Emberi megítélés szerint nagyon szép eredménnyel végződött. Napról napra összegyülekeztek a diákok az ige köré. Az evangélizáción való részvétel nem volt kötelező, mégis nap-nap mellett 130 fiú és leány gyülekezett össze. Még a környékből vasúton bejáró tanulók közül is sokan maradtak benn az evangélizációra és csak az esti vonattal mentek haza. Az evangélizáció három utolsó napja a diákok csendes napjaival esett egybe. Ezen már kötelező volt a részvétel, bárha a kötelezésre nem is volt szükség. Sok diák megtalálta ezen az evanv- gélizáción Jézus Krisztusban Megváltóját. Az első utóösszejövetelt csütörtökön tartottuk; ezen még csak egy-két bátortalan imádság hangzott el. Pénteken már néhány fiú és vagy 10 leány imádkozott. Szombaton este határozott bizonyságtételek hangzottak el egymásután mind a fiúk, mind a leányok szivéből a Krisztusban megtalált új életről. Nagyon sok magánbeszélgetésre jelentkezett diák jött el délután az evangélizá- ciót végző'lelkészhe^, s mindegyik bűneit elsiratva, örömkönnyektől csillogó szemekkel távozott el. Olyan,1 öröm volt látni a sok felébredt diákot! „Majd kiugrott a szívem a helyéről, úgy örvendeztem ennek az ébredésnek" — írja az egyik helybeli lelkész. Külön bibliakörbe gyűlnek össze a fiúk minden szerdán V43-tól V44-ig. Imaórájuk pénteken este 8 órakor van az evangélikus internátusbán. A leányoknak ugyancsak szerdán van a bibliaórájuk. Rejtő Mária vezeti. Imaórájuk két csoportban, vasárnap reggel lh9- kor van, Rejtő Mária és Urbán Zsóka tanárnők vezetésével. Kérjük az imádságokat, hogy maradandó életváltoztatást jelentsen ez a felébredés! A Bécsikapu-téren márc. 19—26-ig tartott evangéli- zációt Jocb Olivér. A kritikusan nehéz napokban is megtöltötte a gyülekezet a templomot. Csak amikor egyik este a légiveszély miatt teljes sötétben és Villamos nélkül kellett hazamenniök a messziről jött igehallgatóknak, csökkent észrevehetően a résztvevők száma. A többség azonban hűségesen kitartott és kapta az áldást. A záróösszejövetelen sok hangos bizonyságtétel beszélt arról, hogy hogyan teheti Isten a megpróbáltatások napjait az áldások forrásává. Biblia- és imaórájuk pénteken este van.
