Élő Víz, 1944
1944-január / 1.szám
Hősi halott leveleiből Az alábbi levelek írója nagytarcsai népfőiskolái növendék volt. Az elmúlt télen halt hősi halált az oroszországi harcokban. „Valahol Oroszországban, 1942. IX. 13. Hála a jó Istennek, itt a veszedelmek között közelebb kerültem hozzá és a legnagyobb veszélyben is boldognak érzem magamat, mert tudom, hogy nem vagyok elhagyatva. Csodálatos, hogy Isten a félelmet is el tudja venni az ember szívéből. Olyan biztonságban érzem magam, mint otthon Nagytarcsán voltam. Erőt adott az is, hogy egy orosz 17 éves fiútól is hallottam bizonyságtételt. Csodálatos békesség sugárzott az arcáról. Részleteket, ha az Űr akarja, majd otthon. Istennek még itt is vannak bizonyságtevői. Az erőt különösképpen a 91. zsoltár adja.“ „1942. XII. 9. Zsolt. 59 :18, 60 :13—14. Egyidejűleg feladtam a címére 73 P-t. Nagyon kérem, legyen szíves a rendeltetési helyére továbbítani. A Magyar Biblia Társulat-nak 32 P-t, a nagytarcsai Evangélikus Népfőiskolának 16 P-t (ezeken a helyeken névtelen akarok maradni). Az Evangélikus Ifjúságnak és a Harangszónak 8—8 P-t egy évi előfizetésre. Az előfizetési díjon felül néhány fillér adománykép marad. A fennmaradó 9 P postaköltség, egy orosznyelvű újtestamentum díja. A többit fontosabb célokra. Ismételten kérem, nevem a két első esetben diszkrét.“ Karácsonyra kaptam meg a levelet is, meg a pénzt is. A magyar honvéd zsoldjából összerakott 73 P-t. Onnan a halál aratásából küldte annak az Igének a terjesztésére és arra az evangéliumi nevelő munkára, ami neki ott egyetlen erősséget és békessége forrását jelentette. Maga nem kért érte semmi mást, csak egy orosz újtestamentumot, hogy az oroszok között is hirdethesse az életújító igét. Elment az orosz újlestamentum is, de valószínűleg már nem érkezett meg hozzá, mert előbb megkapta a hazahívó parancsot: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután. Menj be a te uradnak örömébe.“ van, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának fejét nincsen hová lehajtania. (Luk. 9 :57—58.) Az övéi körében is nyíltan feltárja az Öt igazán Urának valló tanítvány életét: Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd. (Ján. 15 :20.) Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért (Máté. 10 :22), törvényszékre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket és helytartók és királyok elé visznek titeket énérettem. (Máté 1 :17—18.) És amikor ezrek előtt az örök életről beszél, akkor is félreérthetetlenül megmutatja az egyetlen odavezető utat: Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu- és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Máté 7 :13—14.) Jézus ma se hívogat másképpen. Ma se hagy kétségben senkit afelől, hogy aki az ő útjára indul, a világ gyűlöletét és a sátán cselvetéseit hívja ki maga ellen, „sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk“. (Csel. 14:22.) — De hogyha az ő kíméletlenül igaz szavaira indulsz el, akkor bizonyosan nem kell egy színes világ összeomlását siratnod a kifosztottság disznó vályújánál. fU. . A Bethesda adventja „Az adventi házacskának nagyon örültünk; gyermekeink különösen nem tudnak betelni vele. Alig várják minden reggel egy újabb ablaknak a megnyitását és az aznapi igét, amit aztán aranymondásnak meg is tanulnak arra a napra. Türelmetlenségükben legszívesebben felnyitnák már az összes ablakokat. „Csak már karácsony lenne.“ De sok örömük van addig is. Esténként össze szoktak jönni az ebédlőben az adventi koszorú alatt, M. néni egy-egy adventi történetet mond el s utána adventi éneket énekelnek. Nagyon szeretik ezt. Bárcsak megnyitná az Ür a szívüket, hogy igazi adventét és karácsonyt ünnepelnének; ez állandó könyörgésünk. Ha van reménységre vetett munka, akkor a mienk az, — mert sokszor úgy látszik, mintha hiábavaló lenne. Ilyenkor mindig megerősít II. Kor. 15 :58; „azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Ürnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.“ Nem baj, ha mi nem is látjuk már meg az eredményt idelent. Csak hinni és szeretni, és szeretettel szolgálni mindvégig. Ehhez adjon az Ür kegyelmet és erőt mindnyájunknak. Csak meg ne hidegüljön a szívünk! Az Űr szerető gondoskodásáért sok hálára van okunk. Be tudtuk szerezni a télirevaló burgonyát! Sok kedves barátunk küldött éppen akkor nagyobb összeget, de jöttek ismeretlenül és névtelenektől is adományok. Soha nem szégyenülünk meg, ha az Urban bízunk. Éppen most tapasztaltuk ezt megint. Kedvezményes fát kaptunk, amelyet a hó végéig ki kellett váltani. Imádkoztunk pénzért, de eredmény nélkül, míg végre utolsó nap tudtuk meg, hogy valaki, aki tudomást szerzett róla, már régen kifizette helyettünk. Ezért nem kaptuk meg rá a pénzt! Olyan sok kedves meglepetést is szerez nékünk Urunk. Múltkor kaptunk egy láda almát, nemrég pedig egy láda diós, mákos és tejes kalácsot. Volt öröm, jutott bőven mindenkinek. Meg is jegyezték a gyerekek: „Mintha csak karácsony lenne!“ Ingyen kegyelem, mindenütt csak ezt látjuk ...“ Szilveszteri szeuratot tartott az orosházi imaközösség az ifjúsági egyesülettel karöltve december 31-én. Már lassan évtizedes szokássá lett Orosházán Isten igéje hallgatásával és imádsággal menni át az újesztendőbe. Eleinte csak a vidám műsorú szilvesterestet zárta le az óesztendei ének, imádság és az újévnek Istent dicsőítő énekkel való köszöntése, később azonban teljesen elmaradt a műsor, mert egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a szilveszteri ön- vizsgálatos számadás és az ismeretlen jövendőre Isten segítségének a kéréséhez az igén és az imádságon kívül semmire nincs szükség. A finn szeuratoknak a mintájára rövid bizonyságtételeket, igemagyarázatokat szív- vel-szájjal zengett énekek váltogatják és olyan gyorsan eljön az éjfél, hogy a világ zajos örömeit hajszolok sem érik meg hamarabb az újévet. Hogy mennyire nem únták meg Orosházán három órán keresztül sem az igét, éneket és imádságot azt beszédesen bizonyítja, hogy az újesztendő első órájában még egy újévi igehirdetést is kívántak^ hallani, sőt a falurészek imaközösségeinek és bibliaköreinek a vezetői akkor tartották meg az 1943-ról elmaradt bibliaköri előkészítőt is. 2 ELŐ VÍZ
