Élő Víz, 1944

1944-június / 6. szám

p KLO VÍZ evangelizació. Tárt ajtó — tárt karok. Äz örömünnep. Lukács 15:22 -25. A tékozló fiú hazatértével az öröm boldog ideje köszöntött be az apai házba. A nehéz, nyomott hangu- latnAk, búsongásnak egyszerre vége szakadt. Mindenki arcán öröm csillog. Dúsan tele az asztal. A Jiázat vigalom, zeneszó veri fel. Ropják a táncot. Akár­csak valami lakodalomban. I. öröme volt az apának. A sck kese: őség, amit fia oktalan követelödzése szerzett, a sebek, amelyeket annak dacos lázadása ütött s a hosszú várakozás gyötrelme mind elfelejtve. Egy szemrehányó szó, pa­nasz, vagy vád nem hangzik az ajkán. Minden moz­dulata, rendelkezése csupa öröm. »Az én fiam meg­halt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott!« Ta­lán a születésén sem örült ennyire, mint most, az újonnanszületésén. — JaLrus,, a zsinagóga feje örülhe­tett így, amikor Jézus életre keltette egyetlen leányát, vagy a naini özvegy, amikor az élet Ura visszaadta a temető kapujáig kísért egyetlen fiát. Isten örül így! A tékozló fiák és tékozló leányok megtaposott szivü atyja, örül, ha nem hasztalan a sokszori hívás, féltő szeretelének dorgálása és atyai szívének hosszútürése. Ha nem volt hiába a nagy áldozat: Egyszülöttjének, az engedelmes Fiúnak a halálra adása, a Golgota keresztjének minden gyöt­relme tés gyalázata. t' Akarsz-e örömöt sz:rezni Istennek? Hiszen le­hetetlen, hogy ne éljen benned ez a legmélyebb em­beri ösztön: az örömszerzés vágya. Bizonyára sokan vannak, akiknek jól esik örömöt szerezned! Nem kí- vánnál-e a világ Urának, szerető mennyei Atyádnak örömöt szerezni? Azt nem tudjuk, hogy tehetséged­ben. erődben szépségedben, vagy jóságodban gyö- györködik-e Isten, de hogy a megtérésednek nagyon örülne, az egészen bizonyos. Mert »nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenc­venkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége meg­térésre.« (Lk. 15:7.). \ Akkor, amikor Istennek úgy is rengeteg bánkód- nivalója van a bűn miatt (I. Móz. 6:5—7.), te sze­rezz neki örömöt — a megtéréseddel. 2. Örömük volt a szolgáknak is. Bizonyára gaz­dájuk bánatában is osztoztak. Sajnálták, amint sze­mük láttára őrölte a bánat. Fájt nekik, hogy napról- napra hiába vár, hasztalan kémleli a kapuból az útat. Búskomorsága az egész házra ránehezedett. A szolgáknak is boldogság volt, amikor felde­rült az uruk arca és örömünnepre rendelkező szavát hallották.. Milyen fürgén szorgoskodnak a hazatérő körül. Boldogan teljesítenek minden parancsot. A házból kihangzó vigadozást bizonyára a szolgák együttörvendezése tette hangossá. »örvendezés van az ki*n angyaliknak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.« (Lk. 15:10.) Az an­gyalok seregének az ajkán is örömdal zendül a fe­lett, hogy neked is megínyilt a szemed, ráléptél a szabadulás útjára és hazataláltál mennyei Atyád­hoz. Ez a leg-egetrengetőbb esemény a világon. Ez az 'öröm átterjed a földre is. Az angyalok­hoz csatlakodnak Istennek földi szolgái, még főbben a világban élő gyermekei is. — A bibliában sokszor találkozunk Isten népének az örömével, amikor az Ur szaporítja a gyülekezetét megtérökkel. (Csel. 13:52.) Pál apostol szinte örül minden léleké:t, akit elvezet­het a kegyelem elfogadására. (I. Thess. 3:9.) Ma is sokan' vannak, akik örömtől repeső szívvel hallgat­ják egy-egy áldott evangélizáció, vagy más igehir- detési alkalom hírét. Milyen öröm, amikor bibliaórán. konferencián, imaközösségen, vagy más gyülekezeti együttléten új embernél látják a megindulás, meg­térés, hitrejutás jeleit. Nemcsak hívő szülő örül a gyermeke, gyermek a szülője, barát a barátja meg­térésének, hanem Isten országának minden polgára örvendezik akármely tékozló fiúnak a hazatalálásán. Csatlakozz te is ehhez a boldog táborhoz! Légy örömszerző és együtt örüjő. Hiszen. 3. legnagyobb öröme magáink a megtelt té­kozló finnek volt. Tulajdonképpen neki rendezték az örömünnepet. Hogyne örült volna őmaga?! Az el­nyert bocsánat után a régi boldog világ vette kö­rül, a miben most mégis minden annyira új volt. A tiszta ünnepi ruha szennyes rongyokat váltott fel. A minden jóval megrakott asztalhoz moslékos vályú mellől érkezett. A körülötte forgolódó szolgasereg még nem felejttette el vele a nagyváros pénzéhes ingyenélöit. Az otthon meghitt levegőjét a társta- lanság, kivetettség sivár világában tanulta meg be­csülni. S ott volt mindenekelőtt az a,tya. Soha nem látta még ilyennek. Ahogy most megismerte, legked­vesebb gyermekemlékeit is elhalványította. Nem volt benne semmi tekintélykövetelés, szigorúság és hozzá­férhetetlenség csak melegség, megbocsátás és sze­retet. Nem is képzelte, hogy ilyen is tud lenni, hogy ilyen ö valójában. Nem tud betelni az ámulattal és örömmel. Amint ott ül a ritka ünnepi asztalnál, az apja jobbján, eleven megszemélyesítője a zsoltáros szavának: »Boldog az, ak ink hamissága megbocsátta­tott, vétke el fedeztetett. Boldog ember azt,, akiiek az úr bűnt nem tulajdonít...« (32:1—2). Minden megtéröt ilyen öröm vár! Dávidból ilyenkor fakadt fel a legbuzgóbb hála . és magasztalás szava: »Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ö szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről, Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja min­den betegségedet. Aki megváltja életedet a kopor­sótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.« (Zsolt. 103:1—4). — Kandaké komornyikjáról is az van feljegyezve, hogy mikor Fülöp bizonyság- tételére elmondhatta: »Hiszem, hogy a Jézus Krisz­tus az Isten Fia!« és megkeresztelkedett bűnei bo- csánatjára, »tovább ment az ö útján örömmel«. (Csel. 8:39). — A filippii börtönőr megtérése és megke- resztelkedése után »az egész háznépével egyben ör­vendezett, hogy hitt az Istennek.« (Csel. 16:34). — Mikor Samáriában nagy ébredés volt és a sokaság ÉLŐ VÍZ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom